P.S.I LOVE YOU

Huszonkettő

- Készen állsz? - nézett rám csillogó szemekkel Issy.  Amióta csak elkezdődött az egyetem nem látta a családját és szemmel-láthatóan nagyon is örült neki, hogy végre haza érkezhet. A Bristolba tartó hosszú utat szinte végig beszélte. Egy percre sem lehetett lelőni, így tudtam meg, hogy Billy bácsi hetven évesen is indul a maratonon vagy éppen, hogy Milly újra házasodott egy Trevor nevű pasassal akivel nem éppen felhőtlen Issy viszonya, de az anyukája kedvéért jó képet vág a dologhoz. 

Rendesen ránk esteledett mire megérkeztünk, és az idő is egyre zordabbra fordult. A családi ház szerény parkolónak szánt betonja csurig volt autókkal, nekünk már csak a szomszéd utcában maradt hely. Kicsit féltettem az autót, de Issy megnyugtatott, hogy ez egy rendes környék. 

- Amennyire csak kész lehet. - nyugtatásképp egy apró puszit nyomott a jéghideg arcomra, amit szinte elöntött a forróság. A lány kinyitotta a hatalmas kétszárnyas ajtót, a fény ami belülről áradt hirtelen hunyorgásra késztetett. A konyha felől érkező illatok hatására a hasam hatalmas korgó-hadjáratba kezdett. 

Issy annyiszor járt már nálunk, a szüleim és a testvéreim is imádták a lányt, neki nem lesz újdonság a Norrisok pezsgése, vele ellentétben nekem viszont ez egy teljesen új terep volt. Soha egy lány szüleinek se lettem bemutatva, Issy szüleivel is csak futólag találkoztam egy éve a szalagavató bálunkon. 

A lábam földbe gyökerezett, a kezemben tartott ajándékhalmazt szorosabban öleltem magamhoz, hogy valami mégis csak legyen ami a Földön tart. A gyomrom a korábbi korgás helyett most hatalmas gombóccá gömbölyödve ült a hasamban. Issy beljebb húzott magával, hogy be tudja csukni a bejárati ajtót magunk mögött. Ledobtuk a bakancsainkat magunkról, Issy éppen segített lehámozni rólam a sapkám és a sálam mikor egy a lányéhoz nagyon hasonló csilingelő hangot hallottunk. 

- Isabella? - Milly bájos, mindig mosolygó arca jelent meg a z előszoba és a feltételezhetően konyha találkozásánál kezében egy kockás ronggyal miközben a kezét törölgette. - Éppen időben drágáim, most vettem ki a sütit a sütőből. 

- Szia anyu. - hogy én is le tudjam venni magamról a kabátom Issy átvette tőlem az ajándékkupacot és a mellettünk pihenő szekrény tetejére halmozta őket majd az édesanyjához fordult. A lány két hatalmas puszival és egy hosszú öleléssel köszöntötte rég nem látott édesanyját, akinek az arca csak még ragyogóbbá vált mióta a karjai közé zárhatta legnagyobb lányát. 

- Anyuci ki jött meg? - egy tipegő kisfiú jelent meg az ellenkező irányból, kezében egy játék Ferrarival. 

- Issy. - a kisfiú amint meglátta mostohanővérét visítva szaladt a lányhoz, aki leguggolva kapta az ölébe a kis kantáros nadrágos, autók terén nagyon is kifinomult ízlésű Cedriket. 

A két testvér bár nem voltak vér szerinti rokonok, ennek ellenére úgy imádták egymást, mintha édes testvérek lennének és ehhez nem kellett sokáig néznem őket, hogy rájöjjek a kisfiú rajong a nővéréért. Issy apró puszikkal halmozta el Cedriket, aki hatalmasokat kacagással jutalmazta a lány gesztusát. 

Amíg a két testvér egymással volt elfoglalva úgy gondoltam illendő, ha én sem csak tétlenül állok. Issy apró termetű édesanyja elé léptem, hogy illedelmesen bemutatkozhassam neki, ám a kezem elfogadása helyett egy szoros ölelésre húzott magához. 

- Szinte ragyog. - suttogta a fülembe majd eltolt magától és a fejével a lánya irányába intett. - És szólíts csak nyugodtan Millynek, hiszen már beszéltünk telefonon. Válaszra azonban nem volt időm mivel egy váratlan súlyt éreztem a lábamra telepedni. Lenéztem és egy hatalmas vörös cicus ücsörgött teljes nyugodtsággal a lábfejemen.