Szívem ezernyi darabban.
S ez nem az ő hibája; ő mindig kellő odafigyeléssel, s óvatos suttogással szól ketyegő szervemhez, mely heves dobogással reagál minden egyes szavára. Tudom, hogy én lennék az utolsó ember, akit megbántana - még a legapróbb kis rovarnak is megkegyelmez.
– Miért taszítasz el magadtól?
– Ez nem így van – hangom halk, s rekedt, ahogy kérdésére válaszolok, miközben kerülöm a szemkontaktust, amit ő rendíthetetlenül próbál megteremteni.
Túl közel engedtem magamhoz, s most félek mi lesz velem, ha elhagy.
Gondolatok, amiket nem merek kimondani, szavak, melyek nyelvem hegyén ragadtak, s pusztán arra várnak, hogy a hangzók elhagyják kicserepesedett ajkaimat. Ölembe ejtett kezeimet vizslatom, majd elpillantok a szoba legtávolabbi pontjára, s utána fel a plafonra; mindenhova, csak ne kelljen szemeibe néznem.
Íriszeim azonban megakadnak a plafonra ragasztott csillagokon, s felelevenedik bennem mennyire sötét is volt minden előtte, hiszen számomra ő a reményt hozó fényesség, mely elárasztja megfeketült, összetört szívemet.
– Tudod, hogy szeretlek, ugye?
DU LIEST GERADE
8 LETTERS ; ✓
Fanfiction[ taeten. ] Csak nyolc betű, miért ilyen nehéz kimondani? ⌜ 2020/10/19 :: :: 2020/11/11 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤
