Az ágyamon fekszünk, lábaimat a falnak vetem, ahogy egyenletes légzését hallgatom, miközben a plafont bámuljuk. Egy szót sem szólunk, csak fekszünk a puha matracon, melyet egy fekete színű huzattal borított takaró fed. Gondolataimba merülve piszkálom ujjaimra húzott gyűrűimet, miközben a szürkeséggel szemezek folyamatosan.
– Ragaszthatnánk fel rá csillagokat!
– Csillagokat? Nem vagyok én öt éves! – rázom meg egyből a fejemet, miközben irányába pillantok, válaszomra azonban csak barna szemei megforgatásával reagál, rózsaszín, telt ajkairól pedig mosolya elűzhetetlen.
– Hidd el, feldobja majd a szobádat! – győzköd továbbra is, mire csak fejemet ingatom. Igaz, elég unalmas, s élettelen az egész helyiség - mint én magam is -, azonban nem ilyen dedós módon szeretném kidekorálni a szobát.
– Akkor sem akarok csillagokat – mondom határozottan, ám a mellettem fekvő csupán ismét megforgatja mandulavágású szemeit, melyek éppen eléggé fénylenek, nem kellenek ide holmi haszontalan matricák, melyek azt a látszatot keltik, hogy a határtalan égboltozat alatt fekszünk.
– Kérlek szépen~ Annyira élettel teli lenne itt minden!
– A csillagok miatt?
– A csillagok miatt – bólint határozottan, miközben elhúzom ajkaimat. Sötét berendezkedésű szobámra sokszor tett megjegyzést, ám eddig sosem volt ilyen ambíciója, hogy kidekorálná a plafonom. Úgy látszik mindenféle értelemben fényt akar hozni az életembe.
– Rendben, jöhetnek a csillagok.
CZYTASZ
8 LETTERS ; ✓
Fanfiction[ taeten. ] Csak nyolc betű, miért ilyen nehéz kimondani? ⌜ 2020/10/19 :: :: 2020/11/11 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤
