Teljes a sötétség, fejemre húzom a paplant, mégsem hagy el, mégsem sétál ki a szobából, hogy hazamenjen - inkább befekszik mellém, s puha takaróm rejtekébe bújik hozzám, így megszűnik a feketeség.
Szemei univerzumokat magukba foglalva csillognak, ahogy íriszeimet fürkészi szinte pár centiméterről, mire szívem gyorsabb ütemben kezd dobogni. Szokásos gyűrűit levette ujjairól, így ahogy arcomhoz érinti tenyerét, kissé kihűlt bőröm egy pillanat alatt forr fel.
– Mondtam, hogy melegek a kezeim – simít végig hüvelykujjával a szemem alatti, hatalmas karikákon, amik úgy érzem cirógatásának köszönhetően, mintha teljesen megszűnnének létezni. Hangja vidáman cseng a sötétségben, puha párnácskáin mosoly pihen - irigylem gyönyörű ajakgörbületét, hogy a rózsaszín húson bármikor megpihenhet, s én ezt a jogot nem birtokolhatom.
Teljesen elbambulva fürkészem arcának édes vonásait, ebbe a cselekedetembe pedig annyira belefeledkezem, hogy fel sem igazán fogom ajkain kiejtett szavakat, csupán azt, hogy húspárnái minduntalan mozognak.
Minden bátorságomat összeszedem, majd a köztünk lévő piciny távolságot egy pillanat alatt megszűntetem, hogy ajkaink lassú, óvatos, kissé félénk táncba kezdhessenek együtt;
így történt az első csókunk.
CZYTASZ
8 LETTERS ; ✓
Fanfiction[ taeten. ] Csak nyolc betű, miért ilyen nehéz kimondani? ⌜ 2020/10/19 :: :: 2020/11/11 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤
