Karom kissé elzsibbad, orromat, s nyakamat puha tincsek csiklandozzák, mire kénytelen vagyok a zavaró tényezők következtében szemeimet kómásan nyitogatni kezdem, s pillanatnyi haragom el is száll, ahogy a félig rajtam fetrengő fiúra nézek.
Ujjaimat óvatosan simítom arcára, mintha valamilyen porcelán lenne, amely egy óvatlanabb érintés következtében darabjaira hullhat; gyengéden cirógatom puha bőrét, ügyelve arra, nehogy felébredjen, ám ahogy a percek egyre jobban telnek, szemeit lassan nyitogatni kezdi.
Pedig nem bántam volna,
ha megáll az idő.
Álmosakat pislogva mosolyog rám, majd reflexszerűen kúszik feljebb mellkasomon, s ajándékozza meg ajkaimat egy lassú csókkal, melytől minden fáradtság mintha elszállt volna.
– Jó reggelt, gyönyörű.
– Szeretem ezeket a beceneveket – kuncog fel halkan, miközben mandulavágású szemeivel vizslat engem. – Olyan jó attól hallani, akit szeretek.
– Megérdemled az összes aranyos becenevet, ami ezen a világon csak létezik – simul arcára kezem, ahogy csodálattal nézem arcát.
– Megígéred, hogy velem maradsz örökre, szerelmem?
– Megígérem.
YOU ARE READING
8 LETTERS ; ✓
Fanfiction[ taeten. ] Csak nyolc betű, miért ilyen nehéz kimondani? ⌜ 2020/10/19 :: :: 2020/11/11 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤
