I'm fine / jól vagyok

Színjáték.

Ott állsz előtte, a karjai úgy ölelnek ahogy szüleid sose tették. Az ajkai forróak, nyelve hevesen keresik a tiedet minden csók alatt. A keze a tieddel összefonódik, miközben egyre kevesebb dolog fedi a létetek.
Aztán a semmiből átfut egy gondolat rajtad, és kizökkensz. Egyetlen pillanat csupán, de mégis megtöri az illúziót. Nem vagy boldog. Annak kéne lenned, de nem vagy az. Próbálod élvezni az életet, de a nap végén mást sem érzel magadban, csak végtelen ürességet. Elfáradtál a hazugságaidban. Boldogságot színlelsz, szerelmet, barátságot. Holott ebből mi igaz? Igaz egyáltalán valami?
Emlékek, melyekre mosolyogva emlékszel, emberek akik törődnek veled, család, barátok, szerető. Mondd, ki számít igazán? Ki valódi, s ki él csak a te képzeletedben?
Jó neked, hisz ő boldog... de nem lehet hogy csak színleli, akárcsak te?
Mégis honnan tudhatod hogy ki színleli, s ki érzi igazán azt, amit látsz rajta? Hisz végtére már te se tudod eldönteni hogy mi az igazság, és mi a színjáték...
Mondd, boldog vagy?