Néma csend /Drarry FF/ [SZÜNETEL]

3.

Draco szemszöge:

Visszarohantam a Mardekár klub helyiségébe egyenesen be a szobámba. Szerencséje van a szobatársamnak, hogy nincs itt mer tuti nem élné túl ha fel is idegesítene. Nem hiszem el, hogy ennyire irritáló aurája van Potternek egyszerűen undorító,idegesítő és utálható. 

Lassan le mentem a termekhez egyedül gondolataimba mélyedve majd Mcgalagony professzor ábrándított ki azokból.

-Malfoy jöjjön velem. Most azonnal!- eléggé zabosnak tűnik de ez nem is foglalkoztatott tovább mer észre vettem, Hogy Potter is ott kullog mögötte lehajtott fejjel. Ha most be köpött mer pofán vertem akkor elérem, hogy halál legyen a  büntetése.

Mcgalagony professzor a legfelső emeletre vitt minket ahol már eléggé elhagyatottak a folyosók majd egy terembe fordult be sietősen és utánunk pálcájával be vágta az ajtót.

-egy diák társuk volt olyan kedves, hogy be számolt a maguk kis össze kapásáról ami az egyik távoli mosdó helyiségben történt és mivel minden Mardekáros, Griffendéles jól kijön ezért szeretnénk ha maguk is jól ki jönnének. Épp ezért Dumledoreal arra jutottunk, hogy önök itt fognak tölteni délutánonként három órát és addig a pálcájukat le kell adniuk és ha egyikőjükön is lesz egy karcolás el tanácsolom magukat a Roxfortból!- Szúrós tekintettel nézett ránk.

-De tanárnő ne kényszerítsen minket olyanra ami úgy se fog menni- mondta a kis túl élő.

-Most először és utoljára adok igazat Potternek mer ez egy nagy marhaság- Le vágtam magam egy székre mérgesen.

-Nem érdekel kérem a pálcájukat- Kénytelenek voltunk oda adni majd amilyen gyorsan el vette olyan gyorsan ki is ment a teremből és ránk zárta az ajtót, hogy véletlenül se tudjunk meg lógni és ez még nem elég de itt még az ablakon is rács van.

már egy órája ülünk itt néma csendben csak az ő halk lélegzetét hallani és az enyémet. Néha néha rá pillantottam de ő csak nézett maga elé érzéssel teli arcal. Furcsa ilyen embereket látni én inkább az érzéstelen arcokhoz szoktam hiszen a családunkba mást nem látni mindenki elrejti így nekem is muszáj pedig néha olyan jó lenne egy kis boldogság. Halakan felsóhajtottam majd rám pillantott kérdőn és el is fordult.

-Tch idióta-szemet forgatva néztem előre majd karba tettem a kezeimet, hogy kényelmesebb legyen.

-Esetleg van valami bajod?-Hallani a hangján, hogy össze van zavarva. De, hogy mitől azt jó lenne tudni dee mivel nem vagyunk puszi pajtik ezért inkább el is engedtem ezt a kósza gondolatot.

-Akkor ne válaszolj-Mormogta halkan majd felállt és az ablakhoz sétált ahonnan tökéletes ki látás nyílt a tóra. Nem is értem a Potter barátai, hogy tudnak ki igazodni rajta mert én nem tudok az biztos.

Teltek múltak a percek lassan már vége felé jártunk majd a Tanárnő be viharzott a terembe és vegig vizsgált minket hátha bántottuk egymást.

-Szerencséjük van és most távozhatnak holnap ugyan ekkor jöjjenek ide fel ne nekem keljen össze szednem magukat mert azt nem ússzák meg-Vissza kaptuk a pálcáinkat majd ki is siettünk a teremből amilyen gyorsan csak tudtunk szerencsére a Mardekárosok háló körlete közel van így nem kellett sokat lépcsőznöm Potterrel.

Amint be értem a Háló körletbe Pansy volt az első akinek kibeszélhettem ezt az egészet. Mielőtt bárki bármit gondol ő a legjobb lány barátom mindent tud rólam nála megértőbb emberrel még nem találkoztam. Miután elmondtam neki mindent megvártam, hogy le menjen mindenki vacsorázni én meg le fürödtem majd azután kényelmesen el feküdtem az ágyamban és hamar el is nyomott az álom.

Sziasztok igyekeztem elfogadható részt írni remélem azért tetszik nektek.🥴🤍