Hadnagy légy a hercegem [Levi Ackerman x Oc]

//1.rész//

Szerinted milyen egy kegyetlen és gyilkos világban élni?Nem tudod akkor tarts velem eme csodálatos kalandomon ahol végűl a zord és gyilkos világ megváltozik.Hogy hogyan?Az még maradjon az én titkom de annyit elárulhatok hogy izgalmas lesz.A nevem Momozono Sara és 28 éves vagyok egy igazi éret felnőtt nő aki egy titánokkal teli világban tengeti mindennapjait a vár falain belül.Miért is a vár falain belül?Mivel én Momozono Sara vagyok a trónörökös így nagy bánatomra de hercegnő vagyok.Bár csak félig elvégre elvégeztem a katonaságot még ifijabb koromban és a felderítőknél voltam míg kinem bújt a szög a zsákból és 18 éves koromban vissza nem küldtek a palotába azzal az indokkal "Hogy ha maga meghal nem lesz aki uralkodjon ami hatalmas katasztrófához és harchoz vezetne".Értettem Erwin parancsnok szavait ezért eleget téve kérésének végűl vissza mentem.Erwin tudta hogy most vesztette el az ország legerősebb katonáját de tudta hogy ez a helyes.Így most 28 évesen itt csücsülök a biztonságos palotában a szüleimmel és a személyzettel.Éppen unottan üldögéltem a palota kertjének smaragd zöld füvén mikor valaki megszólított.

-  Elnézést a zavarásért de hivatják hercegnő.Mondta Tomas a személyzetem tagja pontosabban a komornyik akit imádtam.Én csak feláltam majd néztem a kék eget és hagytam hogy a lágy tavaszias szellő belekapjon fehér hajamba.Nem sokkal később észrevettem egy pillangót körülöttem ezért egyik ujjamat kinyújtva felé engedtem hogy helyet foglaljon az ujjam végén.

-Üdvözöllek kicsi pillangó!Mondtam mosolyogva de mivel rájöttem hogy dolgom van ezért hamar útjára engedtem szegény jószágot a nagyvilágba.Milyen jó lehet neki elvégre ő berepülheti az egész világot míg én itt ragadtam ezek a dohos falak között.Miközben mentem a folyosón Tomassal az oldalamon egy rohano ember közeledett felénk aki elöttem megálva térdein támaszkodva próbált levegőhöz jutni.Sejtettem hogy baj van mivel nem szoktak csak úgy a helyiőrség tagjai rohangálni.Szemeim összeszűkűltek míg tekintettem elsötétűlt rögtön rohantam hogy felvegyem katonai felszerelésem és rohanhassak a trónterembe apámhoz és anyámhoz akik amint beértem felszerelésemben rámkapták tekintetüket de nem sokat törődtem velűk mivel Erwin jobban felkeltette az érdeklődésem aki szalutálva nézet maga elé kerülve a tekintettem.

-Hercegnő!Mondta a helyiőrséges katona aki szalutálva állt meg mögötem.Én megfordúlva néztem mélyen szemébe felkészűlve a legrosszabbra.-Áttőrték a falat Trost városában és erősítésre van szükségünk mit tegyünk?Nézet rám a katona félve láttam a rettegést a szemében és azt ahogy könnyek szöknek bele.Fogamat összeszorítva vicsorogtam és egy gyílkos pillantással szalutáltam a szüleimnek majd távoztam a teremből az ajtót becsapva.

-Mi a neved?Kérdeztem a fiút aki dermedten állt az eredeti helyén az ajtó elött de hiába semmi válasz.-BASSZA MEG KÉRDEZTEM VALAMIT!Kiabáltam vele mire kinyögte nagy nehezen amire elmosolyodtam egy pillanatra csak hogy meg nyugodjon egy kicsit.-Nos kedves Yuki menj és szólj az őrőknek hogy nyergeljék a lovamat és élesítsék meg a pengéimet értette?Kérdeztem szigorú hangon mire bátorsággal teli tekintettel szalutált és egy határozot igen elhangzása után távozot ismét futva.Pár percen belűl már vágtattam lovammal Trost városa felé.

Mikor megérkeztem a kapuhoz lovamat ott hagyva másztam fel a falon de amikor megláttam a túlóldalt valamai nem stimmelt.A bázisnál egy dulakodó titánt véltem felfedezni aki fajtársait pusztította az emberek helyet.Rendelenes nem lehetett mert akkor nem támadná meg a fajtársait ez más valami különleges de nem foglalkozva vele kezdtem el írtai a titánokat.Már a 20-at írtottam ki amikor lecsendesűlt egy kicsit minden de nem sokáig ugyan is egy hatalmas ágyú dörenést hallotam közvetlen a melletem lévő falrésznél ahol voltam így a hangot megközelítve vettem észre hogy 3 gyerek áll egy titán csontváz közepén aminek a keze és a feje éppen hogy csak kialakúlt.Az a barna hajú fiú csinálta tudtam hogy valami nincs rendben azzal a titánnal szóval ő volt az.Elmosolyodtam hogy végre van egy kis előre haladás és egy igen hasznos fegyver is van a kadétok közöt.

De ahogy láttam a parancsnokkal nem voltam egy véleményen aki rettegve emelte kezét a magasba hogy egy újjabb ágyú lövéssel megőlje mind a hármat.Látva a helyzettet indúltam meg lassan az idegtől remegve de mire odaértem már Pyxis a kezét megfogva rakta le így megszakítva a jelzést a falon lévőknek.Én hangos léptekkel közeledtem majd láttam ahogy a parancsnok lassan megfordúl Pyxissel együt és elkerekedett szemekkel konstratálják hogy én vagyok az.Határozott léptekkel közelítettem a parancsnok felé aki elkezdett reszketve szalutálni mindenkivel együt.Torkánál megragadva emeltem feljebb és kezdtem el folytogatni.Mindenki csak lélek visszafolytva nézte a műsort amit adtam.

-MAGA IDIÓTA MOST MEGÖLÖM!Mondtam vicsorogva mint valami kiéhezett fenevad.-HOGY KÉPZELI HOGY MEGÖLI AZ EGYETTLEN EMBERT AKIVEL KISZABADÚLHATUNK EBBŐL A POKOLBÓL?Kérdeztem idegesen köpve a szavakat.-EZZEL MOST ÁRULTA EL AZ EMBERISÉGET MAGA SZERENCSÉTLE VILÁG BARMA!Kiabáltam miközben egyre szorosabban kezdtem el szorítani torkát.

-s...sa...sajnálom!Mondta halkan elvégre nem sok levegőt hagytam hogy vegyen.

-MAGA SZERINT PARANCSNOK ÉREK BÁRMIT IS A KURVA BOCSÁNAT KÉRÉSÉVEL HAAA!?Néztem gyílkos tekintettel szemeibe majd eszméletét vesztette.Mikor végeztem azzal hogy dűhömet kiéljem a férfin áljúlt testét elengedve hagytam hogy a földre essen.Pyxis csak szalutálva nézett határozottan a szemeimbe majd lágyan elmosolyodott amit viszonoztam.Lassan mentem a 3 fiatalhoz ahol félve reszkettek egy kicsit mégis hálásan néztek rám.Mikor kezemet nyújtottam a fiúnak az félve de elfogata segítségem és felsegítve a földről indúltam fel a falra egyedűl.Ám nem sokkal később Pyxis kiabált nekem egy flaskával a kezében.

-OI!Sara!Mondta a nevem nevetve elvégre már nagyon régóta ismer.-Jöjjön ide hozzánk társalogni persze ha csak nem megint bajban van és sietnie kell.Kezte el sutogni a végét.Én csak nevetve fogtam a hasam elvégre tudta ő is az én történetem ahogy mindenki más is.

-Olyan hülye vagy öreg de így szeretlek a legjobban!Adtam neki egy ölelést amit viszonzott is majd megláttam a 3 ifijút mögöte ahogy engem pásztáznak tekintetükkel.-Drága barátom!*köhint*nem szeretne bemutatni társainak?Kérdeztem egy csalfa mosollyal arcomon.

-Majd ők megteszik helyettem.Kortyolt bele a flaskályába majd a fiatalokra nézette.

-A nevem Mikasa Ackerman.Mondta unott hangon miközben hanyagúl szalutált egyet jelezve hogy neki semmi kedve itt lenni.

-Az én nevem hölgyem Armin Arlert nagyon örülök a találkozásnak!Mondta miközben szalutált láttam rajta hogy fél tőlem nem is kicsit egyenesen retteg.Kezemet óvatosan vállára helyeztem és egy kedves mosollyal szemébe néztem mire teste elernyedt és már nem feszengett annyira mint elötte.

-Ne félj nem harapok csak ha a helyzet úgy hozza.És benned kit tisztelhetek fiam?Kérdeztem a barnát aki csak engem pásztázott tekintetével és ragyogó szemekkel figyelte minden mozdulatom.

-Eren.Eren Jeager!Mondta büszkén szalutálva miközben mosolygott sőt az már inkább vigyor volt.

-Az én nevem gyerekek Momozono Sara nagyon örvendek a találkozásnak.Szalutáltam én is nekik mire ledöbbenve néztek rám mind a hárman még Mikasának is akinek eddig végig kifejezéstelen arca volt.

-MAGA A HERCEGNŐ?Kérdezték egyszerre mire boldogan mosolyogva megfordúltam és a fal széléhez menve néztem le ahol egy csomó titán gyülekezet és ekkor...