Hadnagy légy a hercegem [Levi Ackerman x Oc]

//3.rész//

Mikor hátra fordúltam a szám is tátva maradt ugyan is számomra egy fontos személy állt ott aki nem volt más mint Hannes akit még a kiképzésem során ismertem meg és igazán jóba lettem vele.Hiába volt köztünk 12 év nem számítot semmit mert így is nagyon jól kijöttünk egymással.

-Sara te meg hogy kerülsz ide?Kérdezte miközben végig nézet rajtam és látta hogy kezd körülöttem egy kisebb vértócsa kialakúlni amire ledöbbent képpel reagált mégis a tekintette aggodalmat is sugárzott.

-Maradjon az én titkom Hannes.Mondtam ezzel pedig lezártnak tekintve a beszélgetést így újaimmat ajkaimhoz emeltem majd fütyülni kezdtem Moonnak aki nyerítve jelezte hogy megse mozdúlt a fal mellől amit egy kuncogással díjaztam.-Még találkozunk fiúk de a gyerekek most fontosabbak mint a csevegés veletek.Gomen!Mondtam miközben már lefele mentem-Lent felpattantam lovamra és olyan gyorsan vágtattam az orvoshoz ahogy csak tudtam.DE mikor megérkeztünk éreztem hogy valami nem oke úgyan is amikor megpacskoltam lovam oldalát vettem észre hogy véres lett a tenyerem.

-Asszonyom jöjjön segítünk.Mondták a lányok kedvesen mosolyogva de leintettem őket.

-A nevem Sara kicsikéim.És köszönöm de nem szorulok segítségre.Most mennemm kell de később még vissza jövök.Mondtam azzal tova vágtattam de azért még hátra pillantottam és láttam ahogy az orvos bekiséri őket az épületbe.Mosolyogva indúltam el a bázisra ahol sejtettem hogy Mr.Szemöldök már vár Hanjival.Mikor oda értem már szinte nem láttam a sok vérveszteségtől és már a lovon szinte feküdtem.Igazából nem azért mentem a bázisra hogy ott lássanak el csak látni szerettem volna régi lovamat Édent a gyönyörű éjfekete kanca ugyan úgy ott volt a boxban mint a többi ló.Lassan leszáltam Moonról és elkezdtem befele menni hogy megtaláljam egykori hátasom.Mikor megtaláltam óvatosan megszólítottam hogy felismer-e még vagy már elfelejtete azt a szép 3 évet amit velem töltött.

-Szia szépségem emlékszel még rám?Kérdeztem miközben kezemet kinyújtottam felé aminek nagy busa fejét neki döntötte és hagyta hogy közelebb menjek így egész fején megöleltem és adtam neki puszikat.-Örülök hogy nem felejtetél el.Hiányoztál a palotából tudod.Mondtam miközben arra lettem figyelmes hogy lábaim össze rogynak és végleg elment az össze s erőm.Így eszméletem is elvesztete.Testem erőtlenűl terűlt el a hideg kövön.Még hallotam ahogy a ló hangosan nyerít és rugkapál a boxban.

[Levi szemszöge]

Ahogy vissza értem a börtönből ahova Erent vittük Erwinnel és Hanjival találkoztam akik már egy ideje kint vártak rám.

-Na végre Sorty hogy itt vagy mi tartott ennyi idei?Kérdezte a pápaszem mire csak egy megszokot "Tsh" volt a válaszom.

-Itt a lovas kocsi szóval menjünk.Mondta Erwin higgatan mint mindíg.Miután beszáltunk a lovas kocsiba én csak a tájat figyeltem ahogy a bázis felé közeledünk.Mikor megérkeztünk Erwin és Hanji befele vették az irányt a többiekkel együtt.Petra félénken de odajött hozzám.

-Hadnagy hogy érzi magát?Kérdezte miközben teljesen elpirúlva pásztázta a földet mintha az érdekesebb lenne.

-Szokásosan még is ho...De mondatomat abba hagytam amikor hallottam hogy az istálóban iszonyatos a zsibaj.Gyorsan elkezdtem az istálló felé menni miközben kérdések sorozata zajlott le a fejemben amikre reméltem választ is fogok kapni elöbb-utóbb.Mikor az istálló ajtajához értem az nyitva volt résnyire és az ajtó elött egy krémszínű csődőr állt minek a hókája egy hold alakot formált.Idegesen dobogtatta a talajt patáival ami meglepet már maga az is hogy itt van ugyan is nem emlékszem ilyen lóra.Tekinetem az istálló ajtajára vezetem és óvatosan beléptem de ami ott fogadott az szörnyü látvány volt.Egy lány feküdt egy hatalmas vértócsa közepén a lovamnak a boxa elött amit véletlennek tituláltam volna ha a lovam nem nyerített volna kétségbe eseten és tombolt volna mint valami örűlt.

-Hadnagy valami baj van?Kérdezte egy férfi hang amit felismertem.Gunther volt az aki benyitott és csak annyit vett észre hogy a lány mellet térdelek és ruhám vérben ázik.

-HÍVJATOK ORVOST AZONNALI HATÁJJAL ÉS HÍVJÁTOK IDE ERWINT!MOST!Kiáltottam torkom szakadtából hogy nyomatékosítsam benne ez nem vicc.A lányt a hátára fordítottam és kerestem ahol a sebesülés lehet hogy legalább eltudjam annyira látni hogy ne vérezzen el szerencsétlen.Mikor észre vettem hogy az oldalán egy hatalmas mély vágás tátong azt hittem esélye sincs a túlálésre.Miközben próbáltam a sebet szorítani hogy ne vérezzen annyira Erwin rontott be de amikor meglátta hogy ki fekszik a földön valamiért aggódni kezdet.Letudtam annyival hogy biztos ismeri.Erwin közelebb jött és végigsimítot a lány sápadt arcán majd levette róla a csuklyát és ekkor elénk tárúlt hosszú hófehér haja aminek a vége vörös volt a vértől.Erwin se szó se beszéd felkapta a lányt és bevitte a bázisra azon belül az ő szobályába.Na mostmár igazán érdekel mi van eközött a kettő közöt.Erwin elövett a fiókjából egy jó adag kötszert és elkezdte levenni róla a kabátot az inget és a szíjakat.Mikor minden levolt róla véve láttuk hogy a melkasa levan kötözve.Erwin nem is foglalkozott vele csak elkezdte a sebet lekötni de amint befejezte már át is volt ázva a bíbór vörös vértől.

-Levi menj és keresd meg Hanjit!Mondta  utasító hangnemben amit én egy bicentésel lezártan és kiérve a folyosóra elkezdtem keresni azt az örűlt nőszemélyt nem telt sok időbe mire megtaláltam a laborban.

-OI!Pápaszem Erwin hivat a szobályába.Mondtam unotan mire a Pápaszem csak egy kérdőtekintettel de megindúlt Erwin szobája felé.Mikor belépet kezét szája elé kapta és könyek áztaták arcát én csak egy szokásos semleges pillantást vetettem rájuk majd ott is hagytam őket.

Mikor kiértem az udvarra az orvos két lánnyal és egy csecsemővel érkezet ami felet nem hunyhattam szemet.Így egy ideges pillantás társaságában mentem az orvoshoz aki reszketve figyelte közeledésemet.

-Minek hozott ide kölyköket?Ez nem a játszótér tudja?Kérdeztem kimérten mire az orvos csak bólintot egyet.-Akkor?Kérdeztem mostmár egyre ingerültebbűl.

-A gyerekek elmondása szerint ismerik a sebesültet.Mondta nemes egyszerűséggel.

-Értem.Mondtam azzal faképnél is hagyva az orvost és a Kölykök felé vettem az irányt.-OI!Kölykök!Szóltam rájuk mire az idősebb akinél a csecsemő volt felém fordúlt míg a kisebb a nagyobb szoknyáját szorongatva nézet ki háta mögül.-Nevetek?Kérdeztem meg mivel úgy voltam vele hogy valószínű nem röbid ideig lesznek itt.

-Az én nevem Asaka Miru!Mondta miközben hangja néha megremeget a félelemtől.-Ő itt a hugom Asaka Yuki és az öcsém Asaka Kazuma.Mondta miközben a kis csöpségre nézet karjaiban.

-És hány évesek vagytok hogy csak így a szüleitek nélkül csatangoltok?Kérdeztem kimérten a nagyobbik kölyköt kinek tekintete elsötétült és a földet kezdte el tanulmányozni.

-Én 8 éves vagyok uram a hugom 5 és az öcsém még csak pár hónapos.A szüleink meg...Mondta volna de könnyei megállíthatatlanúl kezdtek el folyni.-Megölte öket egy titán Trostban és azért vagyunk itt hogy köszönötet mondjunk Saranak amiért segítet.Ha ő nem lennemost halottak lenénk mi is.Mondta szomorkásan miközben könnyeit törölgette.Szóval Sara a neve nem is rossz.Gondoltam magamban de hamar véget is vetetem ennek és a kölykök felé néztem.

-Nos!Sara most éppen gyengélkedik de ha nagyon látni akarjátok menjetek Erwin szobályába.Mondtam azzal ott is hagyva öket legalább is szerettem volna de a kölyök megfogta köpenyem mocskos kezével amire fintorogva néztem hátra.-Veszed le rólam a mocskos kezedet!Förmedtem rá mire ilyedten kapta le rólam kezét.-Haaa~!Bocs.Kezdtem el maszírozni orrnyergem idegeségemben.De ekkor egy hang szólt oda a gyerekeknek.