Hadnagy légy a hercegem [Levi Ackerman x Oc]

//2.rész//

-MAGA A HERCEGNŐ?Kérdezték egyszerre mire boldogan mosolyogva megfordúltam és a fal széléhez menve néztem le ahol egy csomó titán gyülekezet és ekkor Armin szólalt meg félve.

-Pyxis parancsnok?Kezdett el szalutálni a parancsnoknak aki még mindíg a flaskáját szorongatta és iszogatott.-Maga szerint tényleg sikerülhet a terv?Nézet félszemével Erenre aki inkább a kinti világot kémlelte miközben leült a fal szélére.

-Szóval van tervetek?Néztem egyik szemöldököm felvonva elvégre én erről nem is tudtam.-És mi lenne az a terv Armin?Mikor nevét kiejtettem megugrott egy kicsit és remegő kezekkel kezdett el hadonászni maga elött amit én csak egy unot pofával nyugtáztam hogy ez a gyerek annyira magabiztosság hiányban szenved hogy az már nekem fáj.-Na jó nekem erre nincs időm ugyan is a "szünetemnek" vége és ha nem teszek valamit az egész katonaság kihal nekem meg nem sok kedvem ennél több hullát szedegetni mint ami most van.Mondtam és azzal nemes egyszerűséggel leugrottam a falról.

[Pyxis szemszöge]

Amint Sara távozott köreinkből Eren felállt majd felém fordúlt és határozottan kezdet bele mondandójába.

-Megteszem!Befoltozom a falon tátongó lyukat a sziklával és megmentek mindenkit!Mondta miközben tekintetével ölni lehetett volna.-De lenne egy kérdésem önhöz parancsnok?

-Mi lenne az?Kérdeztem hamar mivel erre nemigazán van időnk.

-Mit keres itt a hercegnő?Kérdezte értetlenkedve.-És miért van rajta a felderítők egyenruhája?Tette fel kérdését egyre feljebb emelt szemöldökökkel.

-Sajnos fiam ez nem az én dolgom hogy elmondjam önnek.Mondtam nyugodtan majd intettem a fiataloknak hogy indulnunk kellene.Miután kiosztottam a feladatokat és az elit csapat elindúlt Erennel a fal darabjához észre vettem egy alakot aki villám gyorsasággal ölte a tintánokat.Mint egy precíz gépezet úgy manőverezet a házak közöt.

[Sara szemszöge]

A frac se gondolta volna hogy ennyi titán van ide bennt.De míg ezen morgolódtam valaki a fal közeléből felőtt egy rakétát.Remek már megint készülnek valamire és én nem tudok róla.Gomdoltam magamban és sietősen manővereztem arra ahonan lőték a jelzést.Mikor oda értem egy titán volt a sziklánál és éppen megtámadta Mikasát aki a tetőn kötött ki.A titán aki valószínű Eren csak ült miközben feje füstölgöt.Remek akkor uzsgyi és gyílkoljúnk pár titánt.

-Mikasa!Kiáltotam oda neki mire felkapta a fejét.-Vigyáz a kis gézengúzra és érjétek el hogy magához térjen.

-Igen is!Mondta most már határozottan szalutálva.

-Maguk pedig ne csak áljanak ott védjék meg Erent amíg rendbejön és észheztér.Kezdtem el idegesen kiabálni.Nem tehetek róla utálom ha mindenki csak néz és várja a csodát.Miután leszidtam az elit tagokat észre vettem hogy Armin Eren nyakszírtjénél van majd egyik pengéjét beleszúrja amire a titán felüvöltött.Na remek ma még meg is süketülök gondoltam miközben a többiekkel karöltve elindúltunk a többi titán felé akik megakarták támadni Erent.

Pár percel később arra eszméltem fel hogy Eren végre észhez tért és a hatalmas faldarabbal sétál a lyuk felé.Miközben örültem annak hogy a terv sikeresnek látszik nem figyeltem elléggé és egy titán kezét lendítette felém ami eltalált így az egyik ház tetejének csapódtam és egy nagy és éles cserép darab belefúródott az oldalamba ami nagyon reméltem hogy nem talált el semmi létfintosságút.Mikor körbe néztem a házban ahova beestem két kislányt és egy csecsemőt pillantottam meg akik halkan sírdogáltak és lélek visszafolytva próbáltak nem feltűnést kelteni.Ha jól láttam akkor az egyik kislány lába megsebesűlt.

-Pssszt!Raktam mutató ujjam ajkaim elé jelezve hogy maradjanak csendben.De hiába egy titán a beteg mosolyával együt nézet be a lyukon amit a háztetőn okoztam.Mikor megpróbáltam lábra álni éreztem ahogy a csarép darab még mélyebbre fúródik így fájdalmak között de eltakartam a köpenyemmel a sérülést hogy a gyerekek ne vegyék észre így legalább valamivel nyugodtabbak lehetnek.A titán szemébe dobtam a két pengém aki üvöltve kapott látószerveihez de nem hagytam neki sok gondolkodási időt így egy gyors mozdulattal kivágtam nyakszírtjét amitől a hatalmas test holtan terült el a földön.Csuklyámat fejemre rakva próbáltam arcom eltakarni ami a fájdalomtól eltorzúlt.Gyorsan vissza mentem a gyerekekhez akik még mindíg össze kucorodva sírdogáltak.

-Nővérkém félek!Mondta a kisebbik lány aki sírva bújt nagyobb testvéréhez.A lány a csecsemőt a karjában szorongatta ahogy hugát is.

-Már nem kell félnetek!Itt vagyok és segítek.Mondtam mosolyogva miközben lassan kezdtem el sétálni a gyerekek felé.

-Maga megsérűlt!Mutatott a vérrel átitatott felsőmre ahonan még mindíg az éles cserép darab ékeskedett ki.Gyors mozdulattal köpenyemmel eltakartam mivel nem lehetet szép látvány nekik.

-Ne törődjetek vele.Mondtam egy nagy sóhaj közben.-Gyertek elviszlek titeket a falhoz ahol majd levisznek a túlóldalra.Mondta mosolyogva miközben megjimogattam a két lány fejét akik utánna görcsösen kapaszkodtak egyenruhám anyagába mikor kiértünk a házból láttam hogy a juk már bevan tömve és a titán hatalmas teste is elkezdett eltünni.Gyorsan kilötem a kampókat a legközelebbi pontra majd elindúltam a gyerekekkel a kezemben igaz ahogy felvettem és magamhoz szorítottam őket csak még jobban belém állta a cserép darab és egyre több vért is vesztettem.Láttam ahogy Erent valaki viszi a hátán bár az alakot nem tudtam beazonosítani ugyan is ahoz túlságosan messze voltak.DE ahogy láttama  férfi körűl voltak még páran.Ennyi férfit egy helyen.Ezek semmire sem képesek egyedűl gondoltam magamban miközben lenéztem a gyerekekre akik csodálkozva nézték ahogy haladunk előrre.Ezen a tettükön csak elmosolyodtam főleg akkor mikor a békésen szuszogó csecsemőre terelődött a tekintetem.  

-És most hova megyünk néni?Kérdezte a kisebbik aki kb 5 éves lehetet.Erre a kijelentésre hogy néni úgy éreztem mintha pofon vágtak volna.Azért ennyire öreg sem vagyok gondoltam miközben arcom egy enyhe fintorba ment át.

-Elviszlek a szüleitekhez.Mondtam de a nagyobbik elsötétült keintettel válaszólt míg a kisebbik csak jobban szorította a testemet borító anyagot.

-Az lehetetlen ugyan is a titánok felfalták őket.Ekkor a szívem összorúlt és egy keserű íz jelent meg számban.Tudtam milyen érzés ha egyedül vagy ugyan is hiába élnek a szüleim soha nemszoltak hozzám csak tudták hogy élek de különösebb figyelmet nem szenteltek nekem így egyedül kellet valahogy ellennem abban a hatalmas palotában egészen 12 éves koromig amikor elszöktem és csatlakoztama kiképzéshez amit elsőhelyen végeztem el utánna mikor vége volt a kiképzésnek csatlakoztam a felderítőkhöz ahol 3 év után rájöttek kilétemre és vissza küldtek a palotába.

-Értem ezesetben elmegyünk egy orvoshoz hogy ellássák a sérüléseiteket utánna meg majd meglátjuk mi lesz veletek de egyben biztosak lehettek nem hagylak magatokra titeket egy jó darabig.Mondtam mosolyogva de idő közben megérkeztünk a falhoz ahol elkezdtem felfele menni majd a tetején leraktam a gyerekeket és Pyxisre néztem aki aggódva nézet végig rajtam.De én nem törődve vele mostmár kitéptem magamból a cserépdarabot de lehet nem volt jó ötlet ugyan is ahogy kiszedtema helyéről hatalmas fájdalmak közt rogytam térdre miközben a vérem szabályosan ömlött az oldalamból.

-Sara had segítsek!VALAKI HÍVJON ORVOST!Kiáltotta el magát miközben kezét vállamra rakta amit egy egyszerű mozdulattal söpörtem le onnan az idősebb csak fruszráltan kémlelte tettemet.

-Nincs szükségem orvosra.Mondtam fogaimat csikorogtatva elvégre utálom ha azt hiszik kislány vagyok és nem bírom a fájdalmat.Határozottan feláltam majd a gyerekeket kezembe felvéve indúltam meg a fal széléhez.-Amíg elviszem a gyerekeket orvoshoz addíg öljétek meg a többi titánt bármi áron és leszarom ha valakinek nem tetszik mert ez parancs.Csuklyámat levéve fejemről fordúltam társaim felé és amint rájötek kilétemre szalutálva áltak elöttem de nem sikáig ugyan is egy hangos igen is után mindenki elindúlt megtisztítani Trost városát a titánoktól.De ekkor egy mély határozot férfi hang szólalt meg mögülem.Mikor hátra fordúltam a szám is tátva maradt ugyan is számomra egy fontos személy állt ott aki nem volt más mint...