Hadnagy légy a hercegem [Levi Ackerman x Oc]

//5.rész//

-Aaaam!Maga meg kicsoda?Kérdeztem egyre inkább vörösödő fejjel amit nem értettem.A szívem majd kiakkart szakadni a helyéről és azok a szemek szinte levesztem bennük.Az idő megszünt létezni körülötem.

-Ennek a putrinak az egyik hadnagya vagyok.Mondta rideg hangon miközben irányát a konyha felé vette és a teafüvet a kezébe véve kezdte el csinálni az italt.-Maga is kér Sara?Kérdezte miközben szeme sarkából engem figyelt.

-Ha nem probléma akkor igen.Mondtam rámosolyogva mire elkapta rólam tekintetét és egy halvány pír jelent meg arcán.

-Ha probléma lenne nem kérdeztem volna meg.Mondta majd megint egy kifejezéstelen arcú és rideg tekintetű férfi állt a pultnál.

-És honnan tudja a nevem?Kérdeztem felsem nézve a kicsiről.

-A gyerekektől.Mondta majd bicentett az ajtó felé ahol már kómásan ott állt a két kislány.-Ne csak áljatok ott mint az agyhalottak!Üljetek le kölykök.Monda szigorral a hangjában mire bosszúsan néztem rá.-Most mivan?Kérdezte egyik szemöldökét felvonva miközben egy bögrét nyújtott felém.

-Válogazsd meg a szavaidat a gyerekek elött.Amúgy meg köszönöm a teát.Mosolyogtam a férfira.

-Nincs mit kölyök.Mondta kedvesen és lágyan amin még meg is lepődtem mivel az előbb még egy zsémbes mogorva törpe volt most meg egy kedves és megértő férfi.

-Sara éhes vagyook~!Mondta a kisebbik lány.Én csak kínosan mosolyogtam elvégre nem igazán tudtam erre mit reagálni.

-Tessék kölykök egyetek.Mondta a férfi miközben egy tányért rakot az asztal közepére amin volt minden majd helyet foglalt ő is az asztalnál melletem.

-Van nevünk is!Durcizott be a kisebbik.-Tényleg Sara neked még be sem mutatkoztunk.Mondta csillogó szemekkel a kisebb majd a székre feállva próbált szalutálni ami viccesre sikeredet ugyan is a tartása elég fura volt.

-Kölyök rosszúl csinálod.Csapot homlokára a férfi és oda ment hozzá majd kijavította tartását és végre normálisan szalutált.-Na így már jobb!Mondta elégedetten.

-Az én nevem Asaka Yuki és 5 éves vagyok!Mondta angyali mosollyal az arcán.

-Az én nevem hercegnő Asaka Miru 8 éves!Monda majd folytata.-Aki pedig a karjaiban van a kisöcsém Asaka Kazuma.Mondta miközben nyúlt a kenyérért ami az asztalon pihent.

-És magának?Kérdeztem miközben azokba az acélkék szemekbe néztem.

-Levi Ackerman hercegnő.Mondta majd belekortyólt gőzőlgő italába.-Ha nem issza meg hamar és nem áll neki enni nem marad semmi az asztalon és a tea is kihűl!Mondta majd szeme a szunnyadó gyermekre terelődött.

-Tele van a kezem.Nevettem el magam mire a férfi csak félre nyelt és köhögni kezdet mint aki mingyárt megfullad.Én csak hátát kezdtem el pacskolni óvatosan majd mikor köhögése alábhagyot csak simogattam az említett részt.-Minden rendben?Kérdeztem miközben kezem még mindíg hátán pihent.

-Persze.Nem halok bele!Mondta kicsit sértődött hangon majd felém fordúlt és kezét nyújtotta.-Majd én megfogom a kölyköt amíg eszel.Mondta majd óvatosan kezem alá nyúlt és átvette tőlem Kazumát aki nyöszörgött majd kinyitotta szemeit és elkezdet sírni.Levi csak nagy szemekkel nézet a síró gyerekre aki felém kezdett el nyújtozni.Nem vettem el Levi karjaiból de adtam egy puszit a fejére és kezemmel kicsi puha arcát kezdtem el simogatni mire meg nyugodott és a hadnagy felsőjébe kapaszkodva aludt tovább.Miután elcsendesedet minden nekiáltam enni és a teát iszogatni mikor is Hanji rontott be az étkezdébe.Haja rendezetlenűl volt fején szemüvege is csálén állt rajta arca kipirúlt és zihálva nézet engem és a gyerekeket majd tekintete a hadnagyra terelődött aki csak némán iszogatta teáját.

-Sara neked az ágyban kéne lenned és pihenned amíg a sebed be nem gyógyúl!Mondta eréjesen majd a hadnagyra nézet.-Te meg itten csak hagyod?Kérdezte de az említett nem reagált csak üres bögréjét megfogta majd a mosogatóba tette és Kazumával a kezében távozot.

-Hanji rég láttalak.Mondtam mosolyogva miközben megpacskoltam magam mellet a helyet jelezve hogy üljön le.Ezek után csak beszélt és beszélt a kísérleteiről meg minden egyébről ami eszébe jutott.-Várj egy kicsit Hanji.Mondtam és a két lány felé fordúltam akik csak unottan ültek helyükön.-Menjetek keressétek meg a Hadnagyot és Kazumát jó?Kérdeztem mire bólintottak és elindúltak de nem jutottak messzire ugyan is Mike megállította őket és mélyet szippantott illatukból mire a két lány csak ledermedve állt és remegve várták hogy mi lesz.

-Hát ti meg mit kerestek itt gyerekek?Kérdezte Mike mire Hanji feállt és az említett  felé vette az irányt aki csak nagyokat pislogva nézte a közeledő nőszemélyt.Hanji megált a két kislány között majd legugolva karolta át őket és kezdett el vigyorogni mire Mike csak kérdően nézet rám majd a gyerekekre és Hanjira.-Sara ennek meg mi baja?Kérdezte a nőre mutatva aki csak bosszúsan felállt és elkezdte mondani a magáét.

-Nos én vissza megyek a szobámba.Mondta de amikor felállni készültem helyemről egy iszonyatos fájdalom hasított bele oldalamba amitől a földön kötöttem ki nyöszörögve.

-SARA!Kiáltottak fel mind majd rohannai kezdtek felém.

-Gyere segítek!Mondta Hanji mire csak ismét elcsaptam a kezét szokásomhoz híven.

-Ne nyúlj hozzám!Mondtam gyílkos tekintettel mire megijedt és hátra hökkölt.Lassan térdemre támaszkodtam majd kínok közöt de feltornáztam magam álló helyzetbe.Lassan elbotorkáltam a falig ahol megtámaszkodva haladtam szobám felé.Mikor a folyoson mentem észra vettem hogy a két lúrkó elszalad a másik irányba.Csak néztem távolodó alakjuk majd tekintetem ismét magam elé vezettem.Mikor már a felénél voltam az útnak éreztem hogy lábam megremeg de nem adhattam fel nem itt és most.Tudtam hogy erős vagyok és ezzel hogy nem fogadok el segítséget bizonyítani akkarok mindenkinek hogy nem vagyok egy elkényeztettet picsa.

-OI!Állj meg kölyök!Hallotam azt az ismerős rideg hangot.Mikor hátra néztem a hadnagy jött felém nagy léptekkel és haragos tekintettel.Acélkék szemei most nem unottan néztek hanem szószerint szikrát szortak magukból.Nagy határozot léptekkel közeledet felém de úgy tettem mintha nem is hallotam volna kérését így a falnak támaszkodva haladtam tovább.-SÜKET VAGY BASSZA MEG?Kiabált most már ami felet nem hunyhattam szemet.

-FOGD BE TE KERTI TÖRPE!Mondtam miközben a határozot mozdulat végedt éreztem hogy sebem felszakad ezért oldalamhoz kaptam és összestem megint.-A FRANCBA IS MIÉRT VAGYOK ENNYIRE GYENGE?!Kérdeztem saját magamtól és éreztem hogy a sós könnyek utat törnek és lefolynak arcomon.-ELEGEM VAN HOGY MINDENKI LENÉZ CSAK MERT HERCEGNŐ VAGYOK!MIÉRT?MIÉRT?Kérdeztem saját magamtól kimondva azt ami már rég nyomta a lelkem.Meglepetésemre a hadnagy egy hatalmas pofonnal ajándékozott meg amitől elterűltem a földön.Mikor feltápászkodtam a fájó ponthoz érintetem kezemet.Könnyeim alábhagytak és már csak ökölbe szorítot kezekel ültem a földön.Mikor a hadnagy közelebb jött és legugólt elém akkor egy határozot  mozdulattal adtam neki öklöst.Mivel alúlról felfele ütöttem így feje hátra bicsaklot.Egy ideig mozdulatlanúl volt majd lefejelt.

-Kölyök befejeztet?!Kérdezte idegese és kimérten.Mire én csak kezem emeltem volna hogy még egy pofont adhassak neki de ő elkapta csuklóm és egy egyszerű mozdulattal vállára kapot mint valami lisztes zsákot és elindúlt szobám felé.

-Tegyél le!Hallod!Mondta miközben egyik kezemmel hátát kezdtem el ütni.Lassan megált majd az ajtót kinyitva ment be a szobába és egy egyszerű mozdulattal az ágyra dobodt.Mikor ez megtörtént a fájadalomtól felszisszentem és a fájó ponthoz érintettem kezem.De ami ezután történt az...