Hadnagy légy a hercegem [Levi Ackerman x Oc]

//8.rész//

-Elnézést a zavarásért!Mondta az illető aki nem volt más mint Petra aki úgy nézett rám mint aki levágna legszívesebben egy jobb és bal horgot.Ezzel nem törődve kérdeztem meg hogy mit keres itt elvégre nem igazán értettem itt létének okát.

-És minek köszönhetem itt léted Petra?Ugye jól tudom a neved?Kérdeztem meg egy lágy és kedves mosollyal arcomon.Mire csak ennyi volt a válasz.

-Szálj le a hadnagyról vagy baj lesz!Mondta fenyegetően majd kiment és hatalmas erővel bebaszta az ajtót ami majd nem kiszakadt a helyéről.

-Anya mi történt?Kérdezte Yuki mire csak adtam egy puszit fejére majd kimászva az ágyból felöltöztem és elindúltam hogy megleckéztessem azt a ribancot.Elötte viszont csak ennyit mondtam a gyerekeknek.

-Anyunak van egy kis elszámolni valója azzal a kis ri... akkarom mondani Petra-sannal.Mondtam fogam csikorogtatva elvégre nem igazán ismerem de szerintem semmit nem vétettem ellene amiért ezt érdemelném.Idegesen trappólva lefele a lépcsőn összetalálkoztam drága cimbimmel Eldel aki csak sejthette mire készülök mégis elkapva karomat álított meg a tovább menetemben.

-Sara valami baj van?Bár ezt felesleges megkérdeznem mivel úgy trapolsz mint egy ló egy ideges ló ha pontos szeretnék lenni.Mondta kicsit gyanakodva még is számonkérően.

-Éppen beszélni szeretnék azzal a személyes aki felbaszta az agyamat már kora reggel.Mondtam próbálva idegeségemet leplezni ami nem igazán jött össze.Végűl karomat kirántottam Eld szorításából és elindúltam ki az udvarra megnézni hogy ott van- e az a genetikai hulladék és láss csodát pont ott volt.-OI!RIBANC!KIáltottam oda idegesen mire felém nézett és ahogy láttam egy kicsit meg is ilyedt mondjuk nem csodálom.Ha most látnám magamat kívűlről én is beszarnék.De mikor közelebb értem csak egy önelégűlt mosoly volt ajkain ami még feljebb nyomta bennem a pumpát.

-Mi van agyi fogyaték nem érteted amit mondtam és jöttél megkérni hogy ismételjem meg?Kérdezte miközben keze a pengéire siklott vagyis annak markolatára.

-Képzeld ribikém nem vagyok agyhalott úgy mint te.Mondtam majd ki gáncsoltam és mellkasára léptem majd kezzemel térdemen támszkodtam.Egy beteg mosoly került ajkaimra és a tekintetem vetekedhetett volna egy pszihopatáéval.Nem sokkal később lépteket hallotam mögülünk és pár susmorgást na meg persze Eld hangját.

-Sara mit művelsz?!Engedd el!Utasított Eld ám én persze ezt sem hagyhattam szó nélkűl.

-POFA BE!ELEGEM VAN EBBŐL A RIBANCBÓL!MOST MAJD SZÉPEN MEGTANULJA HOL A HELYE!Mondtam miközben tekintetem Petrára siklott aki hírtelen előkapta pengéit de ellenem ez édes kevés.-Bogaram ennél jobban kell próbálkoznod.Mondtam miközben erősen szórítottam a pengéket amiken végig folyt a bíbor vörös vérem.Egy határozott mozdulattal eltörtem majd eldobtam .

-Szörnyeteg vagy!Mondta idegesen kipréselve ajkai közűl.

-Hogy mondod?Kérdeztem rá miközben egyre inkább nehezedtem rá mellkasára amitől nem igazán jutott sok oxigénhez.

-Itt meg mi fogyik?Kérdezte egy ismerős hang tudtam ki az mégsem hagytam abba Petra kínzását.Mikor a hadnagy meglátta mi folyik itt gyöngyösön idegesen szalad hozzám majd szedett le Petráról aki csak eljátszva a hatyúk halálát borúlt a hadnagy karjaiba és kezdte el a műsírást.Hát nem kell mondanom hogy azt hittem oda okádok.

-Had...nagy!Kezdett bele szipogva mint valami kis gyerek de komolyan.-Meg akkart őlni!Meg fenyegettet hogy ha nem kerülöm magát akkor megől!Mondta tovább sírva.Eközben Erwin is meg érkezet de ő nem Petrához ment hanem inkább hozzám fáradt oda.

-Jól vagy?Kérdezte miközben kezét nyújtotta hogy felsegítsen.

-Csak a kezem sérűlt meg de semmi komoly.Mondtam majd felálltam egymagam.

-Mi történt?Kérdezte miközben kezemet vizsgálta.Én csak kirántottam kezeimet majd elindúltam Levi felé majd egy jól irányzott mozdulattal pofán akartam rugni de ő elkapta lábamat majd a főldre kényszerített.Nagy port kavartunk az udvaron és hatalmas verekedésbe kezdtünk.Végűl ő jött ki győztesnek.Így én a porban feküdtem és mikor Levi háta mögé néztem csak az elégedett Petrát láttam ami ismét feldühített így nem hagytam magam sokáig és lábát megfogva dobtam le magamról.

-SHINEEE!Kiáltottam miközben letesékeltem magamról.A hadnagy kicsit arréb ért földet így én feláltam és egy kis vért letörölve szám sarkából indúltam meg befele.Viszont mikor vissza néztem csak annyit láttam hogy Petra a hadnagy körül legyeskedik és aggodalmasan sipárog miközben már megint sír.

-Sara!Hallotam meg nevem de nem is törődtem vele.Nem sokkal később mikor már a folyosón voltam egy kéz nehezedett a vállamra.Erwin volt az.

-Mit akarsz tőlem?Csak nem te is a kis Petrát véded?Kérdeztem de nem kaptam választ csak mélyen nézett kék íriszeimbe.-Gondoltam.Mondtam egy keserű mosollyal ajkaimon.-Erwin?Ejtettem ki nevét nehézkesen mivel a sírás kerülgetett.

-Igen?Kérdezte mire csak komolyan néztem tenger kék szemeibe.

-A gyerekeket holnaptól helyezétek el egy családnál.Mondtam majd el akartam volna indúlni de amikor megfordúltam a gyerekekkel találtam szemben magam.Szemeim elkerekedtek és egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban ami egyre csak nőtt.-Gyerekek én...én...sajnálom!Mondtam majd elmentem a szobámba és ledőltem az ágyra majd csak néztem ki a fejemből.Fáj marcangólt belülről a bűntudat hogy cserben hagytam a gyerekeket.Tudtam hogy elöbb vagy utóbb úgy is ez lesz de nem így akartam.Én közös döntést szerettem volna.Karommal eltakartam szemeim és hagytam hogy a könnyeim némán végig follyanak arcomon.Utáltam magam amiért ezt tettem.Ott és akkor azt kívántam hogy bárcsak meghalnék.Lassan az ajtó nyitódására lettem figyelmes és kis léptek zaja csapta meg a fülem.

-Sara!Hallotam meg Miru hangját és éreztem hogy besüpped az ágy melletem majd valaki átölel.-Nem haragszunk.Mondta kedvesen miközben arcát mellkasomba fúrta.-Csak tudod a szívünkhöz nőttél és hiányozni fogsz.Mondta szipogva majd megéreztem ahogy ruhámat könnyei áztatják.

-Sajnálom.Felőlem maradhatnátok de ez lehetetlen a munkánk miatt és veszélyben lennétek melletem.Mondtam egy nagyot sóhajtva majd kezemet fejére tettem és össze borzóltam a haját.-Valamit viszont megígérek.Mondtam majd elmosolyodtam és már a plafont tanúlmányoztam.-Meg mentem a világot és kijutattlak titeket a falak fogságából.Na meg persze azt is hogy látogatni foglak titeket.Mikor ezeket kimontam éreztem hogy szorosabban ölel majd felnéz szemeimbe és ő is elmosolyodik.

[Time skip]    

Most már pár nappal később van és büszkén kijelenthetem az életem égészen jól alakul eddig.Az újoncok ma érkeznek ami izgalommal tölt el.Igaz a hadnaggyal nem beszéltem vagy ha kért is valamit azt is általában az egyik emberével vagy éppen Erwinnel üzente meg nekem ami hiába nem volt ínyemre ez van.Most éppen az udvarra indulok hogy edzek egy keveset.Ma nem öltöztem ki és nem is volt rajtam sok ruha csak egy rövid fekete nadrág és egy topp szerű felső így lehetet látni hasamat ami hiába nem volt kockás feltűnően azért lehettet látni hogy van izmom.Elkezdtem futni kora reggel amit 10 óra magaslatában hagyhattam abba majd jöttek a különböző erősítő gyakorlatok amit délutánig csináltam majd megint egy kis futás amit a hangos beszéd szakított meg.Ezt a hangot ezer közűl is felismerem.Erwin az.

-Erwin!Kiáltottam oda neki mire felkapta fejét és végig mért majd a kadétok felé biccentett akik csak zavarba jőve kezdtek el minden fele nézni és közben szalutáltak.-Üdv nálunk!Remélem szeretitek a kemény munkát.Mondtam majd elkuncogtam magam ám tekintetem meg állapodot Erenen és a két barátján.-Eren!A srác csak össze rezzent majd rám nézett zőldes kék szemeivel ám ekkor...