Ma dao zu shi/The untamed: Xiao Xingchen x Xue Yang!

Váratlan fordulat!

Xiao Xingchen:

Elkezdtem lesétálni  hegyről.. Boldog, de mégis szomorú voltam.
Boldog voltam, mert Song Lan rendbe fog jönni, de szomorú mert egyedül kellett, hogy folytatsam az utamat.

Szerencsére hamar belejöttem a tájékozódásba, és olyan volt mintha nem is lennék vak.
A kardom érezte a rossz energiákat,és jelzett is ha közeledett egy felém, így megtudtam magamat védeni.

Sokáig gyalogoltam.. Szerencsére jó idő volt.. Sütött a nap, de mégsem volt túl meleg.
Áthaladtam egy városon, majd egy piactérre értem.
Megkordult a gyomrom, hiszen majdnem egy teljes napja nem ettem.
Végül az egyik árustól vettem pàr darab gyümölcsöt, majd az egyiket meg is ettem.
Ahogy haladtam tovább megéreztem a vér szagát, így elindultam megkeresni a forrását.
Sétáltam a szag irányában, és nem sok kellett hogy felbukjak egy földön heverő ájult férfiben.
Leguggoltam, aztán kitapogattam a csuklóján a pulzusát.
-Él még! -suttogtam, aztàn nagy nehezen a hátamra vettem, és elindultam vele tovább.
Végül egy kihalt kis faluba értem vele, ahol letettem őt a földre, majd elkezdtem ellátni a férfi sebeit.

Volt nálam egy kis víz, így öntöttem egy kicsit egy rongyra, aztán úgy kezdtem el őt tisztogatni.
Egy kis fertőtlenítő krémet kentem a sebeire, miközben kitapogattam őt.

Xue Yang:
Éreztem ahogy csíp a bőröm, így ahogy kinyitottam a szemeimet,és megláttam Xingchent megrémültem.
Álmodok?!  Mit keres ő itt?
Ellöktem a kezeit magamtól, és nem szólaltam meg.

-Ohh sajnálom, ha megijesztettelek.. Nem foglak bántani.
Az utcán találtalak ájultan.. Gondoltam ellátom a sebeidet. -magyarázta neki Xingchen.

Mennyi volt az esélye, hogy összefussak vele?
Még mindig gyönyörű az én Xingchenem.. De mi történt a szemeivel?
Miért árult el engem?! Haragszom rá, de mégis szeretem őt, és a magaménak akarom tudni őt.
Vajon ha megszólalok, akkor felismer engem?
-Nem kell segítened rajtam! -mondtam azonnal.

-De hàt vérzel! -mondta Xingchen.
-Mégis mi történt veled?-kérdezte.

-Semmi.. Rossz emberek üldöztek, túl sokan voltak... -mondtam csak ennyit.

-Te egyedül utazol? -kérdezte meg a megmentőm.
-Igen, egyedül.. Gondolom te is. -néztem rá.
-Most jelenleg egyedül.. Sajnos a barátom elvesztette a látásàt, így a mesteremhez vittem, hogy segítsen rajta. -magyaràzta Xingchen.
-Na és a te làtásoddal mi lett?-tettem fel neki a kérdésemet.
-Ohh... Hát az... A barátomnak adtam, hogy lásson. -suttogta.
-Én megvagyok így is,  nekem nem okoz gondott a vakság. -mosolyogta.
Amikor letisztította, és bekötözte a sebeimet felállt.
-Készen is vagy! -mosolygott rám kedvesen, mint régen.
Hogy adhatta oda a szemeit annak az idióta alaknak?!  Csak lássam meg mégegyszer, és kinyírom. Senkit nem engedek többé Xiao közelébe..