Miután megfenyegettem a fiút hagytam elszaladni. Remélem nem fecseg az a kis görcs.. De ha mégis, akkor esküszöm megölöm. Ne merjen többet Xiao Xingchen közelébe menni, vagy ott lesz vége a nyomorult kis életének. Végül visszamentem a lakrészembe, és lepihentem.
*** Másnap reggel korán keltem, majd bementem a városba.. Ma kihagyom a hülye órákat, és inkább mást csinálok. Valami vásár volt, így körülnéztem, de semmi érdekeset nem találtam, viszont megláttam egy virágárúst.. Gyönyörű virágai voltak, így vettem egy szál fehér rózsát.
Mire visszaértem a klán területére pont vége lett az óráknak, és jött ki Xingchen. A virágot a hátam mögé rejtettem, aztàn elé álltam.
-Szia. -mondtam neki mosolyogva.
-Merre voltál? Már vége az óráknak..
-Bocsánat.. Fontos dolgom volt, de... -vettem elő a virágot a hátam mögül, és felé nyújtottam.
-Ez a tiéd! -mondtam neki, és figyeltem a reakcióját.
Azért választottam fehéret, mert az a tisztaságot jelképezi.. És ő pont olyan tiszta, és ártatlan, mint ez a rózsa.. Na meg persze gyönyörű.
Láttam Xingchen arcán, hogy meglepődött, de elvette a virágot, és elmosolyodott édesen. -Köszönöm, kedves vagy. -mondta nekem. Szerettem volna megcsókolni most azonnal, de nem tettem meg.
-Van kedved sétálni kicsit? -tettem fel a kérdésemet, és ő csak bólintott. Végül elsétáltunk a klán területéről, és egy virágos rétre vittem, majd egyszer csak megcsókoltam őt hirtelen. A derekánál fogva húztam magamhoz a testét. Xiao viszonozta a csókomat, majd pirult arccal húzódott el tőlem. Tudtam hogy vonzódik hozzám ő is, bár tudom, hogy jobb lenne ha békén hagynám... De nem tudom megtenni... Akarom őt mindennél jobban.
Xiao Xingchen:
Reggel korán keltem, hiszen ott kell lennem az órákon, de legalább láthatom Xue Yang-ot. Bementem a terembe, és kerestem őt a szemeimmel, de nem láttam.. Lassan elkezdődött az óra, és ő sehol sem volt. Azt hittem késik, de óra közben sem esett be. Kezdtem aggódni.. Reméltem nincsen baja. Végig rajta járt az eszem. Amikor vége volt az óráknak kiindultam a teremből, majd megláttam a vigyorgó arcát, amitől megkönnyebbültem. -Merre voltál már vége az óráknak. -mondtam neki, de amit utána tett azon meglepődtem. Egy rózsát nyújtott felém.. Nagyon boldog lettem ettől. Megköszöntem, és elmentünk sétálni.. Egy gyönyörű virágos rétre értünk. Éppen nézelődtem, amikor megcsókolt. Az arcomat azonnal ellepte a pír, majd viszonoztam a csókját. Olyan finom illata volt, és a csókjai pedig gyengédek.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
