Egy Főnix éneke!

Főnix Éneke 1.rész: Más vilagon!

Nora vagyok 18 éves. Egy emeletesházban élek a hugommal és nagymamámmal.
Sokat veszekszek velük, néha apró dolgokon is összeveszünk.
Suliba járok érettségin vagyok.
Jó az osztályom szerencsére sok baromságot csináltunk pedig csak 3 hónapja kezdtük el együtt a sulit. Voltak unalmasabb voltak vidám napok is. Nagyon nehezen tanultam folyton csak dolgozat dolgozat dolgozat.... Semmi nem maradt meg a fejembe hiába tanultam.
Őszi szünet van a suliban. 1 hét pihi végre.
Már körül belül a hét közepén vagyunk mikor fel eszmélek, hogy ahj újra suli lassan.
Csináltam a szokásos rutinomat: fel kelek, meg reggelizek, zaklatom a barátnőmet, el rakom az ágyam. Már néha reflexé vált ez a folytonos reggel. El megyek meg mosom az arcom.
Csupa víz voltam kerestem a törölközőmet mikor éreztem valamire rá léptem és meg csúsztam. Be vertem a fejem és el ájultam. Nagyon fájt a fejem gondolkodni sem tudtam. Éreztem a bőrömön a lágy nyári meleg szelőt. Nagy homályban próbálom ki nyitni a szemem. Nem igen akkar ki tisztulni a kép meg dörzsöltem a szemem, 3-szor minimum, hogy én jól látok e vagy sem. Majd ki tisztul a kép. Teljes sokkba voltam!

Nora: Hol vagyok?

Körülnézek és egy erdőbe vagyok, teljesen összezavarodtam.

Nora: Áh... Lehet el aludtam és most csak álmódok... Ugye..?

Meg csípem magam majd, bele ütök egy fába.

Nora: áu.. áu.. áu.. Ihh hát ez nem egy álom. De mégis hol vagyok? Mmm.. Azt hiszem jobb ha el indulok valamerre hátha látok valamit.

Kerestem egy vastag ágat és le törtem az elejét hogy hegyes legyen. Aztán elindultam.
Hosszas barangolás után halottam egy patakot. Gyorsan meg kerestem és ittam. Kicsit körül néztem hátha uszkál benne egy-két hal. De nem volt benne semmi, érdekes mert nagyon nagyon tiszta volt a víz. Kicsit körül jártam a patak partot hátha találok valami ehetőt.

Nora: De jó, hogy legalább néha néztem túlélő videokat most se merre nem lennék.
Kaja.. Kaja.. Kaja..... Semmi...

Sokáig kerestem de nem találtam semmit majd el indultam a patak folyás szerint. Egy árva állatot nem láttam de még egy madarat sem halottam csicseregni. Kezdtem be pánikolni, csak sétáltam sétáltam néha meg álltam pihenni. Már 10-dik alkalommal ülök le pihenni.

Nora: Fel adom nem bírom. Éhes vagyok. Fáradt. Ennek az erdőnek soha nem lesz vége.

Kicsit be könyezetem.
Végig gondoltam, hogy menyire hiányzik a modern életem.
Akár milyen rossznak is tartottam csak most tudtam igazán meg becsülni.
Még egy darabig sírtam aztán ittam egyet majd folytattam utamat. Kezdett esteledni. Kerestem egy nagyobb fát meg próbáltam fel mászni rá nehezen de sikerült. Meg láttam egy madár fészket próbáltam oda kuszni hátha van benne tojás de üres volt. Kezdtem egyre remény vesztetté válni. Majd lejjebb másztam és el aludtam egy erősebb ágba csimpaszkodva.

Folytatjuk....