Egy Főnix éneke!

2. rész: Az Erdő

El aludtam.
Már pirkadni kezdett mikor fel riadtam egy hatalmas dübörgő hangra. El kezdtem pánikolni.
Gyorsan beljebb bújtam a levelek közé nehogy észre vegyen az a valami ami ilyen nagy hangfal lépked.
Csak reménykedni tudtam nehogy rám lépjen. Pár perc múlva abba maradt a dübörgés.
Gondolkoztam és inkább nem mozdultam meg nehogy az legyen rám vár az a valami.
Remegtem, éhes voltam.
Kis idő múlva meg untam az ott kapaszkodást. Le másztam a fáról körül néztem de nem láttam semmit fogtam a vastag botot és el indultam gyorsan tovább a patak irányába.
Egyre gyorsabban vert a szívem.
Éreztem ha nem megyek innen el gyorsan meg halok. Futni nem bírtam mert nagyon fáradt és éhes voltam. Elmondhatatlanul féltem. Kicsit gyorsabban mentem nem figyeltem és el estem. Vérezni kezdett a kezem mert meg vágta egy kő.

Nora: ah.. De jó! Most már biztos, hogy meg halok.

El kezdtem sírni.
Kis idő múlva megint halottam a dübörgő hangot.
Rohanva mentem majdnem kuszva egy bokorba. Éreztem most biztos észre vesz.
Remegtem. Nem vagyok egy isten hívő sosem hittem benne. De most imádkozni kezdtem magamba: kérlek kérlek nem akkarok így meg halni!
Kicsit vártam majd el csendesült minden. Gondoltam most itt az esély el kezdtem ki mászni a bokorból mikor még ragadott valami.
Sikitottam!
Egy kéz be fogta a számát és egyre beljebb húzott a bokorba.
Majd halottam egy hangot.

??? : Maradj csendben! - Súgta nekem.

Folytatjuk....