Just be mine

Enyém leszel, enyém vagy

Az otthon töltött napok egygangúak voltak. Sehová nem mentem, senkivel sem beszéltem, Seonghwa-n kívül. Enni is csak akkor ettem pár falatot mikor ő átjött és megfenyegetett, hogy ha nem eszek kilógat az ablakon. Igazság szerint nem ijedtem meg tőle, csak picit jobbá tette napom ezért nem ellenkeztem vele.
Eljött az a nap is így lasan, hogy a kirándulók hatajöjjenek, ahogy aztán új nap induljon és betegyük lábunkat újra az iskolába.
Nem akartam menni, de muszáj volt. A legfurcsább az volt, hogy Changbin és az a Hongjoong kéz a kézben jelentek meg. Mint kiderült a távozásunk után nem sokkal jöttek össze, ahogy a Yunho és Yeosang páros is. Ebből következett, hogy az se várat majd sokáig, hogy Seonghwa meg Mingi összejöjjenek. Jó pár napnak kellett eltelnie, hogy ők is összekeveredjenek. De megtörtént és így van jól. Kicsit azért szar érzés volt látni milyen boldogok. De mindegy is, nem mindenki lehet olyan szerencsés mint ők.
Eljött aztán születésem napja is. Aznap, vagyis ma, nem mentem suliba. Anyámék megértették ugyan s közben mégsem.
Most így egyedül vagyok itthon, takarómba gabalyodva és csak remélni merem, hogy könnyeimbe fulladok. Hívott már Yeosang, Bin meg Hwa is, meg még páran, de senkinek nem vettem fel, és az üzeneteikre sem válaszoltam. Ez is egy olyan nap mint a többi, nem lesz más csak mert születésnapom van. Kívánni se kívántam semmit mert tudtam, tufom, hogy úgysem fog valóra válni.
- Jung Woo Young! - drága Hwa kiabálását hallottam meg, és valószínűleg ő is volt az aki dörömbölt a bejárati ajtónkon - Ha nem. Nyitod ki Mingi betöri az ajtót és bemegyünk. - vagy nem ő dorombol. Lényegtelen. Nem akartam menni, de csak mentem és ajtót nyitottam nekik.
- Végre. - Hwa azonnal mehölelt amint beléptek a házba.
- Szerencséd, hogy kinyitottad. - ott volt a kis társaság, és persze hogy Hongjoong nem bírt magával.
- Befogod? - Bin fenyítette őt. Érdekes páros. Összeillenek azt hiszem.
- Kussoltok. - szólt rájuk Mingi - Na, Wooyoung most mész szépen és összekapod magad, aztán velünk jössz. És nincs ellenkezés. Ha nem jösz akkor viszünk.
- Így van. - hiába néztem Seonghwa-ra ő is csak igazolta pasija szavait.
Sőt, ő volt aki feljött végül velem szobámba hogy biztosan felöltözzek. Így végül csak velük mentem. Kezdetnek beültünk valami flancos helyre enni, aztán vásárolni mentünk. Mondanom sem kell, hogy végig, egyfolytában megleptek engem. Főleg azzal, hogy túl sok mindent kaptam tőlük. Semmit se akartam, de ők szinte mindent megtettek ami eszükbe jutott. Nekik köszönhetően egész jó napom volt. Kis időre elfeledtem minden rosszat.
Aztán eljött az este és ismét öltözhettem. Nem úszhattam meg ezúttal s, hogy magukkal harcoljanak kedves barátaim. Na persze előtte nálam készültünk, öltöztünk fel. Csakis Seonghwa miatt néztem ki úgy mintha pasivadászatra indulnék és nem bulizni a születésnapom estélyén.

Elég merész volt, szerintem, az egész cucc, de aztán beletörődtem. Mert miért is ne lehetnék kicsit szexis én is. Nem igaz? Dehogynem. Jah, és ha nem említettem volna, Yeosang jóvoltából, még hajfestésen is átestem. Így most szőkén virít a fejem, enyhe lilás árnyalattal vegyítve. Összességében egész jól nézek ki. Na persze azért barátaim sem panaszkodhatnak. Bin is meg a többiek is, kitettek magukért.
Így indultunk, így mentünk végül bulizni, egy klubba ahová bizony nem mindenkit engednek be. Már az első pillanatban zavarba hoztak. Ám aztán az első pohár pia egyből feloldotta kezdeti idegességem, a többi pohár meg a gátlásaim is. Kérdés nélkül mentem táncolni mikor hívtak. Bin sem sértődött meg mikor a pasijával kissé túl erotikusra sikeredett táncot lejtettünk. Na persze azért azután inkább már nem tettem ilyesmit. Inkább csak ültem és ittam. Ám ezt is csak addig míg Seonghwa magával nem húzott, hogy tovább táncoljunk. Tudtam azért csinálja, hogy ne roskadjak magamba és ne csak igyak mint egy alkesz. Nos, vele picit vadabb dolgokat csináltunk. Aztán meg jókat nevettünk. Egy ilyen után mentünk mosdóba, ahonnét aztán ugyanúgy együtt jöttünk ki mint ahogy bementünk.
Eztán jött egy váratlan s kellemetlen fordulat. S hogy mi volt ez? Megmondom. San és a barom barátai bukkantak fel. Be is szóltak rögtön. De mi vissza is vágtunk. Vagyis jobbára Seonghwa, mert hozzám odajött egy fiú aki csak úgy megfogta kezem, aztán közel hajolt mintha meg akarna csókolni, de csak fülembe súgta, hogy Mingi egyik haverja és kéri ne haragudjak, de ma estére ő lesz az ál pasim. Rögtön tudtam mit akart vele, hisz Mingi egyszer említette hogy majd megleckézteti San-t. Nos igen, ez a fiú, nevén nevezve Jongho, ő a lecke. Láttam is fél szemmel, hogy San elég ellenségesen méregeti Jongho-t. Nagyon nem értettem miért, hisz semmi köze hozzá, sem hozzám. Egy álszent majom. El is fordultam, hogy hagyjuk ott őket, erre az a majom elkapta és elrántotta kezem Jongho-étól, aztán csak úgy magával rángatott. Nem mentünk messzire, csak a mosdók felé vezető folyosóra, oda ahol kicsit beszélni is lehetett. De San nem beszélni akart. Ő inkább csak leteperni akart. Gondoltam ezt azért mert csak úgy lekapott. Persze nem viszonoztam, sőt, még el is löktem magamtól és fel is pofoztam.
- Mégis mit hittél mi lesz ha magaddal rángatsz? - egyszerre bosszant fel és szomorít el - Menj csak vissza a csajodhoz és szórakozzatok mással. Jó? Nem vagyok vevő a hülyeségeidre. Ma főleg nem. Úgyhogy ha megbocsátasz... - el akartam onnan jönni, de persze nem hagyta. Elkapott, magához szorított.
- Az egész csak egy kibaszott átverés volt. Hinned kell nekem. - csak furán kezdtem érezni magam, mert nyakamba beszélt szinte - Nem volt semmilyen fogadás. Nem mentem bele, de azok a barmok azt hitték jó vicc lesz. De nem volt az és akkor el sem tudtam neked mondani. - nem akartam mégis hittem neki, fene egye meg hülye szívem.
- Eressz el... - toltam is volna el, de ő nagyon úgy tűnt nem szándékszik elengedni, sőt, nyakamba is csókolt - Hallod? Ne csináld ezt.
- Miért? - csakis ekkor távolodott el egy kicsit tőlem - Bocsáss meg nekem. - elég volt csak szemeibe néznem, hogy elgyengüljek.
- Ennyivel még nem éred el, hogy megbocsássak.
- Mondd mit tegyek és megteszem. Bármit megteszek. - elszántnak tűnt nagyon.
- Tudod ma van a...
- A születésnapod. Igen, tudom. - egy kis mosolyt követően ismét lekapott - Adhatok én is valamit ha szeretnéd. Szeretnéd? - miért is ne alapon bólintottam neki, hogy igen, hogy szeretném.