Just be mine

Első csókok

Sosem hittem volna, hogy majd pont Mingi lesz az aki bocsánatot kér valakitől s hogy az a valaki történetesen Seonghwa lesz akit eddig piszok nagy ívben elkerült. Amióta a suliba kerültem egy ilyen alkalom sem volt. Sőt, inkább csak piszkálódtak velünk. Mindig akadt egy közülünk akit kipécéztek maguknak s azt napokig csesztették. Eleinte mások is bántottak, de aztán jobbára csak Mingi s a csapata volt aki gúnyt űzött belőlünk s bántott minket. Elmélkedésem közben jött rám a szükség, s mivel közös a mosdó meg a fürdőd rész is, így kénytelen voltam kimozdulni faházunkból. Abból a faházból ami előtt Yeosang ült s akihez utánam kijött Changbin is. Utóbbi aztán velem jött mondván neki is kell... Beszélgettünk is kicsit addig. Ott aztán külön fülkébe mentünk s végeztük dolgunk. Amint megvoltunk mentünk is kezet mosni. Na persze utána már nem együtt indultunk vissza faházunkhoz mert Changbin-t elhívták. Így aztán egyedül mentem tovább. Eközben álltam meg egyszer s indultam másfelé. S miért? Megmondom. Seonghwa-t láttam Mingi-vel. Féltettem barátom, még ha tudom meg is tudja védeni magát. Nem akartam hallgatózni ezért se mentem túl kozel, meg aztán le is ültek egy farönkre. Egymással szemben voltak és drága barátom egyfolytában pirult. Nem kellett sok, hogy úgy éreztrm Seonghwa rendben lesz. Nem tudom miért csak így éreztem.
Sétálgattam, nézelődtem csak úgy. Elvégre ezért jöttünk ide kirándulni, vagyis ezért is. Akadt persze olyan is aki velem is beszélgetni akart, na meg olyan is aki belém kötött. Utóbbit figyelmen kívül akartam hagyni, de nem volt túl könnyű dolgom. Főleg mert a belém kotők egyike felbuktatott. Hanyadt vágódtam, hogy azok a majmok kinevettek. Nem is vártam mást tőlük. Csak bemutattam nekik s magamban morogtam. Ezután csak úgy otthagytak.
- Minden rendben? - egy ismerős fej bukkant fel felettem és takarta el a napot előlem.
- A legnagyobb rendben. - minek jött ez ide? Ki akar röhögni ő is vagy mit akar?
- Azt látom. - fura félmosoly suhant át arcán, aztán egyszerűen fogott és felhúzott ülő majd álló helyzetbe.
- Miért segítettél? Most már másodjára... - az utolját csak motyogtam, de ő meghallotta.
- Csak úgy. - vont vállat - Miért, olyan hihetetlen hogy ilyen is tudok lenni?
- Hát jah. - nem kicsit fájt a fenekem, de a hátam is az esés miatt - Hogy őszinte legyek azt se értem Mingi haverod mit akar az én barátomtól, de ha megbánja meg fogom ütni.
- Megjegyeztem. - úgy tűnt jól szórakozik rajtam - De miből gondolod, hogy Mingi bántani tudná?
- Komolyan kérdezed? - bólintott s keresztbe fonta karjait - Biztos tudod milyen ajánlatot tett neki. Azok után semmi jót nem tudok róla feltételezni.
- Na igen, az a húzása elég nagy baromság volt. De nézd, nem mehet minden mindig könnyen. - igazat kellett adnom neki, de persze hangosan ezt nem mondtam ki neki.
- Akkor se bízok benne és Seonghwa se fog. - el is fordultam hogy otthagyom, de ő elkapta kezem és visszahúzott, így neki estem, persze azonnal el is húzódtam égő arccal - Mit akarsz még? Nem fogok mást mondani később sem.
- Mi lenne a vacsora után leülnénk beszélgetni?
- Ezt te se gondoltad komolyan.
- Már miért ne tehetném? - már megint túl közel volt hozzám s ezzel zavarba hozott.
- Őszintén? - bólintott - Mit gondolsz mi lesz ha te a csajod meg a balhés bandád leülünk trécselni? - tudom lehettem volna kevésbé bunkó, meg lehettem volna kedvesebb is, de nem ment. Nem érdekel hogyan enyeleg a csajával, ahogy a lenéző tekintetük se. Nem tudtam semmi jóra gondolni.
- Oh.. Szóval innen fúj a szél. - az a mosoly ott volt arcán ismét - Csak nem féltékeny vagy?
- Én? Ugyan ne nevettess már. - pedig de, de akkor se kötöm az orrodra.
- Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy de... - túl közel jött, sőt, közel is hajolt hozzám - megsúgom, hogy nincs csajom, és csak hogy megnyugodj a csajok hidegen hagynak. - égett az arcom rendesen miközben ő eltávolodott tőlem. Rendesen leleplezett és meg is lepett. - Az olyanok jönnek be inkább akiket könnyű zavarba hozni és olyan kerek seggük van ami épp a kezembe illik. - nem értettem miről beszél, egész addig nem míg fenekembe nem markolt. Na ekkor pofoztam fel és hagytam is ott. Mégis mit képzelt magáról? Hogy volt mersze a hátsóm taperolni? De ami a legfőbb kérdés az az, hogy miért tetszett a dolog s miért vágyom arra, hogy újra megtegye? Na erre adjon már valaki magyarázatot!
A vacsora túl hamar jött el. Ki se tudtam dühöngeni magam. Kérdezték is s többiek mi bajom, de nem mondtam el. Legalábbis nem az egészet. Túl zavarba ejtő lett volna.
Az külön bosszantó volt, hogy az a mocsok a haverjaival direkt a mi asztalunkhoz ült le, és miért is ne San pont előttem foglalt helyet. Csak azért se szóltam hozzá. Sőt, rá se néztem. Igyekeztem inkább Changbin-ra figyelni akit Hongjoong cukkolt. Nagyon úgy tűnt, hogy Hongjoong-nak tetszett, hogy könnyen fel tudja húzni fekete hajú morcos barátomat. Mégse ő volt aki elsőként állt fel az asztaltól hanem én. A tálcát s mindent rajta vittem oda ahová kellett, aztán sietősen hagytam ott az ebédlőt. Elég volt úgy kb mindenből. De főleg San-ból aki taperolt úgymond az asztal alatt.
Persze nem volt olyan nagy szerencsém, mert az a mocsok utánam jött. Sőt, volt mersze megfogni a kezem és magával húzni. Nem vitt túl messze, csak az egyik faház takarásába ahol a falnak tolt s megtámaszkodott fejem mellett, hogy menekülni se tudjak.
- Meg akarsz verni? Csak hogy tudd vissza fogok ütni. - szavaim nyomán kicsit elmosolyodott s közelebb hajolt hozzám.
- Komolyan azt hiszed ezért hoztalak ide? - kérdezte és válaszoltam is volna, de nem hagyta. Csak még közelebb hajolt, aztán száját az enyémnek nyomta. Egyszerűen megcsókolt engem. Azt sem tudtam mit tegyek, mert bármilyen ciki is, de nagyon nem csókolóztam még. Így csak megpróbáltam utánozni ahogy ő csinálta. A végére, mikor levegőnk fogytán volt és muszáj volt elválni, már egész belejöttem és többre is vágytam amit kaphattam.