Repulsive Attraction [Bakudeku f.f] [Javítás alatt!]

1. rész

Bakugou szemszög:

Körülbelül 10 perce kelhettem fel és,olyan 7 óra lehet..Ma hétfő van,és semmi kedvem felkelni de ez van,ezt kell szeretni.Már megint találkoznom kell a nyomi Dekuval ami egyre elviselhetetlenebbé válik számomra,de ezzel ellentéyben találkozhatok Kirishimával aminek többé-kevésbé örülök.

-Jóreggelt szerelmem! *Ront be a szobába a fura hajú barátom*

-Jóóóreeggelt vöröském*Mondtam majd,kipattantam az ágyból és,egy puszit nyomtam az arcára*

-Felöltözök és indulhatunk! *Jelentettem ki*

-Rendben! *Válaszolta a fiú,majd enyhe pírrel az arcán elfordult*

-Tch,Na nehogymár elfordulj még a barátod átöltözik.. *Mondtam,majd odamentem a hozzá,magamhoz húztam és megcsókoltam*

-B-Bakugou? M-menjünk iskolába.. *Mondta zavarba jőve*

-Tch..Jólvan! *Feleltem egyhangúan*

————————————————————————

*Mikor beléptem az osztályterembe és megláttam a megszokott zöld hajú fiút elkapott az ideg*

-Takarodj haza Deku! Ma sem lesz hasznodra senki,és csak rontod itt a levegőt! *Piszkáltam*

-Bakugou szerintem nyugodj le,és ülj le a helyedre *Mondta a szerelmem*

-Miért kell mindig kötekedned!? Hagyd már békén Dekut egyszer az életben! *Állt fel Uraraka*

-NA TE AZTÁN VÉGKÉPP DUGULJ BE GÖMBFEJŰ! *Mondtam,majd leültem a helyemre*

A 3. óra után gondoltam lemegyek a büfébe venni magamnak valami innivalót,ezért Kirishima felé vettem az irányt,hogy elkisérjen.

-Gyere! Velem jössz a büfébe és semmi kifogás *Kezdtem el rángatni,miközben egy puszit nyomtam a  szájára*

-O-Oké.. *Válaszolta,mivel tudta,hogy nincs más választása*

*Miközben sétáltunk a büfé felé, furcsa hangokra  lettem figyelmes a a wc felől,ezért elindultam a hang forrásához,majd mikor beértem kissé ledöbbentett a látvány,ami ott fogadott..*

-Ti meg mi a faszt csináltok!? *Ordítottam rájuk*

-K-Kacchan! *Szólalt meg Deku rémülten*

-EMBER! NE ELŐTTEM BASSZÁTOK MEG EGYMÁST EZZEL A NYOMI FELEMÁS BAROMMAL! *Keltem ki magamból*

-Szerintem nincsen ehhez semmi közöd! *Vágta rá Todoroki*

-Tch.A nyomik egymásra találtak..Meg sem lepődöm,hogy csak Todoroki fogadott be! Kinek kellenél? *A szavaim hallatára a zöld hajú szokásához hívően hisztérikus sírásba kezdett, de én csak megfordultam és elhagytam a mellék helyiséget,mint akit nem érdekelt az egész*

Deku szemszöge:

*Kacchan szokásosan bántani kezdett amitől könnyek gyűltek a szemembe,és sírásba törtem ki..Be kell vallanom borzasztóan fáj,hogy folyton bánt*

-Midoriya jól vagy? *Kérdezte Todoroki rémülten de mégis unottan*

'Néha mikor ránézek az ugrik be: Ember te élsz még egyáltalán?'

-I-igen,Azthiszem..De most mennem kéne haza..*Szedtem össze a cuccaimat*

-Haza kísérlek!*Mondta a fiú egy halvány mosollyal az arcán*

-J-Jólvan! *Válaszoltam*

*Útközben beszélgettünk minden apróságról, majd mikor a házamhoz értünk elköszöntem tőle,aztán gyorsan felsiettem a szobámba,bevetettem magam az ágyba,és el is aludtam szinte egyből*

Sajnálom,hogy ez a rész ilyen rövid lett!
Igérem a többi hosszabb lesz!