Féktelenül [Charles Leclerc ff.]

2. Valóra váltom

Ajánlott zene: Pop Smoke - Invincible

"Kezdetben rögtön mindent akartam. Csak a negatívumokat láttam. Két dolgot mondanék a fiatalabb önmagamnak: „Légy türelmesebb és élvezd jobban!""

~ Charles Leclerc

/Charles Leclerc/

2021. január 14. Maranello, Olaszország

Fülemen fogom a telefont, miközben kisétálok ideiglenes szobám erkélyére, ahonnan tökéletes kilátás nyílik arra a pályára, ahol valaha én is elkezdtem a pályafutásomat. Ez az a hely, ahol a lényeges dolgok elindultak. Hiszen, ha azokon a napokon, amikor az aszfaltcsíkon teszteltem, nem tudtam volna megfelelő időket futni, esélyem se lett volna arra, hogy leigazoljanak a Ferrarihoz. Ami a legnagyobb álmom volt mindig is. Most, hogy megvalósult az álom, azért harcolok, hogy megismételjem, amit utoljára Kimi Räikkönen tudott. Én szeretnék lenni a következő versenyző, aki sikerre viszi ezt a csapatot. Bajnok akarok lenni. És tudom, hogy mehettem volna más csapathoz is, akikkel hamarabb valóra válhatna ez a vágyam, azonban én velük akarom elérni ezt a sikert. Két okból is.

Az egyik az édesapám, akinek ezt az egészet köszönhetem. Hiszen, ha nem indít el gyerekként ezen az úton, és nem szerelünk együtt autókat monacói otthonunkban, talán sosem kezdtem volna el érdeklődni a kocsik iránt. Apa fiatalon szintén versenyzett, a testvéreimmel pedig sokszor vettünk részt a futamain, habár akkor még nem értettük, mit is csinál egész pontosan. Egyszerűen csak csodáltuk. Bennem már akkor megszólalt az érzés, hogy ugyanazt akarom, amit ő. Vezetni. Kitaposni a legutolsókat is az autóból. Hervé Leclerc volt az, aki miatt ezt az egészet elkezdtem, éppen ezért, mióta csak az eszemet tudom, őt akartam boldoggá tenni azzal, hogy minél sikeresebb leszek.

Hálás vagyok, és leszek is életem végéig apámnak, hiszen annak idején ő vitt el gokartozni, méghozzá nem is akárkihez. Akkoriban rengeteget utaztunk Monte Carlo és Brignoles között, hiszen egyik legjobb barátja, Philippe Bianchi ott üzemeltette gokart pályáját. Abban a pillanatban kezdődött el minden, amikor először beültem a gokartba, és elindultam az aszfaltcsíkon. Onnantól nem volt más célom, csak a versenyzés. Mindent erre tettem fel. Majd megismertem azt az embert, aki haláláig segítette karrieremet. Ha ő nem lenne, nem tartanék most ott, ahol vagyok. Sokszor olyan érzés, mintha az ő álmait élném meg helyette. Holott neki kéne most a helyemen lennie. Mert sokkal tehetségesebb volt, mint én valaha is leszek.

- Figyelsz rám, életem? - Gondolataimból egy vékony, női hang térít észhez, melyet először csak a távolból fogok fel, majd visszatérve a való életbe, hirtelen kapok észbe, hogy a vonal túlsó végén éppen barátnőm beszél hozzám. Nekem pedig fogalmam sincsen, miről, illetve nem is reagálok semmire, ezáltal könnyedén észreveheti, hogy nem figyelek rá. Túlságosan elkalandozik a figyelmem.

- Micsoda? - Nagyot sóhajtva kérdezek vissza, miközben beletúrok a hajamba, tekintetemet pedig továbbra se veszem le a fioranói aszfaltcsíkról. Izgatottá válok, ha arra gondolok, hogy holnap ismét vezethetek rajta, ráadásul ezúttal én fogom valakinek felállítani a szintet, és nem nekem kell versenyt futnom a stopperórával. Ezért szeretem a teszteket, még ha ezúttal csak a tavalyi autóval száguldhatok.

- Azt kérdeztem, figyelsz rám, Charles? - Hangjában érzem a számonkérést, ami teljesen jogos, ettől pedig elfog egyfajta bűntudat. Nem elég, hogy versenyzőként sokat vagyok távol tőle, még ilyenkor sem tudok rá figyelni. Egyszerűen túl sok dolog jár a fejemben jelenleg, melyeknek középpontjában új csapattársam kiléte áll. Olyan titkolózás van körülötte, amit egyszerűen nem értek. Ez nem kicsit aggaszt. Mindig is utáltam a politikát a sportban, ebben a titokzatosságban a csapatom részéről pedig pontosan ezt érzem. Valami különleges dolog van készülőben, én mégsem tudhatok róla semmit. Még a menedzserem, Nicholas Todt sem tudott semmit kihúzni a vörösök vezetőségéből. Ugyanazt a választ kapta minden kérdésére, mint én. Hogy legyen türelemmel. Én viszont képtelen vagyok rá, mert tudom, hogy bármi is legyen a háttérben, egész biztos, hogy meg fog változtatni mindent.