Mielőtt Mi lettünk volna

6. rész

A hétvége hamar eltelt és hétfő reggel újra a suli kapujában találtam magam. Épp a többieket várom de sehol senki csak Alex és a többiek. Egymásra néztünk és ennyi legalább is azt hittem ennyivel le van zárva a dolog.

-Szia.-köszönt.

-Hello...-köszöntem közömbösen.

Szerettem a reggeli álmos fejét. Amikor azt se tudja hol van vagy hogy mi az első óránk. Ilyenkor mint most is csak kínosan a fejét vakarja. Beköszönt a hidegebb idő és ilyenkor az ember vastagabban öltözik. Alex vastag kabátban és bakancsban és abban a karmazsin vörös sálban volt amit én adtam neki 2 éve.

-Nagyon jók voltatok pénteken!-dícsért.

-Köszi...Ti is..-pásztáztam a földet bevallom zavarba ejtett a dícsérete.

-Nem mondanám hogy jók lettünk volna. Elég régen gyakoroltunk már.-húzza el száját.

-Mi?! Miért?!-háborodtam fel de persze semmi közöm nem volt hozzá miért is.

-Jasey-vel elég sokat vagyok eggyüt. És nem igazán engedte időm.-szégyellte el magát.

-Szégyellheted magad!.-tettem szemrehányást s tudta hogy igazam van. A beszélgetést időközben Victorék szakították meg vagy is pontosabban Jamie aki telibe lökött azáltal hogy magához ölelt s felkapott.

-Hercegnő!-ohh igen ez az új nevem.

-Én nem is zavarok. Még egyszer gratulálok.-és azzal el is sétált.

Alex pov:.

Először csak gratuláni akartam de aztán még is beszélgettem vele. Persze nem úgy mint ezelőtt...Ha egyszer valakit elveszítettél sose fogod vissza kapni ugyan azt az embert hiába jön vissza. Valami mindig más lesz. Stella túl sok időt töltött el azzal hogy minket boldoggá tegyen és időközben saját magáról el is feledkezett és mi ezt észre sem vettük. Valójában nem vagyok több egy idiótánál. De most már mind egy is. Az a négy másik srác a legjobb barátai náluk jobbat nem is találhatott volna. Boldognak látszik. Igy hogy vissza nézek rá és látom ahogy eggyüt nevetnek. Én nem is tudom mikor nevettünk utoljára együtt. Be kellet valjam hiányzik. De nem gondolhatok Stellára ha minden jól megy hamarosan a tervünk sikerül és akkor minden télleg megváltozik.

Stella pov:.

Be sétáltunk és az egész iskola teljesen másképpen viszonyult hozzánk. Mondjuk úgy hogy majdnem mindenki kedves volt velünk köszöntek kértek aláírást és Mike-tól egy lány randevút kért. Szóval nagyon meglepett minket. Máris kellemesebb érzés volt bent lenni.

Teltek a hetek a és lassan 2 hónap múltával haza kellett mennem mert édesanyámnak jöttek a fájásai ami azt jelezte a kishúgom megunta a bennt létet. 5 órás vajúdás után életet adott egy egészséges és szép babának akit mind megkönnyeztünk. Egy hetet voltam otthon hogy kicsit segítsek anyának majd vissza kellett mennem az iskolába. Újjab pár hét telt el és beköszöntött a karácsony ami nagyon kellemesen telt és mind megajándékoztuk egymást. Minden ajándékot odaadtam kivéve eggyet. A kék jegyzettömböm amit igazából úgy tervezem hogy oda adom Alex-éknek. December 24.-e van szenteste. Tudom ilyenkor nem illik zavarni de belebújtam a bakancsomba és kabátomba majd útnak indultam. Pontosabban csak egy utcát sétáltam le és Alex-ék házához értem. Hezitáltam az ajtó elött hogy csengessek e vagy sem de nem tettem. Ezért betettem a postaládába és el is mentem.

A szilveszter hasonlóképpen telt jót buliztam a srácokkal majd az újév első heteiben újra az iskola padot koptattam. Egyre több helyre mentünk zenélni. Tulajdon képpen igen csak népszerűek lettünk más gimnáziumok köreiben is. De mind ezek mellet nem felejtettem el a tanulást sem. Igyekeztem az utolsó évre jó pontokat szerezni hogy felvegyenek az egyetemre. Eszembe jutott az ígéret amit Victor-nak tettem miszerint ha felvesznek az egyetemre akkor vége a zenélésnek a részemről..