Mielőtt Mi lettünk volna

7. rész

7. rész

Két hét telt el azóta amióta elmentek. Az esőben való szaladgálásomnak meg is lett az eredménye jól megfáztam..Nem tudom hogy a betegség miatt vagy mert abszolút semmi kedvem de nem akarok csinálni semmit csak az ágyamban feküdni. Ez a második hét hogy nem mentem iskolába. Ma csütörtök van. kopogtatnak.

-Stella.-nyit be anya.

-Kérlek ma már menj be az iskolába.Az orvos csak egy hetet igazolt.-állt meg a fakeretnél. Egész héten unszolt. Majd beláttam hogy tényleg nem jó ha nem megyek be. Ezért hát össze szedtem magam felöltöztem és útnak indultam. A kapuhoz érve megálltam. Csak álltam és vártam de hogy mire azt magam sem tudom. Lehet titkon legbelül reméltem hogy ez az egész egy álom és még félálomban vagyok. Körbenézek. Mindenki úgy viselkedik ahogyan szokott fel sem tűnik nekik hogy 4-el kevesebben vagyunk. Beletörődve vettem az irányt szekrényemhez ahol ismerős 4 arcot láttam.

-Sziasztok.-köszöntem.

-Stella!-kurjantottak egyszerre.

-Végre! De jó hogy jöttél.-szorít magához Tony.

-Örülök hogy látlak titeket.-mosolyogtam aprót.

Tova indultunk az osztálytermünkbe.Mindenki helyet foglalt a szokásos helyén. De számomra ez borzalom volt. Négy pad. Négy üres pad.

"Gyertek vissza..."

Össze szorítottam magamelött tenyereimet reménykedve hogy ez be is jön. Nem történt semmi. Chintia tanárnő folytatta a beszédét gyűrűs férgekről. Még mindig bioszon vagyok.

Körbe néztem a teremben majd elöre fordultam.

-Keres valamit Park?-áll meg elöttem a tanárnő.

-N-nem.-válaszoltam.

-Akkor ne forgolódjon mert a végén még elszédül.-sétál vissza a táblához.

Szünet van. Én ismét a szekrényemnél vagyok. És egy ismerős hang Cassede.

-Szia.-mosolyog.

-Szia.-köszöntem.

-Sokáig nem voltál.-játszik újjaival.

-Ja.-pakolásztam tovább.

-Kérlek...-kezdett bele.

-Kérlek ne haragudj rájuk. Nekem is rossz hogy elmentek.De majd hidd el újra össze fogunk jönni. Szuper lessz minden! Akárcsak régen!-vidul fel a végére és én megelégeltem.

Victor mondta hogy beszéltek vele ebben a két hétben. Cassede tudta hogy Alex-ék elmennek.Mégsem szólt róla. Tartottam Őt annyira hogy elmondja nekem ha már a négy fiú nem tette.

-Leszarom! Rohadtul nem érdekel engem eggyikük sem! ÉS jól figyelj! Soha! Ismétlem soha az életben sem látni sem hallani nem akarok felőlük.-förmedtem rá szegény lányra.

Arca elkeseredett és a padlót páztázta.

-Szörnyű vagy!-vágta képembe azzal el is sietett.

Ezek után a nap többi részében csendesen ültem és csak a tananyagokra koncntráltam.

ALex pov:.

Két hete vagyunk itt New York-ban. Fantasztikus a ház ahol élünk és a környék is egész jó. Hivatalosan is leszerződtedtünk és éppen az első lemezünket v esszük fel. Azóta senki nem említette a kéthéttel ezelöttieket. Ami jobb is jelenleg. Jasey-vel szakítanom kellett. Hogy legyünk egy pár ha én itt vagyok Ő pedig Baltimore-ban. Fogalmam sincs hogy mikor mehetnénk haza mert minden óránk be van táblázva. Itt vagyunk mindenek az elején.

Stella pov:.

Fáradtan csuktam be az ajtót s dobtam le cipőm. A jó időnek hála már elég egy vékony kabát is.

-Stella?! Te jöttél?-hallottam anyut.

-Nem egy betörő akinek van kulcsa a házhoz.-ironizáltam.

-Nézd! Nézd mi jött!-nyújt a kezembe egy levelet. Piros kék szegélyezett. Messzi utat tett meg a kis boríték. A feladóra pillantva el kap a sokk és beszaladtam a konyha pulthoz egy kisseb késért hogy felbontsam.

-Koreai Nemzeti Művészeti Egyetem...-suttogtam lassan magamelé. Hatalmasat nyeltem és vettem ki a levelet magát.

Az állt benne hogy körübelül egy hét múlva egy próba írásbeli felvteli lessz és mivel be adtam a jelentkezésem számítanak rám. Boldogan hatalmas vigyorral fordultam Anya felé.

-Mit ír?-kérdezi aggódva.

-Egy hét múlva felvételim lessz.-néztem rá. Mire hatalmasat sikított örömében amit Iseul kishugom is érzékelt azzal hogy fel kelt.

-Ma pompás vacsorát csinálok! Apád is hamarosan itthon van!-veszi fel kishugomat akihez én is oda sétálok.

-Mit szólsz Ise?-csikizi meg arcát.

Ez az apróság segített hogy jobb legyen a kedvem és készetést adjon arra hogy felhívjam Victorékat. FElszaladtam a szobámba és keresgélve a kontaktok között megállt a szemem azon aki legelöl van.

"Alex"

Kicsit sem hezitálva töröltem ki a négy számot és vgre hívtam Vic-et.

-Képzeld!-csattantam ki mihejst épp hogy fel vette.

-Baj van?-kérdezte.

-DEhogy! Jövőhéten Szöulba megyek!-örvendeztem.

-Sz-szöul?-kérdezte félve.

-Felvételit írok!-áradoztam tovább míg végül eljött a vacsora idő. Megígértem a fiúnak hogy holnap mindent elmesélek részletesen.

                                         💫Köszönöm hogy elolvastad ezt a részt is! Ha tetszett szavazz! :)💫

                                                      Igyekszem minnél elöbb feltenni az új részeket. 💞