Mielőtt Mi lettünk volna

2. rész

Miután Alex hazakísért én egyenest a szobámba szaladtam. Anya utánam eredt hogy kiderítse miért is itatom az egereket. Az ágyamra borultam es a párnákba temettem fejem. Halk kopogást hallottam. Anya az.

-Kicsim..Kérlek mondd el mi történt...-hallottam hogy végig simít a falapon.

Beinvitáltam s az ágyam szélére ült mindent elmeséltem neki. Hiszen az anyukám...

Alex pov:.

-Stella!? Miért sírsz?!-hallottam az ajtó másik oldaláról Mrs.Park-ot.

Stella miért sír? Lehet ez valami lányos dolog...és ha van valami amihez nem értek akkor azok a lányok.

~másnap~

Stella pov:.

Fantasztikus éjszakán vagyok túl. A fájdalmamat csak Anya védelmező és szeretet teljes szavai és ölelései mentették meg. Reggel 7-van és a szekrényemben pakolom ki a szükséges könyveimet.

-Jó-reg-gelt ...!-suttogta tagolva valaki amitől a hideg is kirázott. Jack volt az.

-Ha életben akarsz maradni akkor ezt nem csinálod soha.-fordultam vissza szekrényemhez.

-Tudod milyen.-toppant a mellettem lévő szekrényhez Zack.

Alex is csatlakozott a tarsaságunkba.

-Ohh haver ott a Nőd...-bökte oldalba Rian s mutatott az illetőre aki Jasey volt.

-Nem a nőm...még...-kuncogta el a végét.

Ez sok volt. Bevágtam a szekrényt úgy hogy azt még Minnesota-ban is hallani lehetett.

-Léptem.-dobtam oda nekik.

-Isi után iszogatás nálam!-kiáltott utánam Rian.

Rohadt szar ez a nap. Aligha aludtam valamit. Plussz még azt is el kell viseljem hogy Alex Jasey mellett ül.

-Mintha majd' beszarna mellette...-mondtam ki hangosan gondolatom.

-Ha?-pillantott rám Rian.

-Haddjuk.-tettem le fejem a füzetemre hogy legalább bioszon bepótoljam az éjszakai alvásom.

De aludni se tudok ha ezek ketten itt kuncognak a fülembe.

-Nem is értem miért csinálod ezt. Mondd már el neki...-feküdt el az asztalon padtársam.

-Persze...hogy aztán tönkre tegyek mindent.-sóhajtottam.

-Nem hinném hogy tönkre tennél mindent.-kezdett el a füzet szélével játszani.

-Persze...Az egy dolog hogy amióta ismerem odáig vagyok érte. De Ő nem így gondolja Rian. Ő...Jasey-t szereti. Jobb ez így.-vakartam meg tarkóm.

-Hát jó...ha szeretnél még tovább szenvedni. De előbb-utóbb bele őrülsz.- kezdett el pakolni mivel időközben csengettek.

-Nekem úgy is mind egy...-sóhajtottam amikor hirtelen Alex termett előttem olyan észrevehetetlenül hogy majd' becsináltam.

-Ne ijesztgess.-kaptam szívemhez.

-Csak azok ijednek meg akiknek titkolni valójuk van. Van egy perced?- „He? Alex sose hívott félre. „

-Aha.-indultam utána. De menetközben valami igen érdekesnek lettem szemtanúja Jasey olyan undorítóan nézett rám amit nem tudtam hova tenni.

Kinn voltunk már az udvaron mikor Alex hirtelen megfordult és nem köntör falazva arcomba dobta kérdését.

-Miért sírtál tegnap este?-tette ölbe kezeit.