A kék főnix tolla (Átírás alatt)

A Francia Hercegnő

Éppen a diadémomat tettem a fejemre, amikor halk kopogás hallatszott.
- Szabad! Gyere csak be!
- Jó napot felség, elnézést a zavarásért, de levele érkezett. Illetve az édesanyja azt üzeni, hogy 10 perc múlva jelenjen meg a trónteremben!
- Köszönöm, hogy szóltál, Carla! Üzenem, hogy máris indulok!
- Rendben! - és egy meghajlás kíséretében eltűnt a szobalányom. A szüleim akaratával még én sem ellenkezhettem, ezért felvettem zafír berakásos nyakékemet és kiléptem szobám ajtaján. Mivel a édesanyám előbb megtanított magassarkúban járni, mint beszélni, így könnyedén siklottam le a lépcsőn, akárcsak egy hattyú. Miután az őrök meghajoltak, a hatalmas ajtó kinyílt, én beléptem a trónterem tágas terébe. Odasétáltam anyám elé, és egy meghajlással köszöntöttem.
- Azért hívtalak ide, ugyanis szeretném, ha megismerkednél vőlegényeddel, Lucas herceggel. Mivel országunk és Kanada között a tenger nagy akadály, csak egy és fél hónap múlva fognak megérkezni. Elvárom, hogy illedelmes és tisztelettudó légy. Holnap átutazóban érkezik hozzánk a szomszéd király, felszólítalak, hogy pontosan tíz órakor kint legyél a teaerkélyen. Ha késel, búcsút vehetsz a hollódtól. Világos voltam?
- Igen, Anyám. - és pukedliztem egyet, majd felmentem a szobámba. Nem volt kedvem se a leendő férjemmel, se a szomszéd királlyal tratyizni, de a kötelesség az kötelesség. Aztán hirtelen eszembe jutott a levél, amit ki kellene nyitnom, tán úgy egy kicsit elszállna a gondolatom a teapartikról és a többi királyi tevékenységről. Kíváncsian bontottam meg a rózsavörös pecsétet, és két pergamentet húztam ki belőle. Elolvastam az első pergamentet, és majd kiugrottam a bőrömből az örömtől. Elutazhatok innen, és nem kell többet a királyi dolgokkal törődnöm. Titokban vágytam arra, hogy ne kelljen többet hercegnősködnöm, és eljött a lehetőség, hogy titkos álmom valóra váljon. Fogtam is egy üres pergamentet, s megírtam a válaszom. A szüleimnek majd csak később szólok, hisz ők úgy sem engednék. Lementem és engedélyt kértem, hogy elhagyhassam a kastélyt. Carla felügyeletével kiléptünk a vaskos kapun. Szabadság, végre itt vagy!
Néhány hónappal ezelőtt rányitottam szobalányomra, miközben egy bájitalt kevert a konyhában. Azonnal kérdőre vontam, mire elkezdett mesélni a varázsvilágról. Azóta együtt reménykedtünk a levélért, hiszen néha megreptettem a kedvenc teáskészletemet.
Egy kisebb erdőbe beérve hopponáltunk az Abszol Útra. Ott mindent beszereztünk, és egy térnagyobbító bűbáj segítségével el is pakoltuk őket egy hátizsákba, hisz a király és a királyné nem tudhat róla. Éppen ezért bementünk néhány ruhaboltba, hogy ne legyünk túl gyanúsak. Hálás voltam Carlanak. De tudtam, hogy hamarosan elválnak útjaink.

Elérkezett egy nap, amikor elegem lett mindenből, és nem bírtam tovább Párizsban maradni. Még egy hónap volt Roxfortig, de elhatároztam, hogy elszököm. Nem írtam üzenetet a szüleimnek, mert tudom, hogy egyből utánam küldenék az egész katonaságot, csak azért, hogy újra a palotában tudhassanak. Hétköznapi emberi ruhába öltöztem és kimásztam az ablakon. Nemsokára már rohantam a vasútállomás felé. Szerencsére senki sem ismert fel. A jegypénztárnál vettem magamnak egy jegyet a King's Crossig. Az első osztály vagonjában csupán kettő üzletember volt, mellettük elhaladva leültem a helyemre.

Leszálltam a gőzösről és sétáltam, amerre csak vitt a lábam. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek, de reméltem, hogy valaki segít rajtam. Leültem egy padra, és vártam. Nem tudom meddig ültem így egy helyben, de egyszer csak egy ismerős hang szólalt meg mellettem. Az egyik nálunk vendégeskedő családok egyikének tagja volt, ha jól emlékszem, a Black családból származott.
- Hát te? Mit keresel egyedül London utcáin? Veszélyes itt ilyenkor, főleg ilyen fiatal kisasszonyoknak, mint ön!
- Ne vészmadárkodjon itt, Mr. Black, nem vagyok én egy megmentésre váró hercegnő! Vagyis hát a hercegnő az igaz, de érti!Nem emlékszik rám? Tudja, mi már találkoztunk Franciaországban. Aquila vagyok.
- Te vagy Aquila hercegnő?
- Talált süllyedt.
- És mit keres a francia hercegnő Londonban?
- Megszöktem.
- Miért?
- A szüleim miatt. Na meg persze azért, mert Roxfortba fogok járni. Megkaptam a levelet, bár a király és a királyné nem tud róla.
- Tényleg? Én is most leszek ott elsős.Nem tiszteli meg őfelsége a családomat egy látogatással? Egy ily nemes hölgyet biztos szívesen látnak a szüleim!
- Élnék az ajánlattal.
- Rendben, kövess! - mondta, s egy sötét ház felé indult. Az ajtón belépve Sirius szó nélkül akasztotta fel a kabátját. Beléptek a szalonba, ahol Sirius szülei tartózkodtak.
- Anyám, apám, látogatónk érkezett, egyenesen Franciaországból! - Mr. Black egyből felnézett a kezéből tartott újságból. Mrs. Black pedig egyből a lányhoz lépett.
- Üdvözlöm otthonunkban, Aquila!
- Én köszönöm ezt a kedves fogadtatást!
- Ugyan kedvesem, nincs mit! Azonnal előkészíttetek neked egy szobát! Megkérdezhetem, mi a látogatásod oka?
- Elszöktem. Anyám már a jövőbeli férjemet akarja nekem bemutatni, de én nem akartam, mert már elegem lett az állandó parancsolásaiból. Illetve kaptam egy levelet a Roxforttól, miszerint felvételt nyertem.
- Megértelek drágám, Gaby engem is jópárszor fel tud idegelni. De ezt már gyermekkoromban megszoktam.
- Ön együtt nőtt fel édesanyámmal?
- Igen kedvesem, a testvérem. Kérsz egy csésze teát?
- Igen, azt megköszönném.
- Sipor! - és az asszony megcsöngetett egy kis csengőt, mire egy kis manó szerű lény jelent meg.
- Hozz nekünk teát!
- Sipor mindjárt hozza, úrnőm! - és egy csettintéssel eltűnt.
- Ez milyen lény?
- Házimanó. Felettébb hasznos kis lény, csak Sipor talán egy kicsit mogorva.
- Ti varázslók vagytok?
- Igen. Az nővéremet pont azért tagadták ki, mert hozzáment egy mugli királyhoz, még az országot, a királynőt is elárulta ezzel, sőt mugliként éli az életét! De hát megtörtént, aminek meg kellett, ennek következtében te félvér vagy. Elnézést, kicsit sokat beszéltem. Szeretnéd, ha ittlétedet titokban tartanánk?
- Az hatalmas segítség lenne, köszönöm.
- Ez esetben ne nagyon tedd ki a lábad ebből a házból, itt varázslatok századával védve vagy. Az utcára csak álruhában mehetsz majd ki, nehogy megismerjenek, szigorúan kísérettel. Értetted?
- Igen.
- Akkor Sipor majd megmutatja a szobádat, de először kérlek, idd meg a teádat, hisz oly sokáig voltál kint abban a hidegben, fel kell melegedned!
- Nagyon finom, köszönöm ezt a szívélyes vendéglátást!
- Ugyan, nincs mit. Az Abszol Úton jártál már?
- Igen, sikeresen be is szereztem mindent az iskolára a szobalányommal, mivel mint megtudtam, ő is boszorkány.
- Nagyszerű!
- Sipor megmutatja a szobáját, kisasszony! - majd a manó intett, hogy kövessem. Óvatosan lépkedtem a lépcsőn, mekyet zöld bársony borított. Az első emeletre felérve megállt az egyik ajtó előtt, és bevezetett rajta. A szoba tágas volt, hasonlított a kastélyon belüli szobámra, csak nyilván jóval kisebb, illetve sokkal sötétebb hangulatú. A megszokott kék helyett zöld kárpitok voltak mindenfelé. Letettem a táskáimnak és elbocsátottam Siport, menjen csak a dolgára. Az az érzés fogott el, hogy élvezni fogom az itt töltött időt.

ÁTÍRVA: 2023. 01. 09.