A kék főnix tolla (Átírás alatt)

A második próba

A második próba holnap lesz, és éppen Ammal keresgéltem a könyvtárban, hátha találunk egy jó varázsigét a próbára. Hirtelen betoppant egy prefektus.
- Segíthetünk valamiben?
- Ami azt illeti igen. Te vagy Aquila hercegnő?
- Igen.
- Akkor elmondom, hogy miért jöttem. Dumbledore úr hivatja önt. Jöjjön csak utánam, megmutatom, hol várja!
- Rendben. Bocsi Amos. Majd még találkozunk! - és a prefektus után mentem. Ő megállt egy ajtónál, ahol egy tábla állt: Igazgatói iroda. Intett, hogy menjek be, és megfogtam a kilincset, lenyomtam, majd beléptem a terembe. Az hasonlított a Roxfortbeli igazgató szobájára. Nem csak Dumbledore, hanem a többi igazgató, illetve nálam egy kicsit idősebb fiú és lány állt bennt. Ők ketten is ugyan úgy kíváncsian nézték felváltva a teremben jelenlévőket. Aztán megszólalt az Ilvermorny igazgatója, Clayton professzor.
- Biztosan mindhárman kíváncsiak vagytok, hogy miért hivattunk titeket. Annyit elárulunk, hogy a holnapi próbával kapcsolatos. A bajnokok feladata az lesz, hogy megtalálják egyik féltett kincsüket, vagyis önöket. Ehhez viszont elvégeznénk egy varázslatot. Nyugalom, semmi bajuk nem lesz. Önnel kezdjük, Miss.- ezzel rámfogta a pálcáját, és egy furcsa, bizsergő érzés lüktetett ereimben. Egy kétségbeesett pillantást vetettem a mellettem ácsorgó szőke lányra, majd minden elhomályosodott.
Émelyegni kezdtem, és egyszer csak egy szobában voltam. Majd hirtelen belépett egy férfi, de nem tudtam ki volt az. Odament a kiságyhoz, ami eddig elkerülte a figyelmem. Ott egy kis kék szemű baba ücsörgött. A férfi kiemelte őt, és ringati kezdte.
- Ég veled kincsem. Ez után nem látjuk egymást. Legyél jó, és kedves. De ami még fontosabb, legyél önmagad! - és egy nyakláncot akasztott a lány nyakába, ami ilyesztően hasonlított az én nyakláncomra. Sőt, ugyan az volt, hiszen a belevésett A betű is stimmelt. Döbbenten figyeltem a férfit, majd hirtelen megjelent egy aggódó tekintetű nő is.
- Lassan mennünk kell! Sose bocsátanám meg magamnak, ha bármi baja lenne...... - és a mondat véget már nem hallottam, ugyanis egy halk pukkanást követve újabb helyre csöppentem.
- Nem nevelhetjük fel itt! Túl veszélyes! A képességeit el kell rejteni, de ha itt marad, előbb vagy utóbb kiderül az igazság. Ha szerencséje van, valaki rátalál és befogadja, és nem fog tudni semmit se rólunk, se a képességéről. - mondta egy fiatal lány, szerintem anyám leánykorában, kezébe vett, s elhopponált. És így utaztam innen oda, emlékről emlékre, mit sem sejtve, hogy mi folyik odakint.

A második próba helyszínén
Az igazgató elstartolta a versenyt, és a bajnokok megindultak az erdőben. Amos talált egy jó bűbájt, mellyel átláthat a fákon, sőt, így a többi bajnokot is szemmel tarthatta. A feladatra egy órájuk van,és ez alatt ki is kell szabadítani a elrabolt kincseket. Amos kétségbeesetten forgatta a fejét. Szeme sarkából meglátott egy wampust, egy őslakos amerikai varázslényt, az Ilvermornynak van is egy ilyen háza. Mikor közelebb merészkedett, meglátta azt az ismerős szőke hajkoronát. Aquila fejjel lefelé lógott egy fán, mellette még kettő másik fiatal, hasonlóan szerencsétlen helyzetben.  Egy egyszerűbb bűbáj segítségével odébbcsalta a varázslényt, majd a kincséhez lépett. A lány még így is gyönyörű volt,  kék szemei kétségbeesetten oldalra néztek, s onnan nem mozdultak. A lábán a kötél pedig nem akart engedni. Egy mérges intéssel az egész ág letört, s két kezével szedte le a makacs indát. Egy csókot lehelt Aquila homlokára, majd vállára kapva rohanni kezdett, ki az erdőből. Igen ám, de ekkora a wampusnak is feltűnt, hogy át lett verve, s a fiú után rohant. Amos néha hátrafordult, varázslatokkal hátráltatta a lényt, s egy három perc múlva meglátta a kiinduló pontot jelző sátrat. Határozottan átlépte az erdő határát, s letette Aquilát.
- Amos Diggory, a Roxfort bajnoka elsőként ért ki!- rikkamtott fel valaki, de Amos nem figyelt. Egyedül Aquila érdekelte.
A szemeim hirtelen megmozdultak, nagyokat pislogtam, majd felfogtam a helyzetet.
- Amos? - szólítottam meg.
- Itt vagyok, minden rendben van!
- Amos! Úgy aggódtam!
- Én is érted! Konkrétan lógtál egy fán, fejjel lefele egy wampus társaságában! Örülök, hogy jól vagy!
- Szintén. - ekkor újabb ujjongás hallatszott,  kiért egy újabb bajnok.
- Első lettél! - mondtam boldogan.
- Én csak örülök, hogy megtaláltalak!
- Ne butáskodj, örülj a sikerednek!
- Én örülök! - Az iskola ápolónője egy gyógyteával teli serleget nyomott a kezünkbe. Én egy pillantás alatt megittam a vöröses folyadékot, ugyanis az erdőben kifejezetten hideg volt. Így hát felvánszorogtunk a Gőzfürdőbe, immár Xennel, Pandyval és Floval kiegészülve. Míg mi elmentünk zuhanyozni, a fiúk már kész voltak, és beültek a vízbe.

Amos szemszöge

A lányok elmentek zuhanyozni, ezért én kihasználtam az alkalmat és beszélgetést indítottam Xenophiliussal.
  - Figyi, kérdezhetek valamit?
  - Persze haver! Csak nem az, amire gondolok?
  - Attól függ.
  - Még a vak is látja, hogy mennyire belé vagy esve Aquilaba.
  - És szerinted mit csináljak?
  - Udvarolj neki. Bókolj, adj neki apró ajándékokat, haver gondolkodj! - adta a tippet a hollóhátas fiú. Mielőtt újra kérdezhetem volna, befordult a sarokról a három lány. Mindegyik szép volt, de a középső lányon megakadt a szemem. Ott volt ő. Aquila. Lehet, hogy már csorgott a nyálam is, mert mindhárman felnevettek. Ránéztem Xenre, aki ravasz mosollyal nézte Pandorát. Ők meg egyre közelebb értek, s beültek mellénk.

Aquila szemszöge

Zuhanyozni indultunk, magukra hagyva a fiúkat. Ők mostanában egész jól kijönnek egymással.
  - Na és mi a helyzet azzal az Ilvermornys fiúval?
  - Hát, egész aranyos, meg minden, de valahogy nem érzek iránta semmit.
Egy kicsit még beszéltünk,majd miután mind végeztünk, elindultunk vissza. A két fiú csak úgy csorgatta a nyálát, hogy egyből nevetni kezdtünk, majd leültünk közéjük. Az idő gyorsan telt, mindenről is szó volt, nagyon sokat nevettünk, aztán egyszer csak bereppent egy gyönyörű papírpillangó. Flo fölött repkedett, így ő megtörölte a kezét, majd elkapta a pillangót, aminek a szárnyán egy üzenet volt.
,,Találkozzunk a parkban 10 perc múlva! Remélem eljössz! Üdv, Nicolas."
  - Nem baj?
  - Ugyan, nyugodtan menj!
  - Rendben! Akkor sziasztok! - indult az öltözőbe. Így hát négyen maradtunk.
  - Nem megyünk át a bubis részhez?
  - Felőlem. - mondta Amos. - Gyere, pattanj a hátamra, mert itt mély a víz! - ajánlotta fel, mire bólogatni kezdtem. Felugrottam a csupasz hátára, és hozzábújtam, hogy le ne essek. Xenophilius és Pandora is utánunk jöttek. Beültünk a buborékok közé, és élveztük, ahogy bizsereg minden porcikánk. Aztán visszamentünk a vonatra. Ott a konferenciateremben hatalmas buli volt, nyilván nem hagyhattuk ki. Egy pár órával később elindultam aludni. A többiek még buliztak, de Amos elkísért a fülkénkig.
   - Jó éjt Am! - mondtam, és egy apró puszit nyomtam a fiú arcára.
   - Jó éjt Aqu! - válaszolta, s egy gyengéd csókot lehellt ajkamra. Megöleltem, és nehéz szívvel, de elengedtem, mert ez mégis csak az ő napja. Boldogságtól verdeső szívvel bújtam puha paplanom alá.....

ÁTÍRVA: 2023. 01. 22.