A kék főnix tolla (Átírás alatt)

Az első roxforti év

Az egy hónap, amit a Black kúriában töltöttem, meglehetősen gyorsan telt el. Mire észbe kaptam, már a Roxfort Express egyik kabinjában ültem, és Siriusszal beszélgettem. Regulus , a legifjabb Black sarj még nem jöhetett velünk hisz ő még csak a tizedik életévét töltötte be.
- Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára testőrök nélkül valahol!
- Már itt volt az ideje! - és hirtelen kopogtak az ajtón.
- Leülhetek ide? Már minden fülke tele van.- kérdezte egy vörös hajú, kissé megszeppent lány.
- Gyere csak! Én Aquila vagyok, ő pedig Sirius, az unokatesóm.
- Lily Evans! - nyújtott kezet.
- Akkor üdv Lily! Kérsz? - nyújtottam felé egy doboz mindenízű drazsét. A lány kivett néhányat, és hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Később a fülkébe csatlakozott Remus, Peter és James is. Sirius és a Potter fiú nagyon jól szót értett, Remus is néha néha beleszólt a beszélgetésbe. Peter kicsit visszahúzódóbb volt, némán hallgatta a többieket. Én és Lily egy egy könyvet elővéve olvastunk. Az út viszonylag hamar eltelt, és egy első ránézésre félóriás várt minket az állomáson. Csónakokkal mentünk fel a kastélyhoz, ami kissé az otthonomra emlékeztetett. Miután mindenki kiszállt, elindultunk a Roxfort bejáratához. Egy zöld talárt és süveget viselő nő várt minket a kastély előtt, és bevezetett minket az iskola előcsarnokába. Utána felmentünk egy lépcsőn, s megálltunk egy plafonig erő ajtónál. A professzor elmondta, hogy milyen házak vannak, majd pár perc múlva az ajtó kinyílt, és beléptünk a hatalmas terembe. A mennyezet az ég látképét mintázta, alatta négy hosszú asztalnál ültek a diákok. Végül megálltunk egy háromlábú szék előtt, rajta egy ósdi süveggel.
- Akinek a nevét mondom, idejon, a fejére teszem az iskolai Teszlek Süveget, és ő beosztva önöket a házaikba.- egy hosszú pergamen lebegett a kezébe, s elkezdte olvasni a neveket. - Aquila Cygnus Corvus hercegnő. - itt nagyot dobbant a szívem, mert a hercegnő szóra mindenki felkapta a fejét. Magabiztos léptekkel odamentem, és helyet foglaltam a háromlábú széken, mintha az egy trón lenne, és a professzor asszony a fejemre helyezte a süveget.
- Hmm. Roppant érdekes. Bátor, de a Griffendél nem való neki. - szólalt meg egy hang a fejemben - A Mardekár már ki is van zárva, de melyik legyen, Hugrabug vagy Hollóhát? Legyen a Hollóhát, nem véletlenül a neved Aquila és Corvus. Hedvig biztosan repesne az örömtől, ha megtudná, hkgy egy hercegnő is erősíti házát, Na szóval kislány, a te házad a HOLLÓHÁT! - halvány mosollyal álltam fel a székről, bár az idő, ameddig a süveg gondolkodott, örökkévalóságnak tűnt. A kék ház asztalánál egy szőke hajú lány mellett telepedtem le. Sajnos Sirius, Lily, Peter és James mind a Griffendélbe kerültek, de attól még lehetünk jóba, nem? De most nem is ez a lényeg. A Hollóhát asztalánál jó volt a hangulat, sokan még meg is hajoltak nekem a poén kedvéért, amin persze jót nevettünk. A vacsora nagyon finom volt, és a gyönyörű éjfekete hollómnak, Bellának is jutott belőle. Sok barátom lett, de a két legeslegjobb barátnőm a két szobatársam, Pandora és a griffendéles Flora volt. Éjszakánként mindig megkerestük a csillagképeinket, én a sast, a hollót és a hattyút, Pandy a Cassopeiat, és a Delphinust, mivel ezek voltak a kedvenc csillagképeink (Flo csak azért nem tartott velünk, mert ő más házba tartozik és nem tud bejönni a Hollóhát klubbhelységébe) . Éppen ezért szerettük az asztonómiát. Délutánonként a könyvtárban tanultunk és olvastunk, de volt, mikor a Fekete tó partján tettük ugyan ezt, vagy a klubbhelyiségben a kandalló előtt ülve. De volt olyan is, hogy az estéket a távcsőnél töltöttük, és lejegyeztük egy naplóba, hogy hány hullócsillagot láttunk.
Egy nap elindultam Hollóháti Helénához, a szellemhez, mert jól szót értettünk, és szerettem vele olyan dolgokról beszélni, amiket még nem volt elég bizalmam megosztani a barátaimmal, és hiába ők a legjobb barátaim, vannak dolgok, amiket még élő embernek nem mondtam el. Jó társaság volt, minden héten legalább egyszer ott voltam nála. De ma amikor egy találkozásunk után kimentem a bagolyházba, hogy feladjam a levelem nagynénémnek, valami sokkoló dolog fogadott. Pandy ott állt kővé dermedve és kötéllel megkötözve az egyik oszlop mellett. Majd megláttam Lucius Malfoyt és Bellatrix és Narcissa Blacket, akik számomra ismeretlen átkokat és rontásokat szórtak rá, közben nagyon szórakozva. Mikor Bella észlelte a jelenlétemet, egyből kaptam egy lefegyverző varázslatot, de egyetlen pálcasuhintással kivédtem, s egy védőpajzsot húztam magam köré, mire ők köpni nyelni nem tudtak, hisz ez határozottan nem egy első évben tanított varázslat, még Orion mutatta. Most én lettem a célponjuk, de akkor kintről Piton hangja hallatszott.
- Mi folyik odafent, Ms. Black, Ms. Black és Mr. Malfoy?
- Semmi professzor úr, csupán meglátogattuk Cissy baglyát!
- Tudnak maguk jobban is hazudni, mars mielőtt büntetést szabok ki önökre!- a trió gyors léptekkel elhagyta a tornyot, én pedig gyorson odamentem Pandyhez. Kezét a nyakam köré helyeztem és rohamosan elindultam a gyengélkedőre. Úgy rohantam, hogy majdnem fellöktem Xenophiliust, egy harmadéves hollóhátas fiút.
- Mi történt vele?
- Hosszú történet.
- Add, majd én elcipelem a gyengélkedőre, látom, mindjárt összeesel! Csak gyere utánam! - és felkapta a barátnőmet és rohant a gyengélkedőre, én meg loholtam utána, mint egy kiskutya. Kinyitottam az ajtót a fiúnak, mire ő letette az egyik üres ágyra.
- Madam Pomfrey!
- Mi történt? Jesszusom, szegény lány, mi történt vele?
- A bagyolyházban voltam egy levelet feladni, de rátaláltam Pandyre, akit Lucius Malfoy, Bellatrix Black és Narcissa Black kísérleti patkánynak gondolták, és mindenféle átkot és rontást használtak rajta, ha nem védek ki pár varázslatot, én is ilyen állapotban lennék.
- Azok a kölykök! A Black nővérekre mostanában kifejezetten sok panasz van. Remélhetőleg a kis Andromeda nem tanulja el ezt tőlük. De arra viszont ez az első, hogy más gyerekeken kísérleteznek. Ezt jelentsétek Flitwick professzornak de rögtön, ő majd intézkedik!
- Rendben. - és már indultam is házvezetőm irodájába. Flitwick szörnyülködve hallgatta a történteket. Miközben elment értesíteni Dumbledore igazgató urat, én rohantam is Floraért. Annyira siettem hogy nekiütköztem egy harmadéves hugrabugos fiúnak.
- Jaj, bocsánat, nem akartam neked menni!
- Semmi baj, biztos van okod, hogy így rohanj valahova.
- Igen, sajnos a legjobb barátnőm a gyengélkedőn van, és szólnom kell a többieknek róla.
- Akkor siess! Remélem még találkozunk. Amos Diggory vagyok!
- Aquila. De ha nem haragszol mennem kell. Szia!
- Szia! - és már indultam is a griffendél tornya felé. Szerencsémre Flora éppen akkor mászott ki a klubhelyiséget rejtő festmény mögül
- Flo! Flo! De jó, hogy itt talállak! Pandy a gyengélkedőn van! Velem kell jönnöd. - és még sem várva a lány válaszát, húzni kezdtem a gyengélkedő felé.
- Jövök én magamtól is, nem kell húzni!- kiáltott , s olyan gyorsan kezdett futni, mintha az élete múlna rajta. A kastély kórház részéhez érve megálltunk. Lenyomtam a kilincset.
- Mikor fog felébredni, Madam Pomfrey?
- Jobb esetben 1-2 hétig lesz kómában. - hát, ez nem így történt. 1 hónap is eltelt, s mikor reményvesztve leültem az ágy szélére, és majdnem elsírtam magam. Nem akartam elveszteni őt pár idióta mardekáros miatt! Legördült egy könnycsepp az arcomon. Hozzáhajoltam a lányhoz, és megöleltem. Nem vettem észre, hogy a könnyem rácsöppent a lányra. És mint varázsütésre, kinyitódtak a szemei. Ezt eleinte nem vettem észre, csak szorosan magamhoz ölelve sírtam.
- Hát te meg miért pityeregsz?
- V-várjunk. Te ébren vagy?
- Igen. Miért, ilyen súlyos volt? Csak pár átkot kaptam azoktól a férgektől!
- Hát, nem egészen.
- Az a legutolsó, amire emlékszem, hogy a toronyban ültem és egy levelet kötöttem a baglyom lábára, mikor hirtelen megjelent Malfoy és a két Black nővér, kísérleti nyulat csináltak belőlem, és elájultam.
- Nyugi, ez 120 pontjában fájt a mardekárnak.
- 120 pont?
- McGalagony és Flitwick 150 pontot követelt, mikor megtudta, de Lumpsluckkal csak 120-ban tudtak megegyezni. Nagy alkudozós a professzor!
- Miattam veszített a mardekár 120 pontot?
- Igen. És éppen ezért neked hála, van esélyünk megnyerni a házkupát! Mindjárt jövök, csak megkeresem Madam Pomfreyt, és szólok neki, hogy felébredtél. Sokszor járt itt a Rómeód!
- Milyen Rómeó?
- Xenophilius Lovegood!
- Biztos csak kedves akart lenni, ne gondolj bele többet!Na de eredj szólni Madam Pomfreynek, mert minél hamarabb vissza akarok menni a toronyba!
- Jólvan, már megyek is! - és nem sokkal később megérkeztem a javasasszonnyal, aki azt mondta, hogy az egy hónap alatt minden átok leszállt róla, bár még egy hétre bennt tartaná megfigyelésre.
- Biztos örülni fogsz, mert csináltam neked is jegyzeteket!
- Köszönöm! De most keltem fel, muszáj mindig a tanulnivalóra koncentrálni?
- Nyugi, nem kell egyből bepótolni mindent. Úgyis itt áll előttünk a hétvége, addigra csak kiengednek, addig is, órák után mindig ide jövök hozzád, ígérem!
Hamar ez után a javasasszony kipenderített a gyengélkedőn, mondván, hogy zavarom a többi beteget.
Aznap boldogan bújtam ágyba. Dora felébredt, most csak ez számít.

ÁTÍRVA: 2023. 01. 09.