"- Sajnálom - hajtja le a fejét Beomgyu. - Látod, ezek a karmok is... Már nem is tetszik, nem kell a másik nyolc. Hyung, nem tudnál engem is tündérré varázsolni? - kérdezi egyre jobban zokogva.
- Már megbeszéltük, hogy ezt nem tudom megtenni. Gyu, f...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
___
Ennek a világnakBeomgyu sosem volt igazán része. Máshova született, máshova szánták. Más természete, érzései voltak, mint a többieknek, és ez talán feltűnőbb volt, mint a kinézete. Bár teljes mértékben elfogadták, sosem tudott senki száz százalékosan elvonatkoztatni attól, hogy ő az egyetlen ördög a tündérek között.
Pedig ő is kedves volt: szeretve volt és ő is szeretett, jobban mint bárki más, hiszen úgy érezte, örök hálával tartozott mindenkinek, aki egy kicsit is segített neki túlélni és önmagára találni. Mégis épp akkor kellett egyedül maradnia, amint kezdett ráérezni, hogyan is kell élvezni az életet még egy szerencsétlen helyzettel a háta mögött is.
A hatalmas tűz már csak parázsként létezik körülötte: égett teste fekvőhelyzetben hever az ajtó előtt, a leomlott város mellett, ahol tíz évig élt, és elkezdett egy másfajta életet, mindhiába.
Sokaknak nem hiányzik: barátain és nevelőszülein kívül mindenkivel semleges kapcsolata volt, sokan azt sem tudják, ki volt ő, ám ha a teste nem is, a lelke mindig is a tündérekhez tartozott, és talán egy következő életében oda kerülhet, ahol örökké lenni akart.
___
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
