Különleges Karácsony 2/2 || Jikook ff ✓

1.rész

Jimin:

Fejem támasztva nézek ki az ablakon, miközben a párás üvegre rajzolgatok és egy adott személyre gondolok. Bambulásomból drága "testvérem" hangja zökkent ki, mire kissé megugrom;

-Félsz, hogy leesik?-Utal a fejemre, ami nála egyenlő a tökkel, legalábbis ebben az értelemben. Kissé sértődött arccal nézek rá, majd megrántom a vállam és ismét az üveg felé nézek, majd tovább rajzolgatok az üvegre.

-Hét nap múlva karácsony.-Jelentem be, és arcomra egy hatalmas mosoly ül, és szerintem a szemeim is csillognak. Imádom a karácsonyt és minden évben izgatott vagyok miatta. Egyszerűen oda vagyok a kivilágított utcákért, a karácsonyi vásárért, a mézeskalács illatért és nagyjából mindenért, ami hozzá köthető. Az csak bónusz pont, ha a hó is esik.-Tudtad, hogy Jungkook itthon van?-Fordultam felé izgatottan, mire sóhajtott egyet.

-Nem hallottam róla.-Mondja végül, mire mesélni kezdek.

-Yuki mesélte, hogy tegnap össze futott vele a plázában. Ajikat vett. Yoongi is vele volt.-Meséltem. Taehyung pillanatok alatt komorrá vált, és mintha ha a teste is megfeszült volna. Kezei kissé ökölbe szorultak, majd egy mély levegőt vett és végül ki fújta azt.

-Mennem kell.-Hagyja figyelmen kívül a mondandómat, majd nevelő anyánkhoz megy, hogy el köszönjön tőle. Kicsit csalódottan és szomorúan nézek utána, de hát mégis mit tegyek? Talán végre lép és fel keresi Yoongi-t. Legalábbis remélem, hogy így lesz.

Miután Taehyung lelépett a munkába anyához vettem az irányt, hogy szóljak;Nekem is mennem kell.

-Hova?-Nézett rám fél szemmel, ugyanis éppen mosogatott.

-Valami még hiányzik Taehyung ajándéka mellé.-Gondolkodom el, ugyanis még magam sem tudom, hogy mégis micsoda.

-Meg kapja tőled a legújabb videojátékokat, mellé egy vadonatúj konzolt és kamerát, de úgy érzed valami hiányzik?-Néz rám anyukám értetlenül, mire csak megvonom a vállam.

-Igen. Lehet, hogy nem lesz elég.-Gondolkodom el.

-Elég lesz, hidd el.-Puszilta meg a homlokom.

-Ha te mondod...Minden esetre szét nézek még a vásárban.-Mondtam, mire anya csak mosolyogva megforgatta a szemét és egy puszit nyomott homlokomra.

Magamra vettem a zöld kabátom, majd a bakancsom és kiléptem a hideg téli időbe. Az első hó még tegnap le esett, így teljesen hangulatos lett a város, és hiába nincsen este, attól még imádom. Pár utcát kell csak sétálnom, hogy el érjek a karácsonyi vásárba. Lassan haladok a standok között és mindenhol alaposan szemügyre veszem a kínálatot, de sajnos semmi sem kelt bennem olyan érzést, hogy haza vigyem azt Taehyung-nak. Tulajdonképpen még magam sem tudom, hogy mégis mi lenne az a dolog, amit szeretnék venni neki, de gondolom ez majd el válik, ha valami tényleg meg tetszik. Olyan ez mint a szerelem. Érzed, ha ő lesz az igazi.

Mivel tíz percen belül sem találok semmit idegesen és kissé csalódottan sóhajtok fel, míg fejem az égnek emelem. A lehelletem egyenesen fel száll, aztán csak úgy el tűnik. Mint ahogyan a remény, miszerint találok valami értelmeset is itt. Végül aztán tovább indulok a sorok között, mígnem neki ütközöm egy hátnak.

-Ohh, elnézést, nem láttam, hogy..-Kezdek azonnal a bocsánatkérésbe, de amint rá nézek az illető sima arcára hirtelen torkomra forr az összes szó.-Jungkook..-Hangom szinte eltűnik a kisebb tömeg zaja mellett és olyan erőtlen, hogy talán meg sem hallotta.

-Jimin?!-Értetlenül néz rám, talán el sem hiszi, hogy az apró testem neki ütközött. Pont az enyém.-Mit keresel itt?-Teszi fel a kérdést, amit én is szeretnék tudni, ám én erre csak egy kérdéssel válaszolok.

-Miért nem kerestél?-Néztem rá csalódottan, mire arcára ki ül az értetlenség és a megbánás.

-Én csak..-Kezdett bele, de nem tudta befejezni.

-Értem.-Kaptam el róla a tekintetem, majd megfordultam és sietősre véve a figurát elviharoztam a helyszínről. Mint egy rossz filmben, de tényleg. Fel bukkan és mikor magyarázatot kérek azt sem tudja mit mondjon, és melyik hazugságából válogasson.

Feldúltan távozom a helyszínről és talán egy kicsit túl is reagálom ezt, de bassza meg..Iszonyatosan régen láttam már és baromira hiányzott, ráadásul jelenleg úgy néz ki mint egy félisten.

Jungkook-ot négy éve láttam utoljára, mikor is be jelentette, hogy márpedig ő el megy Seoul-ból, ha akarom, ha nem. Természetesen nem akartam benne megállítani, mert mégis ki lennék én, de akkor is fájt, hogy olyan könnyen el engedett, mikor előtte már rengeteg dolgot át éltünk együtt. Taehyung hasonló cipőben jár, hiszen Yoongi tőle is elment. Lehetőséget kaptak egy jobb iskolában ahol tanulhatnak és éltek is vele, aminek örülök, de mégis nagyon fájt a tudat, hogy nem lesznek velünk. Ráadásul egyszer sem kerestek, és az is eléggé rosszul esik, hogy nem is jelezték itthon létük.

A várost kémlelve haladok tovább, miközben azon gondolkodom, hogy mégis mi a fene az, ami még kéne Taehyung-nak? Egyszerűen fogalmam sincsen és nem tudok semmi olyat, amire esetleg nagyon szüksége lenne. És ekkor toppantam meg a Gucci bolt előtt. Nyakkendő, hát persze.-Mosolyodom el gondolatomon, majd be nyitok a boltba, amit körül ölel a csillogás az elegancia és a "pucc".

Azonnal a nyakkendők felé veszem az irányt, majd kutakodni kezdek közöttük. Átgondolom, hogy mégis milyen ruhái vannak otthon, majd a megfelelővel a pénztár felé veszem az irányt. Kifizetem a nyakkendőt és végül hazafelé veszem az irányt.

Az utóbbi hónapokban sokkal többet dolgoztam mint amúgy, hiszen előre tudtam, hogy Taehyung-nak mennyi mindent fogok majd venni és persze ezek alól anya és apa sem kivétel. Egyértelműen nekik is kijár a kényeztetés, el küldöm őket Busan legjobb luxus wellnessébe.

Be lépek a házunkba, majd anya felé veszem az irányt, aki a konyhában tevékenykedik.

-Sikerült?-Nézett hátra anya a válla felett, majd rám mosolyog.

-Nyakkendő.-Emeltem magasba a Gucci szatyrot, mire anya csak mosolyogva megforgatta égszínkék szemeit, amit kissé el tér a Koreai emberek többségétől.

-El fogod kényeztetni, pedig nem is te vagy az anyja.-Nevette el magát.

-Megérdemli.-Rántottam meg a vállam, majd egy puszit nyomtam a homlokára és a szobába spuriztam, hogy még azelőtt el tegyem az ajándékot, hogy Taehyung haza érne. Nem lenne szerencsés ha karácsony előtt már észre venné az összeset. Szerintem instant ideg összeroppanást kapnék, és egy kis agy ér görcsöt.