𝑽𝒂𝒎𝒑𝒊𝒓𝒆 𝑲𝒏𝒊𝒈𝒉𝒕 𝑮𝒖𝒊𝒍𝒕𝒚(F.F.)-Vércsepp Lilyom

7.𝕊𝕫𝕚𝕣𝕠𝕞

Tüskés Csók.

-Rosszul vagyok, ahányszor unokaöcsémnek szólítalak.. legutóbb... 10 éve találkoztunk, igaz? Egészen fájdalmasan, Kaname. Ha emlékeim nem csalnak, addig gyötörted a testem, ameddig hamúvá nem váltam.... 10 évembe került, még újra össze tudtam szedni magam. És tessék. Még hálásnak kell lennem a tiszta véremnek, különben hiába vártam volna. Oh... ha már itt tartunk. Hálás vagyok, amiért eltetted láb alól a jegyesemet. Különben magamnak kellett volna. Az esetemben aztán várhattam volna az örökké valóságig.. hogy olyan engedelmes legyen, mint ennek a szerencsétlennek az anyja.

Ichijo hitetlenkedve nézett a Shiki testében lévő Rido felé, majd Kanaméra szegezte szemeit.

-Örülök, hogy halhatóan, mit sem változtál.. kedves nagybátyám. Így legalább egyetlen, árva pillanatig sem fogok habozni, mielőtt újfent csak végeznék veled.

A Kuran fiú mellett berepedeztek az ablak üvegek, majd a padló megrepedt, a repedés pedig a felemás szemű felé indult. Takuma már épp közéjük lépett volna, de a felemás ki tette elé a kezét, jelezve, hogy ne moccanjon. A repedés egy ponton nem tudott tovább haladni, mivel a két vámpír körül vöröses erő mező volt, ami megvédte őket.

Kaname össze húzta a szemeit, jól ismerte az a burkot, ami azokat a vámpírokat védte. Biztos volt benne, hogy az bizony húga védő burokja, a színből és a belőle áramló energiából. De biztos csak akkor lett benne, mikor a felemás nyakában lévő medállt meglátta.

-Nyugodj csak meg szépen. Kaname úgysem végezhet velem. Egy ideig had használjam a szobáját.... már ugye, ha meg engedi...... Kuran Mester..

Kaname ugyan nem válaszolt, de ez elég is volt ahhoz, hogy a két vámpír távozzon onnan. A Kuran fiú nem értette hogyan süjjedtek idáig. Nagybátyja felébredt, hosszan tartó álmábol, húga pedig védi.. Kaname már csak abban reménykedett, hogy Ayamét meg tudja védeni, Ridótol.

***

-Az ott Shiki?-szólalt meg Akatsuki.-Mikor jött vissza? És az aki ott van vele..  Kiryu Ichiru? De hát.. hogy lehet? Rima.. nem tudod, hogy-

-Nem tudom..

Zero az öccsére pillantott, aki nem foglalkozott vele.

-Kuran Kaname kedvese lenne?-szólalt meg a felemás szemű, Ayamét figyelve, akit az éjjelisek kísértek.

-Igen.-helyeselt Ichiru.

-Milyen aranyos.. szóval ezért őrizteti a dísz huszárokkal, igaz?-mosolyodott el a tiszta vérű.-Oh. Tényleg... hol a vérem?

-Elnézést kell kérnem..-hajolt meg enyhén a fiú.

-Hogy ennyi hasznodat se-

-Nii-sama... ne legyél ilyen kemény hozzá.-szólalt meg a vörös hajú lány a fa másik oldalán.-Elvégre.... nem volt olyan egyszerű dolga, mint amilyennek hangzik.

-Mindegy is... az idő egyre csak közeleg.. még ha békén hagyjuk, akkor is....... Akad még tennivalónk. Ha ügyes leszel... garantálom, hogy teljesül a vágyad.-nézett a fiúra a felemás.

-Hai. Csak fizessenek meg végre, Shizuka Útnő haláláért.-ezután Ichiru a szívére tette a kezét.-A szívem mélyéről kívánom, hogy végül sikerüljön vissza nyerni eredeti testedet.. Kuran Rido Uram.

***

-Ayame.... igazak a pletykák rólad és Kuran Úrfiról?-szólalt meg az egyik lány, Ayame mellett.

-Nos... még nekem is hihetetlen..

-Ne.. nem szabad sírni... ha Kuran Úrfi őt választotta, legyenek boldogok.... nekünk viszont.. ki kell tartanunk..-kezdett el a lánnyal sírni a másik is.