𝑽𝒂𝒎𝒑𝒊𝒓𝒆 𝑲𝒏𝒊𝒈𝒉𝒕 𝑮𝒖𝒊𝒍𝒕𝒚(F.F.)-Vércsepp Lilyom

2.𝕊𝕫𝕚𝕣𝕠𝕞

Vámpírok Bálja.

Ichiru csendben lopózott be a vörös hajú lány szobájába, kezében egy üvegcsében, a tiszta vérű lány nagybátyjának vérével. Az üvegcsét a lány szájához emelte, majd óvatosan elnyitotta a tisztavérű ajkait, és elkezdte a szájába önteni a vért.

A fiú szemei a tisztavérű lány agyaraira tévedtek, majd ismét az üvegcsére. Nem hitte, hogy tényleg működhet a terv, de pár másodperc múlva a lány szemei megrezzentek.

Kaname az autóban ült, Takuma mellett, mikor a velük szemben lévő férfi megszólalt.

-Az elmúlt napok történéseiről nem veszünk tudomást... Kiryu Zero sorsáról viszont hatájoznunk kell.. már amennyiben továvbra is a Cross Akadémia falai között maradsz...

Eközben az említett Akadémián, Kaien egy levelet nyújtott a Kiryu fiúnak.

-A szövetség újabb megbízása. Azt írják megfigyelőre lenne szükségük a vámpírok egy bálján.. Természetesen egy nemesi rendezvényről van szó, így nem hinném, hogy bármi gondd lenne.

-Értettem. Viszont... nem gondolja, hogy kockázatos ha Ayamét is velem akarja küldeni?

-Kiryu fiam... nem lesz semmi gond. Elvégre ki bolygatná fel a nemeseket?

Ayame csak elmosolyodott, nagyon várta, hogy a bálra érjenek, hisz látni akarta a Kuran fiút és szeretett volna beszélni vele.

Ahogy elérkezett a bál időpontja, Ichiru segített eljutni a Kuran lánynak a rendezvény helyszínére, és gondd nélkül be is jutottak. Csendben haladtak egy folyosón, a lány számára ismeretlen célt keresve.

A vörös hajú lány a tömegre pillantott, voltak akik már táncoltak, voltak akik az ételes asztal mellett beszélgettek, de csak addig tartott a békés látvány, ameddig a tömeg sugdalózni nem kezdett, "Kuran Mester" hangzott el többször is ez a két szó, majd a vámpírok térdre ereszkedtek.

Lily és Ichiru egy oszlop mögött álltak meg, hogy hallják mi történik.

-Bocsássatok meg. Nem akarlak megzavarni titeket. Folytassátok a szórakozást.

-Kaname Uram... úgy hírlik, nem működsz együtt a legfelsőbb tanáccsal, s az emberek védelmére kelltél..

-Így van.

-Ahogy várható volt egy Kurantól.

-Csak úgy számíthatunk kedvező jövőre, ha barátságban élünk az emberekkel...-kezdtek el sugdolózni a nemes vámpírok.

-Kaname Uram... szeretném megköszönni, hogy a fiam gondját viseled.

-Köszönjük, hogy ily' kellemes ünnepet rendeztél nekünk, Aido Úr. Mint magad is tudod, nem szivesen látogatok bálokat.

-Így még nagyobb a megtiszteltetés.. ugyanakkor engedd meg, hogy egy igazán fontos kéréssel álljak elő..  Tsukiko.-nézett maga mellé a férfi, majd a lány előrébb is lépett.-Ő a lányom, Tsukiko. Remélem ha eljön a nap, Tsukikót is számításba veszed majd. A családom legalább is nagyon reméli.

A nemesek ezután bombázni kezdték a Kuran fiút, sablonozott célzásokkal, hogy egyikük lányát vegye majd magához a fiú.

A vörös hajú megforgatta a szemeit, sosem szerette ezt a fajta viselkedést. Nem értette, miért akarják rájuk erőltetni a házasságot.

-Kaname Urunk megváltozott. Legutóbb még elutasította az e féle közeledést.

-Lehet megértette mit is jelent tisztavérűnek lenni.

Ayame pislogva figyelte a tömeget és Kanamét, nem is tudta mit kellene reagálnia rá.

-Ch..-húzta össze szemeit a vörös hajú.-Hogy elmetszeném a torkukat.. még, hogy most érti meg. Ezeknek semmi fogalmuk nincs arról a világról, amiben egy tisztavérű él.. a felelősségröl, ami a nyakunkba zúdult..-szidkozódott halkan a lány.-Menjünk... nem akarok bármi meggondolatlant tenni..-nézett Ichirure, majd már indult is el.

A fiatalabb Kiryu szó nélkül követte a lányt, aki bement pár perc múlva a mosdóba, hogy megmosakodjon, lehültve nyakát és arcát.

-Szervusz Zero.

-Mégis mi dolgod van itt?

-Egész jó színben vagy. Pedig azt hittem, már rég E szintűként randalírozol valahol.

-Ichiru. Haza megyünk.-lépett oda Aido Úr.-Te kíséred Ichijo Uraságot.

-Igenis..-nyitotta ki az ajtót a fiatalabbik Kiryu fiú.

-Ichiru..

-A legfelsőbb tanácsnak dolgozom.. ki tudja mikor is találkozunk legközelebb. Tényleg, Zero.. hallottál már az ikrek átkárol?

-Miről beszélsz?

-Szóval nem, ugye? Még látjuk egymást.-csukta be az ajtót Ichiru.

Ayame a nemeseket lerázó Kanamét figyelte, aki oda ment hozzá, majd a kezét nyújtotta felé.

-Megtisztelnél egy tánccal?-mosolyodott el a Kuran fiú.

-Mi? De..

-Ne törődj velük.-fogta meg a lány kezét, majd a tánctérre vitte és táncolni kezdtek.

Legközelebb is szép álmokat festek neked.