𝑽𝒂𝒎𝒑𝒊𝒓𝒆 𝑲𝒏𝒊𝒈𝒉𝒕 𝑮𝒖𝒊𝒍𝒕𝒚(F.F.)-Vércsepp Lilyom

13.𝕊𝕫𝕚𝕣𝕠𝕞

Egy új idő alkonya köszönt ránk, Drága vadászom.

-Nii-sama...... soha... soha egy percig sem ingott meg a bizalmam irántad.. erre most.. hátba szúrtál....-a Kuran lány szemei felvillantak.-Miért....?!

Zero meghúzta a ravaszt, majd mikor a fény eltűnt, Lily körbe pillantott. Sehol nem látta a férfit, mégis érezte, hogy nem halt meg.

-Él... megszökött.-szólalt meg a lány, majd sóhajtott egyet.

~♡~

Lily a vért követve, Rido után indult, végül a nyomára is akadt, nagybátyja épp Kanamével beszélgetett.

-Hoztad a kis házikedvencedet is..?-nézett Rido Zeróra.

-Nii-sama.... elég volt..hagyd abba.. még... még van rá esélyünk, hogy rendes család váljon belőlünk! Megváltozhatunk mindannyian! Kérlek..

-Ugyan... kicsi virágszálam...  a hó is beszennyeződik, amint vér esik rá.

A lány csak Zero mellkasára tette a kezét, jelezve a fiúnak, hogy maradjon ott, majd lassan oda sétált Rido mellé.

-Nii-sama...-tette egyik kezét a férfi arcára, könnyes szemekkel nézve a felemás íriszeket.-Gomene... Nii-sama..

-Mi? Te...-nézett le a lány másik kezére a férfi, hisz a lány erejét használva teljesen elvonta nagybátyja figyelmét arról, ami körülöttük történt. Rido a földre esett, akit a lány óvatosan az ölelésébe zárt.

-Gomene..... Nii-sama.. gomene... de nem hagyhatom, hogy bántsd őket... nem.. nem bírnám végig nézni..-nyomott puszit a férfi homlokára, akinek teste apránként kezdett párologni.

-Butus..-törölte le nehézkesen unokahúga könnyeit.-Legalább... békében nyugszom.

-Gomene..

-De ne feledd... a vér.. soha nem válik vízzé.. akármennyire és akárki szeretné..-hunyta le szemeit a férfi, nem maradt annyi ereje, hogy tovább beszéljen.

A lány aprót bólintott, majd pillanatok múlva a férfi porrá vált. Lily egy urnát teleportált a kezébe, majd a férfi hamvait abba irányította.

Zero csendben sétált a lányhoz, akit szó nélkül a karjaiba zárt.

Ayame pár pillanat múlva értek oda, majd a testvéreire nézett. Kaname csendben figyelte a Kiryu fiút, aki csendben ölelte és próbálta nyugtatgatni testvérüket, aki nem tudta kordában tartani könnyeit.

Ayame csendben Kaname mellé lépett, majd nővérére nézett.

-Megölte......-szólalt meg halkan Ayame.-Megölte Ridót.. igaz?

-Igen.. saját kezével ölt meg egy számára oly' kedves személyt.

Ayame aprót bólintott, akit pár másodperc múlva Kaname az ölelésébe zárt. Ayame halványan elmosolyodott.

Kaname csendben ölelve Ayamét, testvérükre nézett, majd sóhajtott egyet. Tudta, hogy az elkövetkező időszak nem lesz egyszerű, és nagy valószínűséggel bosszús is lesz számára, amiért erre a döntésre jutott.

-Lily... Ayame.. hamarosan indulunk.

-Indulunk?-nézett fel a fiúra Ayame.

~♡~

Lily az erejét használva, helyre állította az akadémiát, majd óvatosan a bőröndhöz lépett.

-Kaname..... Ayame..

-Hm?

-Kérlek....

Kaname sóhajtott egyet. A lány szavai nélkül is tisztán látta mi lakozik a szívében. Ahogy a lépcsősoron lefelé haladtak, kissé elmosolyodott.

-Nem akarsz elválni tőlünk, igaz? Nehéz itt hagynod....-mondta egyre nehézkesebben Ayame.

-Zerót.....?

A vörös  hajú megállt pár lépcsővel a lépcsősor vége előtt, majd Kanamére nézett.

-Kaname....... te..

-Igen.

Az ezüst szemű megölelte a fiút, majd a lépcső aljánál álló fiúra szegezte íriszeit.

-Na? Mi tartott ilyen sokáig?

A vörös hajú lány mosolyogva ugrott a Kiryu fiú nyakába, aki elmosolyodva ölelte meg a lányt.

-Kaname..-szólalt meg mosolyogva Ayame.

-Igen.. én hívtam.. igen, hajlandó voltam meginvitálni... és nem, nem örülök neki.... de.. legalább nem kell majd azt nézni, hogy mennyire küszködik saját magával.

Ayame mosolyogva nyomott egy csókot Kaname ajkaira, aki elmosolyodva fogta meg a lány kezét, majd haladtak tovább le, testvérük felé.

-De..-szólalt meg Lily.-Te is jössz?

-Igen.

-Kaname... meghívott?

-Igen.

A vörös hajú lány boldogan tapad a fiú ajkaira, könnyei kiszöktek, majd lefolytak az arcán, ahogy lehúnyva a szemeit, átadta magát a pillanatnak. Boldog volt, amiért Kaname meghívta hozzájuk Zerót, és félre teszik ellenszenveskedésüket. Hisz csak a Kiryu fiúval tudta elképzelni a jövőjét, és senki mással.

Ahogy tudta, hogy ez igaz Kanaméra és Ayaméra is.. Ahogy Lily nem tudta elképzelni jövőjét a vadász fiú nélkül, úgy Kaname és Ayame sem tudta elképzelni életüket a jövőjükben, egymás nélkül.

~♡~

Már a nap is lement, mire a Kuran lányok befejezték a beszélgetést a szobában, majd Ayame a konyhába indult, még Lily ki nézett az ablakon, a nap lemenőben volt, az égbolt lassan váltott sárgásból, rózsaszínesbe, majd vörössesre, lilásra. A lány elmosolyodott, tudta, hogy egy új korszak köszönt rájuk.

Zero halvány mosollyal az arcán, átölelte a lány derekát, majd a naplementét kezde ő is figyelni. Lily mosolyogva fordult Zero felé, a fiú karjai között, majd cirógatni kezdte a fiú nyakát és tarkóját.

-Drága vadászom..

-Hm?

-Egy új idő alkonya köszönt ránk, Drága vadászom..

Zero elmosolyodva hajolt a lány ajkaira, aki boldogan viszonozta a fiú csókját.

~♡~

-Kaname!-ugrott az olvasó fiúra Ayame. Kaname csak kuncogott, majd karjaiba zárta szerelmét.

-Igen, drágám?

-Lehetne... lehetne, hogy egyszer körbe járjuk az erdőt? Olyan békés..

-Persze, ahogy akarod.-mosolyodott el a Kuran fiú.

Ayame mosolyogva nyomott egy puszit Kaname ajkaira, majd egy újabbat és egy újabbat, ameddig a szájra puszi csókká nem változott.

Kaname boldogan ölelte a lányt, akit mindennél jobban szeretett és nem volt az a kincs a világon, hogy el akarta volna veszíteni érte.