TodorokixDeku

Chapter two

Az előző fejezet tartalmából:
"Midoriya Izuku vagyok, egy átlagos tinédzser."
- Jó reggelt anya!
- Neked is drágám! Itt a reggelid, edd meg és gyorsan menj az évnyitóra!
Út közben megláttam egy személyt szőke hajjal es begörbedt testalkattal. Ez nem kétség! Ez Kacchan!
Évnyitóra érve felmordult egy érdekes hang:
- Deku! Hogy kerülsz ide?!
- Öh, neked is helló, Kacchan!

- Szia, te is új vagy?  Mi a neved? Nekem Ochaco Uraraka.
- Öh, mi-mi? Jah, öm, igen! Midoriya Izuku.
- Ülj le ide mellénk. Jobb mint a jéghideg padon ülni, nemde?
- H-hogyne, i-igen!

Story:
Mikor melléjük ültem, kivettem egy érdekes személyt a tömegből, aki idefele tartott.
Haja egyik fele fehér volt, a másik pedig vörös. A balfelén, a szeme körül égési sérülések voltak. A szemei is külön színben pompáztak. Az egyik fehér volt, akárcsak a haja egyik oldala, a másik pedig kék.
- Hé, Uraraka! Ő kicsoda?
- Ő egy új diák, akárcsak mi! A neve Todoroki Shoto. Érdekes gyerek, nemde?
"Egy új diák, aki kettős hajviseletet hord és égesi sérülés található a fején." - motyogtam magamban.

Mikor vége lett a "rendezvénynek", újra megpillantottam azt a "kettőhajús" új diákot. Annyi volt a különbség, hogy az a személy mellettem haladt el meglökve a vállam.
Enyhén.. Megborzongtam, fogalmam sincs, hogy miért.

Hazaértem. Anyám örömmel fogadott:
- Szia Izuku! Na, hogy s mint ment? - mondta örömmel engem látva.
- Szia anya! Jól ment. Találkoztam egy "baràtommal".
- Na, örülök! Öltözz át és tálalom az ebédet.
Átöltöztem, s kinéztem az ablakon, tűnődve a történteken.
- Kész az ebéd! Gyere le! - szólalt meg anyám kedves hangja.
- Rendben, máris!

Megebédeltünk. Szokásosan, anyám nagyon finom ebédet csinált.
"Holnap találkozhatok megint a "barataimmal"." - gondoltam magamban.

Elérkezett hát az első nap.
Megkell mondjam, izgultam.
Felöltöztem, nyakamba kötöttem egy nyakkendőt.
- Szia Izuku! Legyen szép napod!
- Köszi, neked is! Szia anya!

Az iskokolába érkezve, a tantermembe vettem az irányt. Mikor odaértem egy hatalmas ajtó fogadott, amin az 1-A szerepelt.
Az orrom előtt kinyílt az ajtó és egy ember köszöntött.
- Helló! Iida Tenya vagyok. Láttalak az évnyitón. Örülök, hogy megismerhetlek!
- Öh... H-helló. Midoriya Izuku vagyok...?
- Szia Midoriya! Nevem Denki.
- Szintúgy, Momo Yaoyorozu.
- Bonjour, Yuga Aoyama a becses, szép nevem.
- Fumikage Tokoyami.
- Kirishima vagyok, örvendek!
"Úristen mennyi ember...!"- gondoltam magamban.

Leültem egy padba, Bakugo mögé.
- Deku! - mordult fel.
- Öh... M-Mi az??
- Lefoglak győzni, egy olyan mihasznát, mint te!- nevetett fel.
- Heh... Folyton ezt hajtogatod, de ebből soha nem jön ki semmi..
- Mindenkinek csendet! - jött be egy férfi, aki az osztályfőnökünk volt.
- Jó reggelt Aizawa-sensei! - köszöntötte az egész osztály a tanárt.
- Szóval, ma felmérjük a képességeiteket harcművészetben. Ez olyan lesz, mint a sportfesztivál. Mindenki alkot előbb egy 4 személyből álló csoportot, és aki továbbjut; aki a legtöbb pontot szerzi, 1v1-ben megküzdenek egymással.
Értve? Értve! Nyomás, öltözzetek át, és irány a pálya!

Helló. Ennyi lenne. Próbálom folytatni, de nem fog menni nagyon. Na, Au revoir!