Az előző fejezet tartalmából:
"Midoriya Izuku vagyok, egy átlagos tinédzser."
- Jó reggelt anya!
- Neked is drágám! Itt a reggelid, edd meg és gyorsan menj az évnyitóra!
Út közben megláttam egy személyt szőke hajjal es begörbedt testalkattal. Ez nem kétség! Ez Kacchan!
Évnyitóra érve felmordult egy érdekes hang:
- Deku! Hogy kerülsz ide?!
- Öh, neked is helló, Kacchan!- Szia, te is új vagy? Mi a neved? Nekem Ochaco Uraraka.
- Öh, mi-mi? Jah, öm, igen! Midoriya Izuku.
- Ülj le ide mellénk. Jobb mint a jéghideg padon ülni, nemde?
- H-hogyne, i-igen!Story:
Mikor melléjük ültem, kivettem egy érdekes személyt a tömegből, aki idefele tartott.
Haja egyik fele fehér volt, a másik pedig vörös. A balfelén, a szeme körül égési sérülések voltak. A szemei is külön színben pompáztak. Az egyik fehér volt, akárcsak a haja egyik oldala, a másik pedig kék.
- Hé, Uraraka! Ő kicsoda?
- Ő egy új diák, akárcsak mi! A neve Todoroki Shoto. Érdekes gyerek, nemde?
"Egy új diák, aki kettős hajviseletet hord és égesi sérülés található a fején." - motyogtam magamban.Mikor vége lett a "rendezvénynek", újra megpillantottam azt a "kettőhajús" új diákot. Annyi volt a különbség, hogy az a személy mellettem haladt el meglökve a vállam.
Enyhén.. Megborzongtam, fogalmam sincs, hogy miért.Hazaértem. Anyám örömmel fogadott:
- Szia Izuku! Na, hogy s mint ment? - mondta örömmel engem látva.
- Szia anya! Jól ment. Találkoztam egy "baràtommal".
- Na, örülök! Öltözz át és tálalom az ebédet.
Átöltöztem, s kinéztem az ablakon, tűnődve a történteken.
- Kész az ebéd! Gyere le! - szólalt meg anyám kedves hangja.
- Rendben, máris!Megebédeltünk. Szokásosan, anyám nagyon finom ebédet csinált.
"Holnap találkozhatok megint a "barataimmal"." - gondoltam magamban.Elérkezett hát az első nap.
Megkell mondjam, izgultam.
Felöltöztem, nyakamba kötöttem egy nyakkendőt.
- Szia Izuku! Legyen szép napod!
- Köszi, neked is! Szia anya!Az iskokolába érkezve, a tantermembe vettem az irányt. Mikor odaértem egy hatalmas ajtó fogadott, amin az 1-A szerepelt.
Az orrom előtt kinyílt az ajtó és egy ember köszöntött.
- Helló! Iida Tenya vagyok. Láttalak az évnyitón. Örülök, hogy megismerhetlek!
- Öh... H-helló. Midoriya Izuku vagyok...?
- Szia Midoriya! Nevem Denki.
- Szintúgy, Momo Yaoyorozu.
- Bonjour, Yuga Aoyama a becses, szép nevem.
- Fumikage Tokoyami.
- Kirishima vagyok, örvendek!
"Úristen mennyi ember...!"- gondoltam magamban.Leültem egy padba, Bakugo mögé.
- Deku! - mordult fel.
- Öh... M-Mi az??
- Lefoglak győzni, egy olyan mihasznát, mint te!- nevetett fel.
- Heh... Folyton ezt hajtogatod, de ebből soha nem jön ki semmi..
- Mindenkinek csendet! - jött be egy férfi, aki az osztályfőnökünk volt.
- Jó reggelt Aizawa-sensei! - köszöntötte az egész osztály a tanárt.
- Szóval, ma felmérjük a képességeiteket harcművészetben. Ez olyan lesz, mint a sportfesztivál. Mindenki alkot előbb egy 4 személyből álló csoportot, és aki továbbjut; aki a legtöbb pontot szerzi, 1v1-ben megküzdenek egymással.
Értve? Értve! Nyomás, öltözzetek át, és irány a pálya!Helló. Ennyi lenne. Próbálom folytatni, de nem fog menni nagyon. Na, Au revoir!
BINABASA MO ANG
TodorokixDeku
FantasyMidoriya Izuku egy átlagos napon megismerkedik Todorokival és újonnan megismert osztytársaival. Bár azt nem tudták, hogy eléggé romantikus helyzetbe fognak kerülni. Szép lenne így az élet, nem? Igen, az lenne.. De Midoriya életében más lesz az út...