Cloistered Wolf (Chapter seven)

126 5 3
                                    

Uraraka: Ha van valami problémád, szólj, rendben?
Midoriya: Jólvan!

Miután Uraraka kiment, néma csend volt. Egyszer csak, mikor az unalomtól majdnem elaludtam, egy kattogást hallottam. Ez a kattogás folyamatossá vált és fejfájásra késztetett. Mikor már üvöltöttem a fájdalomtól, Szanitécia öreg hangja szólított:
Szanitécia: Midoriya, minden rendben van?
Én nem tudtam válaszolni; folytattam az üvöltözést.
Szanitécia egy nyugtatót adott be és infúzióra kötött.
Mikor felkeltem, az öreg lány aggódó hangja csengett fel, ami azt kérdezte, jól vagyok-e? Én válaszoltam lehajtott fejjel, hogy igen, minden rendben van.

A testem elkezdett magától mozogni. Magamtól, a falba egy erőteljes csapást mértem, és egy hatalmas téglatörmelék kihullott a falból, ami ripityára törte az udvaron lévő befoltozott betont.
Én csak néztem, mi törtenik.. Szanitécia is meglepődötten meredt rám.
Szanitécia: Pihenned kell! Ha mégegyszer ilyen előfordul, szólj azonnal! - mondta aggódó hangon, miközben végig simított a hátamon.
Midoriya: R-rendben! - csaptam rá a választ, és ledőltem az ágyba.
Gondolkoztam, mi minden törtènt ezidáig és mi fog? Egyszer csak egy hangot hallottam, egy ismerős hangot. Mikor a hang egyenesen az ajtóból jött, előtápászkodott egy szőke hajú, morcos tekintetű fickó, aki gonoszsággal a szemében rám meredt.
Bakugo: Deku! - mordult fel.
Midoriya: I-igen Ka-Kacchan?
Bakugo: Az erődet honnan szerezted?! Mielőtt a U.A.-be jöttèl volna egy erőtlen kölyök voltál, aki mindig a seggemet követte. MI TÖRTÉNT AZUTÁN, DEKU? HONNANN LETT EKKORA ERŐD?
Midoriya: Kussolj..
Bakugo: Hogy mondod?!
Midoriya: Nem csak egy beképzelt állat vagy, hanem egy halláskáros idióta is..
Bakugo: Mit mondtál,te rohadék?! - üvöltött velem
Megfogta a galléromat és hozzávágott a falhoz.A képességét a fejemen használta. A fejem betört és vérezni kezdett. Egy hatalmas égési nyom maradt az államon és a szemem alatt.
Nem üvöltöttem, elfogadtam a sorsom.. De mikor a kattogást újra hallani kezdtem, a "szindrómám" újra előtört belőlem.
Megragadtam a morcos fiút. A szemébe érzelemmentesen néztem, és az ő szemében a félelem kezdett kialakulni. A szíve egyre gyorsabban és gyorsabban vert a félelemtől. Már majd' beütöttem volna neki, hogy megkapja ami jár neki, de Aizawa-sensei is érezte a jelenlétemen a gyilkolási vágyat, ezért gyorsan hozzánk sietett.

Én számomra a világ kezdett eldőlni, sípszót hallottam a fejemben és kidőltem. Aizawa-sensei a karjai közè vett és gyengéden az ágyra tette a testem. Ránézett Bakugora, ő pedig rá. A félelem áthatolt Bakugo számára minden porcikáján, és remegni kezdett. Összesett a félelemtől. Mikor megkérdezte Aizawa-sensei, hogy mi történt.. Azt válaszolta Bakugo a kérdése helyett, hogy.. "Ő maga a Sátán.. Egy Félelemtes, magányos Farkas.!"
Aizawa-sensei ezt hallatàn kissé megrémült a kifejezéstől, de nem erősítette meg.

==2 hours later==
(A tanácskozó teremben)

Aizawa-sensei: Ez a fiú veszélyes. Az ereje nem semmi, és még csak egy gyerek. Ha a haragjával fogja használni az erejét, a város elpuszulhat.
Igazgató: Valóigaz, de még nem szabad itélkeznünk felette, míg meg nem tudjuk, mi is történik vele valójában.
Igazgató: All Might!
All Might: Igen, igazgatò úr?
Igazgató: Rád bízom a fiút. Képezd ki, ahogyan csak tudod! Tanítsd meg mindent neki, és tartsd szemmel!
All Might: Értettem!

==4 hours later==

Felkeltem, szokásosan, a bal szemem lüktetni kezdett. Elkezdtem akaratlanul sírni, de könnycsepp helyett, egy vércsepp folyt a kezemre.
Bámultam, és néztem, mi játszódik most le.
Az infúziót kihúztam a karomból, és az ajtó felé vettem az irányt.
Miért igen sokáig voltam az ágyban és rosszul is éreztem magam, inbolyogva jártam, 4-szer el is estem.

Mikor sikeresen az ajtóhoz jutottam, jobbra fordultam, de.. Nem számítottam arra, hogy Todoroki jött arra éppen.
"Beléfordultam".
Az ajkunk összeérve találkozott. Szemünk egymást pásztázta, és fejünk, mint a rózsák, vörösen égtek.
Mikor elhagytam a száját, zihálni kezdtem a levegő után. Mintha álomból ébredtem volna..

Üres vagyok, de most mintha tele lennék érzésekkel..
Todoroki csak bámult, és nézte, ahogy hátraesem a "szindrómám" miatt.

Elakartam húzni onnét, hogy ne égessem le magam mégjobban, de
Mielőtt majdnem elhúzhattam volna , Todoroki állt elém, és a falnál kezdett támaszkodni az egérutat lehetetlenné téve. A szemembe nézett nagy komolyan, s végignyalta a nyakamat, egészen az ajkomhoz érve. De mielőtt megcsókolhatott volna, a száját befogtam.
Midoriya: He', mit csinálsz, Todoroki??

Mielőtt válaszolt volna, kitörtem karjai közül és a kijárathoz vettem az irányt.

Gondolkodtam magamban a történteken.
Az ajka rohadt puha volt, és pont engem fogott ki?
Első csókom és egy fiúval... Vajon mit érezhetett ő, hogy ezt csinálta?
Mi kezd kialakulni köztünk?
Sok kérdés fogalmazódott meg a fejemben, de tudtam, hogy ezekre vagy később, vagy soha nem kapok választ.

5 percnyi futást követően végre a kijárathoz értem. Kapkodtam a levegőért.
Nekidőltem a falhoz, s összeestem.
Próbáltam felállni, de mikor erőt vettem, azt kezdtem észrevenni, hogy vért köpök és az a vér.. Teljesen más volt mint a normál emberé: fekete volt és büdös. Mikor megnyaltam, olyan íze volt, mint a rohadt húsnak.

Kinéztem az ablakon; a hold duzzadt volt és úgy izott, mint a nap. Jó mélyen a szemembe hatolt.
Kimentem az ajtón és a testalkatom megváltozott, vele együtt a kisugárzásom: görbe lett a gerincem és olyan voltam mint egy farkas. A kisugárzásom pedig, mintha a sátánt látnád. Félelmetes volt számomra is.

Mikor az utcán kezdtem haladni előre, az emberek félelemmel a szemükben meredtek rám

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Mikor az utcán kezdtem haladni előre, az emberek félelemmel a szemükben meredtek rám.
A házamhoz érve összeestem. Véreset kezdtem hányni. Közben a szemem majd kiugrott a helyéről.
"Mi történik velem?.." kérdeztem megküszörölve a torkom.
A kezem vérezni kezdett, annyira, hogy egy 1 perc múltán elájultam.

==1 day later==

Anya: Izuku, Izuku, jól vagy? - kérdezte aggódóan édesanyám.
Résnyire kinyitottam a szemem.
Midoriya: Hol vagyok?..
Anya: Itthon, kisfiam! Jól vagy?
Midoriya: Hogyne-hogyne, persze-persze.. Mi történt?
Anya: A munkámba menet észrevettem, hogy mentősök az utcán voltak, és a mentő autóban ott voltál. A kezed tiszta vér volt, a fejeden égési sérülések. Mondd csak, mi történt veled, hogy így megsérültél?
Midoriya: Nem emlékszem...

Eszembe jutott a csók Todorokival..
Elkezdtem szorongani. Anyám megkérdelte, jól vagyoke? Én válaszoltam, hogy igen, és csak egy régi emlék jutott eszembe apáról.

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Dec 09, 2020 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

TodorokixDekuDonde viven las historias. Descúbrelo ahora