Néha még megnyitom az üzeneteink. Néha még megmosolygom egy-egy válaszod. Néha még felnézek az oldaladra, aktív voltál-e mostanában. De mostmár nem fáj. Már nem. Tudom, hogy én megtettem, amit tudtam, így döntöttél. Még nem látom be, de talán ez egy esély arra, hogy megismerjek valakit, aki értékelni fog a hibáimmal együtt. Aki értékelni fogja azt, hogy neki írok vissza elsőnek, fent maradok vele hajnalig, akkor is, ha másnap reggel fontos vizsgám lesz. Aki velem van a viharos időben, hogy velem élje át a legszebb pillanataim is. Mert nem akkor van baj, ha leállok veled vitatkozni, hanem akkor, amikor úgy érzem már nincs mit mondanom neked...
Bár a legfájdalmasabb időszakomban vagyok most, a veled való időtöltésem volt a legjobb, ami velem történhet. Csak annyit kérek, hogy helyettem is lépj túl ezen az egészen...
2020.12.17
