Bad Positioning - Csábításból Jeles Fanfiction

III. Beszélnünk kell

Kezdett rossz előérzetem lenni, így utolsó mondatom kapcsán, mivel valakinek a hátulsó padsor felől folyamatosan ki kellett fejeznie nemtetszését minden mondanivalómmal kapcsolatban, és bár elsőre nem igazán érdekelt, ki állhatott a horkantások mögött, másodjára már én is felkaptam a fejem, mikor leültem, és keresni kezdtem vélhetően az egyetlen olyan embert az osztályban, aki szakadatlanul engem bámul, nem pedig felváltva tekintget rám és a két szőkére - akik egyébként végigmosolyogták a kis beszédem, és a kérdéseket is hirtelen figyelmen kívül hagyták, melyeket meglepett osztálytársaink szegeztek hozzájuk. Rosa önelégült tekintettel kezdte magyarázni a mögöttünk ülő megszeppent, hosszú, barna hajú, kék szemű lánynak, akin fodros, elegáns világosrózsaszín ruha díszelgett. Gyanítom Rosa ebben nem változott: megtisztelve érzi magát, hogy sokkal előbb tud a dolgokról, és nem érte akkora meglepetésként mint másokat, amit mondtam.

Talán egy teljes percembe telhetett, de meg is találtam az illetékest, ám rögtön el is kaptam róla a tekintetem. Szinte savazott, ahogyan bámult rám hideg, szürke szemeivel, kifejezéstelen arcával. Köpni-nyelni nem tudtam, fogalmam sem volt hirtelen hogy kéne reagálnom arra, hogy életemben először képes valaki jelenetet csinálni abból, hogy csupán bemutatkoztam új diákként.

- Hányan vagytok még? - kérdezte az előbbi fiú, némi undort véltem fölfedezni hangjában, így inkább leküzdöttem az aggodalmaim azzal kapcsolatban, hogy ezt az egész drámát első napomon jobb lett volna elkerülnöm, dehát nem volt választásom már.

Tekintetemmel eleinte csak a ruházatát vizslattam, hiszen hasonlóan Kentinhez, szakadt, utcai ruhában volt jelen, öltözete fekete bakancsból, egy fekete farmerből, piros pólóból, amin valamiféle logó díszelgett, és egy fekete bőrdzsekiből állt, fittyet hányva arra, hogy egyébként évnyitó végett illene kicsit elegánsabban megjelenni - mármint erre a következtetésre jutottam, mikor pár perce végigmértem az osztályt, és látva, hogy sokan ezt mennyire komolyan veszik, nem értettem, miért van ennyi kivétel, és miért van szó nélkül hagyva. Arcán kaján mosoly húzódott, ahogy a tekintetünk összetalálkozott, de ezúttal tartottam a szemkontaktust. Mellette az a bizonyos Lysander foglalt helyet, akivel már váltottunk pár szót, mikor betettem a lábam a terembe, ugyanúgy mutatkozott be nekem, mint a többiek, viszont a külseje neki is viktoriánus divatra hajazó volt, mint Rosának, ő csupán ezzel keltette föl az érdeklődésem. Mellette ez a vörös hajú rocker, aki hőbörögni kezdett elég viccesen festett.

- Castiel, mélységesen megtisztel a kedvességed - hallottam most a szőkeség gúnyos hangját, így gyorsan elvettem a tekintetem a vörös hajú srácról, és Nathanielre néztem.

Nathaniel kissé magasan tartva az orrát tekintett le Castielre, aki mintha mi sem történt volna, felrakta a lábait a padra, majd hátradőlt a székén. Páran megmosolyogták a fiú mondatát az osztályból, gondolom megszokott már ez a fajta viselkedés nekik, az emberek még mindig hármunkon legeltették a tekintetüket, és próbálták fejben összerakni, hogy lehetünk mi testvérek. Nem hibáztatom őket, ám így, hogy tudom, valószínűleg én semmi rosszat nem mondtam, csak a tag van rossz passzban, megkönnyebülten felsóhajtottam, bár látva Nathaniel ábrázatát éreztem, hogy valami nincs teljesen rendben.

- "Egyébként Amber és Nathaniel mostohatestvére vagyok" - utánzott le engem Rosa nevetve, pár perccel miután a tanár felszólította az imént említett Castielt arra, hogy vegye le a lábát a padjáról.

- Kellett valami csavar, túl szép volt enélkül - ironizáltam, majd megráztam a fejem, mikor eszembejutott az utóbbi incidens, és végiggondoltam, mit miért mondhatott nekem ez a számomra ismeretlen vörös hajú fiú.

- Ne nézz így rám, nem tudom mi lelte - mondta egyből a lány, mikor meglátta a tekintetem.

- A vöröst? - böktem Castiel irányába a fejemmel, majd láttam, hogy a lány óvatos pillantást küld Nathaniel felé.