Layla szemszöge
Vakító fény mindenhol... Csupán minden egy szempillantás alatt történik.. Mintha egy képzeletbeli kar magával vonzana a fényhez... És már is egy másik-számomra ismeretlen-helyen találom magamat. Kezem, lábam sajog a fájdalomtól. A földre rogyok.
-kérem! Valaki segítsen! - kiáltom fájdalmamba. Egy középkorú lány siet segítségemre.
-gyere had segítsek! - szólal meg lágyan alig hallhatóan majd, kezemet a vállára helyezi és így szól-Beviszlek a lakásomba ameddig jobban nem leszel!
-azt nagyon megköszönném! - mondtam válaszul és próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.
A nő felvitt a lakásába ami ugyan kicsi volt de kellemes hangulatot adott vissza.
- Vanya vagyok! - mondta a lány mosolyogva.
-Én Layla, köszi hogy segítettél!
-ugyan nincs min hálálkodnod!-mondta még mindig nagyon kedves, bizakodó arccal Vanya-És a szüleid hol vannak? Esetleg felhívhatom őket?
-A szüleim pár éve meghaltak.. - mondtam a könnyeimmel küszködve az előtörő emlékek miatt. Még mindig nehéz volt feldolgozni.
-ó.. Értem!-mondta-és ki vigyáz rád?
-ne.. Nem tudom.. - vallottam be-nem ide valósi vagyok...
-és akkor honnan származol? - kérdezte Vanya.
-Ezt te nem értenéd..
-figyelj, sok mindent átéltem már, nem hinném hogy emiatt elutasítanálak! - egyszerűen Vanya mosolya azt sugározta hogy megbízhatok benne.
-Egy.. Egy másik idősíkból-mondtam halkabbra fogott hanggal.
-ez esetben van valaki aki tudna segíteni neked! - mondta Vanya egy fokkal komolyabb arccal. Majd elment és felhívott valakit.
Ötös szemszöge
-Mit akarsz már Vanya? - kérdeztem a telefonba köszönés nélkül.
-A segítségedre lenne szükségem.. - mondta Vanya-gyere azzonal a lakásomba, nem fogod elhinni mi történt!?
És ezzel letette. Vanya ritkán kéri a segítségem. Kíváncsi lettem mi is történhetett. Egy húzásra lenyeltem a kávémat és Vanya lakásához teleportáltam. Kopogtatas nélkül benyitottam.
-Esküszöm Vanya, ha a hegedűdet ketté törted vagy valami ehhez hasonló dolog történt én menten kinyírlak hogy idehívtál.. - mondtam morogva mikor benéztem a lakásába.
-nem dehogy! - hallottam a választ.
-biztos hogy őt akartad idehívni? - kérdezte egy halk hang, mire én még jobban tudni akartam mi folyik itt.
Indultam volna be mikor Vanya oda jött elém és ezt mondta szinte suttogva hogy az a valaki aki bizonyosan a nappaliban lehetett meg ne hallja:
-Kérlek légy vele kedves, jó?
-jól van na.. - próbáltam bemenni
-de most komolyan mondom! - szűkítette össze a szemét résnyire Vanya.
Nem válaszoltam, oda teleportáltam a nappaliba a lány elé.
-szia-mondta nekem kicsit se meglepetten mint mások hogyha először látnak teleportálni.
-Szia, Ötös vagyok!-próbáltam előszedni egy nem pszichopatákhoz hasonló mosolyt.
-Layla-mondta.
Végig mértem. Biztos történt vele valami. De még a sápadt arcán is látszott mennyire gyönyörű.. A.. Ötös ezt most azonnal verd ki a fejedbol, viaskodtam magammal.
-Vanya mondta hogy tudnál nekem segíteni-mondta
-Om.. Persze, miben kéne? - mondtam kedvesen.
-hát tudod.. Egy másik idő sikbol érkeztem..-szólalt meg nyugtalanul.
Ledöbbentem, nem hittem hogy létezhet még valaki akinek olyan képessége van mint nekem....
Sziasztok! Gondoltam elkezdek egy sorozatot írni. Remélem tetszeni fog nektek is c:
YOU ARE READING
9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/
FanfictionMegnyílt egy kapu a lány előtt... A világunk újra a veszteségehez ért. Csak egy 15 éves lány ugyan de ha rádöbben mikre képes az egész világ oda veszett és a pokolra jut minden földi élet, de egy mondás szerint egy vakmerő jelölt legyőzheti vagy meg...