Layla szemszöge
Hirtelen egy éles fájdalmat éreztem a karomba és a másik masodpercben már a földön feküdtem. Szem héjam lecsukódott és több emlék nem maradt.
-Szóval Layla.. - hallottam hírtelen egy hangos bemondóból. Szemem szinte kipattant ahogy kinyitottam..
Egy székhez voltam kötözve, fejem hátra szorítva.. Nem bírtam mozdulni.. Ez megrémisztett..
-Engedjenek el!! - Üvöltöttem fájdalmamba.
-Persze szívem! Elengedünk amint kapunk pár választ tőled! - hallottam az intéző vigyorgós hangját a bemondóból - rendicsek?
-Nem! - Üvöltöttem egyre dühösebben.
-Tehát! - kezdett bele a nő akaratom ellenére - Az első kérdés..
-AZ HOGY MIÉRT ILYEN KIBASZOTT NAGY KURVA MAGA! - csak úgy pörgött a nyelvem dühömben.
Erőlködni kezdtem mire a kezemen efy amolyan bizsergető érzés futott végig és már is kiszabadultam a fogságból.
-Az őrök már úton vannak, vigyázz nehogy történjen valami.. - mondta gúnyosan az intéző.
-O.. Ugyan én nem azért aggódnék hogy nekem bajom lesz.. - mondtam ördögies hangon.
Az őrök csak ugyan megérkeztek.. Lábam lassan emelkedni kezdett és már lenéztem a fegyveresekre..
-Tehát.. - mondtam a saját hangomnal sokkal eltérőbb hangon - Jöttetek játszani?!
Sorba próbáltak megállítani az őrök én meg persze sorban gyilkoltam meg őket.. Minden egyes őrnél egyre jobban éreztem magamban a sötétséget.. Vagy talán az engem magába ölelő sötétséget.. Egyre jobban és jobban nem bírtam kontrollálni magamat.. Elnyelt a sötétség.. Mikor végeztem az összes fegyveressel még akkor sem változtam vissza.. Aggódtam.. Testem akaratlanul átadta magát a sötétségnek.. Próbáltam ellenállni de nem sikerült.. Már más vagyok.. És talán más is maradok..
Akaratom ellenére emelkedtem újra a magasba és egy csöpp erővel robbanást okoztam, arcom csurom vér.. Lábamon hosszú vágás húzódik.. Kimentem az épületből..
Ötös szemszöge
-Hogy merészelted?! - szorítottam Diego nyakához egy kést. Ha ő képes lett volna megölni a barátnőmet, akkor.. Nos.. Én is képes lettem volna megölni a testvéremet.
-Nyugodj már le! - kezdett Diego gúnyosan mosolyogni - úgy se tennéd meg!
-Igen?! - kérdeztem és még jobban hozzá szorítottam az apró késet a nyakához - Nem tudhatod mire vagyok képes!
Diego nyakán lassan lefolyt egy vér csepp..
-Ötös! - rohant oda Vanya és karjával lerántott Diegórol.
-Ezt nem úszod meg! - szóltam Diego után aki már menekült is ki a szobából.
-Nyugodjatok le mindannyian! Meg kell találnunk Laylát amíg még nem lesz késő! - mondta Vanya mindenkire rá nézve.
-Nekem van egy tippem! - mondtam és már ott se voltam.
Az intéző laborjához teleportáltam ami éppenséggel már romokban havert. O bassza meg.. Elkéstem.. Körül néztem.. Hírtelen megpillantottam a lányt tőlem 20 méterre épp sétált el. Elé teleportáltam.
-Hova sietsz? - kérdeztem mosolyogva.
-Oda ahova te nem! - mondta, nem ő beszélt.. Ez nem ő volt.
-Hát.. Pedig oda jössz ahova én is! - mondtam neki majd már bele is karoltam és húztam magam után..
-Azt mondtam hogy nem megyek veled sehova! - mondta a lány és már is még jobban elnyelte a sötétség.
-De..-akaratoskodtam, de nem sokáig hisz már is a földre rogytam..
A fejembe éles fájdalom nyilalt.. Éreztem hogy a lány csinálja.. Egy csöppnyi megbánás sem volt a látható a fejen.. De tudtam hogy ez nem ő.. Valahol még ő is ott van!
-Lay.. Layla! - mondtam a szemébe nézve - Kérlek.. Hagyd abba!
-N-E-M! - betűzte vigyorra húzva a száját.
Vér ízét éreztem a számban.. Elkezdtem vért köpni, hamar erőm vesztettem, szemem lecsukódott és már csak a lány távozó alakját láttam...
ESTÁS LEYENDO
9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/
FanficMegnyílt egy kapu a lány előtt... A világunk újra a veszteségehez ért. Csak egy 15 éves lány ugyan de ha rádöbben mikre képes az egész világ oda veszett és a pokolra jut minden földi élet, de egy mondás szerint egy vakmerő jelölt legyőzheti vagy meg...