9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

18. Rész - En Vagyok Vagy Nem?..

Layla szemszöge

Fejembe éles fájdalom nyilalt rosszabb mint eddig. Felsikitottam.. Belülről szinte égetett annyira rossz.. Mintha valami felemészteni készülnem.. Szememet csukva a lehető legszorosabban össze szorítottam. ajkamba bele haraptam éreztem ahogy a vér egy lassú cseppe végig folyik a nyakamon, annyira haraptam a számat hogy már az egész szám véres lett.

-Layla! - kiáltott fel Ötös mikor megjelent előttem ugyan éreztem hogy ott van de nem akartam hogy így lássa a szememet.. - Layla! Kérlek mondj valamit!

-Segíts.. - enyitt bírtam kinyögni majd éreztem ahogy Ötös megfog és már egy másik helyen vagyunk. Lefektetett az ágyamba.

-ALLISON! - kiáltotta Ötös a lehető leghangosabban.

Hallottam ahogy valaki beront a szobába majd egy apró szúrást érzek a karomba. Talán érzéstelenítő volt, de az biztos hogy elálmosodtam tőle.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

-Ötös! - mondtam nagyon halkan, mikor felkeltem, nem tudtam ki lehet az ágyam szélén de sejtettem hogy a fiú az.

-Layla! - mondta hangosan majd átölelt.

Szememet nem nyitottam ki.. Nem akartam hogy meglássa ha esetleg még mindig úgy néz ki mint ahogy az előbb..

-aggódtam! - mondta a fiú miközben ölelt. - Miért tartod csukva a szemedet?

-Nem akarom hogy lásd.. - közöltem vele, lehajtott fejjel.

-nyisd ki! - parancsolt rám.

-Nem! - mondtam határozottan, de tudtam hogy nem fogom sokáig csukva tartani.

Ötös felemelte a fejemet, mire én azonnal kinyitottam a szememet, megszokáskent. Mikor meglátta a fiú egy pillanatra mintha hátra hökölt volna.

-Sajnálom.. Nem akartam! - mondtam mintha én tehettem volna mindenről.

-Mit? - kérdezte még mindig a szememet nézve - nem te tehetsz róla.

-Nem akartalak ettől elriasztani magamtól! - mondtam nagyon halkan lehajtva a fejemet.

-ettől?! Ha tudnád miket láttam már.. Ez azokhoz a dolgokhoz képest semmi! - mondta a fiú bizonytalanul - De gyere menjünk most le a többiekhez és együtt kitalálunk valamit!

Ötös szemszöge

Furcsa volt a tegnap még teljesen vidám lányt ennyire letörtnek látni. És emiatt szerettem volna valamit tenni amivel akár egy kicsit is jobb lenne a helyzet.

Oda hívtam a fenti nappali szerűségbe a többieket. A lány végig lehajtott fejjel ült mellettem miközben a többieket vártuk. Mindenki oda jött csak Vanya nem volt most ott.

-Na mivan? - kérdezte Diego mikor már mindenki oda ért - jobb dolgom is van!

-Layla, mutasd meg nekik! - parancsoltam neki.

A lány nagy nehezen felemelte a fejét és ki nyitotta a szemét. Egy darabig mindenki megdöbbenten bámulta a lanyt majd Klaus törte meg a csöndet.

-Jesszus.. - kezdet bele, mire szája sarka mosolyra görbült - Mint mikor a nagymamám kontaktlencse folyadék helyet fekete festéket használt!

Klaus úgy mosolygott mint még soha. Layla a fejét újra lehajtotta.

-Klaus ez nem segít! - mondta neki Allison mérgesen - És hogy történt?

Kérdezte végül Allison Laylát nézve.

-Nem tudom.. - mondta Layla Allison felé fordítva a fejét.

-Az a lényeg hogy ne félj! Ki találunk valamit! - a lány valamivel nyugodtabb aki látszott Allison szavai hallatán.

Sziasztok! Ma még egy rész lesz! De el kell szomoritsalak titeket, ez a sorozat közeledik a vége felé.. Dee.. Ha ennek vége akkor se fog meg állni az oldalam ugyan is másik történet is található lesz majd itt ha ennek vége!🥺❤️