9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

11. Rész - Új Barát?

Layla szemszöge

A vacsora nagyon jól telt, örültem hogy Ötös is eljött. Vissza felé a többitől pár méterre lemaradva sétáltunk együtt.

-Aludhatok nálad? Nem szeretek egyedül aludni.. - kérdeztem egyszer csak.

-Igen persze! - mondta Ötös vidáman

-Köszi - mondtam válaszként, örültem hogy nem utasított vissza.. Mondjuk miért is utasítana?

Mikor vissza értünk gyorsan letusoltam és már szaladtam is Ötös szobájához.

-Sziaa! - szinte betörtem az ajtót akkora rendülettel nyitottam ki.

-Hé.. Azért ne ekkora lendülettel! - mondta Ötös mosolyogva.

Lehuppantam mellé az ágyba.

-Én szerintem alszok mert fáradt vagyok - közöltem az igazságot.

-oké, nyugodtan - mondta a fiú majd oda hajolt hozzám és megpuszilta az arcomat - jó éjt!

-Neked is! - mondtam majd elfordultam a fiú felől és oldalamon feküdtem.

Pár pillanattal később már aludtam is.

Ötös szemszöge

Szokatlan volt hogy valaki fekszik mellettem az ágyamban. De nem zavart mivel Layla volt az. Én még sokáig fent voltam ellentétben a lánnyal aki szinte azzonal elaludt. Elő vettem egy újságot és megnéztem hogy biztos ami biztos nem szereztek e tudomást a ma reggelről. Szerencsémre nem. Eltettem az újságot és a lány felé fordultam. Elkezdtem simogatni a karját, úgy se bírtam aludni.

-Nem láttad Laylát? - rontott be hirtelen Allison.

-Nem! - gúnyolódtam halkan nehogy felkeltsem a lányt.

-Hát.. Akkor jó éjt! - mondta Allison majd mielőtt kiment meg hozzá fűzte - Ne csinálj vele semmit!

O.. Istenem hogy mindenki ezt gondolja..

Lekapcsoltam a lámpát és hozzá bújtam a lányhoz. Soha nem gondoltam volna de most már tényleg bevallom.. Szar egyedül aludni.

Layla szemszöge

Reggel Ötös magához húzva engem, aludt. Karját leszedtem óvatosan a derekamrol nehogy felkeljen majd öleléséből kibontakoztam.

Gyorsan felöltöztem és gondoltam át megyek a közeli boltba kávéért, meg reggelire pár dologért.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Épp mentem ki a boltból mikor bele botlottam valakibe és kiszóródott szinte minden a szatyorból.

-O.. Nagyon sajnálom! Had segítsek - szólalt meg akinek az imént neki mentem.

-basszus! Elszakadt a szatyor! - mondtam amikor lenéztem a szatyorra.

-Még egyszer elnézést kérek! - kezdett bele a fiú - ha gondolod segíthetek neked haza vinni a dolgokat!

-Azt megköszönném! - mondtam mosolyogva.

-Dylan vagyok! - mondta a fiú a sok bolti cuccal a kezében

-Layla! Köszönöm hogy segítesz, sokat jelent hogy nem egyedül kell haza vinnem ezt a sok mindent! - mondtam Dylannek hálálkodva.

-Ugyan már, ez a legkevesebb amit tehetek! - mondta mosolyogva.

Az út további részén végig beszélgettünk és röhögtünk. Jobban megismertük egymást. Dylan 17 volt tehát egy évvel volt idősebb nálam.
Nagyon kedves volt, azt is mondta hogy játszik a közeli foci csapatban és egyszer megnézhetném. Gyorsan eltelt ez az öt perc míg haza értünk. Kinyitottam az ajtót és megmutattam Dylannek mit hova tegyen. Már indulni készült pont mikor Ötös lejött a lépcsőn.

-Ez meg ki?! - kérdezte azonnal.

-Nyugi csak segített haza hozni a boltból amiket vettem most reggel-mondtam megnyugtatva Ötöst.

-Aha.. - mondta Ötös mogorván majd hátulról átölelt. Féltékeny volt, éreztem rajta.

-Én akkor megyek is, szia Layla! - mondta Dylan mire Ötös még oda szólt neki mielőtt elment volna.

-Jobb hogy mész.. - mondta Ötös engem még mindig el nem engedve.