Verseim

Fekete rózsa

Vörösek közt az egyetlen,
A rózsa, mely ébenfekete.
Már-már hervadni látszék,
Az élete egy játék.
Letépték, gyalázták,
Kinevették, földbetiporták.
Hazudtak neki,
Mondták, hoyg szép.
De ki akar egy ilyen csúfságot?
Hisz ő csak egy mocskos átok.

Mikor még kicsi volt,
Rózsaszinben pompázott.
Voltak barátai, szerették,
Elfogadták, kedvelték.
Aztán elvitték otthonából,
Ahol nem jutotf neki barátokból.
Színe kifakult,
Majd a bánattól megvakult.
Már nem látta a jót,
Jutott is neki a bajokból.
Érzelmei befuccsoltak,
Belül egy kicsit meghalt.

S találkozott valakivel,
Akire teljesen ráérzett.
Úgy érezte, újra önmaga,
Miatta sokszor fogott dalba.
De nemsokára ő is elhagyta,
Érzelmeit nem viszonozta,
Újra összetört, belül meghalt,
De még mindig itt van.

Úgy van az élettel,
Mit mások soaem éreznek.
Már nem akar élni,
Csak meg akar halni.

Már alig él,
Ötlete sincs miért.
Talán még mindig hisz a szerelemben,
Bár élete nem egy tündérmese.
Még mindig vár rá,
Arra, kire egész életében várt.