Verseim

A sötét oldal

Volt egyszer egy távoli vidéken,
Egy kisgyerek,
Lelke sötétebb az éjnél,
És gyorsabb a szélnél.

Meg volt az esze,
Tökéletes lett minden tesztje.
De senki sem szerette.
Miért? Csak ő értette.

Sose volt jó gyerek.
S nem vált belőle jó ember.
Mert volt egy féltve őrzött titka,
Mely az embereknél ritka.

Mikor megszületett,
Egy fekete folt volt a szíve felett,
Mely idősebb korára, tizenévesen,
Szeme köré is átterjedt.

Az ördögtől való volt ez,
Nem a szeretet jele.
S mikor mérges lett,
Teste szénfekete lett.

Ekkor tombolt,
És kötülötte mindenki halott volt.
Harapott, karmolt,
Tépett, s vágott.

Amikor felnőtt lett,
Ámokfutást rendezett.
Beállt az Ördög mellé,
Beleadta teljes testét, lelkét.

Sokan próbálták megölni,
Senkinek se sikerült megtenni.
Róla lepattant a golyó,
De mások vére folyt, mint a folyó.

Sosem halt meg,
A Sátánhoz ment le.
Ez lenne egy teljesen, és egy kicsit sem
Őrült ember története.