Verseim

Zuhanás

Közeledik a sötétség,
Magába húz a mélység.
S miközben zuhanok, ezen gondolkodom:
Vajon mi volt a bajom?

Mit csináltam rosszul,mit rontottam el,
Amiért te nem szeretsz?
Vajon vár-e rám valami odalent,
Amikor majd csattanással földetérek?

Visszaemlékszem, milyen volt az életem,
Mikor még nem ugrottam a gödörbe?
Lenne egy gyors kérdésem:
Mégis mit tettem ellened?

Perdülök, fordulok,
Egyre gyorsabban zuhanok.
Lenne még egy kérdésem:
Miért nem szeretsz engem?

Látok néhány szegélyt,
Amikben megkapaszkodhatnék.
De ez már nem érdekel,
Ebben a helyzetben nem.

Lassanként látom a véget,
Tán ez az utolsó versem?
Nem fejeződhet így az életem.
Hol van ebben a tündérmese?

Most is rá gondolok,
Miközben érzem, nemsoká landolok.
Jaj, már csillagokat látok!
Tán a fáradtságtól?

Sötét van, és én földet érek,
Csontom eltörik, vérem már hideg.
Akkor ez a vége.
De miért nem halok meg?

Órákig szenvedek odalent,
Te meg csak le se nézel.
Majd szépen lassan, ahogy a nap lemegy.
Vele együtt én is kiszenvedek.