Scarmand Scerold külsejében nem volt semi különleges, kivéve egy dolog a szeme: ami kékes-zöld volt és ez nagyonnagy különlegeségnek számított, mert egy embernek-állatnak vagy bármilyen más élőlénynek általában egy színű volt. De ettől eltekintve teljesen normális fiú volt. Sovány és sötét barna hajú, alacsony.
Scarmand még éppen aludt. Csak édesanyja kiabállására ébredt fel.
-Scarmand ébresztő!
Scarmand álmosan felkellt és felöltözött. Belepillantott a tükörbe. Onnan egyenes, barna hajú, sovány, alacsony és kékes zöld szemű tizenkétéves fiú nézett vissza.
Scarmand-nak nem sok kedve volt iskolába menni. Igaz, nagyon okos, ügyes és kedves fiú volt. De sajnos egyetlen barátja se volt. Hogy miért? Mert, Ő a lányokkal szeretett volna barátkozni.
Scarmand lement a lépcsőn és a szüleire pillantott.
-Kaphatok reggelit? - kérdezte és leült az egyik székre.
-Sajnálom Scarmand, de nem kaphatsz. Menj el bevásárolni! - mondta Mrs. Scerold.
-Miért pont, Én?
-Mert, nagyon jól tudod, hogy nekünk nincs rá időnk - mondta Mrs. Scerold.
Scarmand az édesanyjára pillantott. Nagyon hasonított rá neki is barna haja volt csak úgy mint, a fiának. De, a szeme is barna volt. Scarmand nagyon jól tudta, hogy a szülei a Varázslati Hivatalban dolgoznak. Az édesapja volt a miniszterelnök az édesanyja pedig, a helyetese.
Scarmand felakasztotta válára a táskáját és elment bevásárolni. Keresett egy kis boltot és belépett. Nem lepődött meg mikor belépett ugyanis, egy hatalmas bevásárló központban találta magát. Tudta, hogy tér növelő varázslati igét használtak, így álcázták a rendes, varázslatmentes emberek elől a plázát. Volt, itt kórház, étterem és ezer-féle üzlet.
Scarmand először az élelmiszer boltba ment be. Ott először a pékáruk felé ment. Éppen ki akart venni egy kiflit, de valaki állt előtte.
-Figyelj! Tudsz adni egy kiflit? - kérdezte. Mire, az ilettő megfordult. Egy alacsony, válig érő, sötét, egyenes barna hajú, barna szemű, sovány, tizenkétéves lány volt az. Scarmand csak, nézte a lányt szótlanul. A lány is nézte Őt. Percekig ez történt.
-Hogy hívnak? - kérdezte hirtelen a lány.
-Scarmand Scerold-nak.
-Örülök, hogy megismerhetlek... Scerold.
-Igaziból Scarmand a nevem.
-Scermend? - kérdezte a lány.
-Nem. Scarmand, á-val. És téged, hogy hívnak?
-Ella Scilverdon-nak - mondta a lány.
-Várj egy percet! Ismerek egy iskolát aminek az a neve, Scilvender's.
-Na, és?
-A te vezetékneved pedig, az, hogy Scilverdon.
-Később utánajárunk ennek - mondta Ella.
Aztán kivettek egy-egy kiflit és tovább beszélgettek. Közben bevásároltak. Kiderült, hogy Ella törvényes családból származik. Ez azt jelentette, hogy mindenki a családjában varázslati-ember. Észre sem vették, de máris összebarátkoztak - és egymásba szeretek. Ella ugyanabba az iskolába járt ahova Scarmand, egy évfolyamba csak, egy másik osztályba.
Sajnos azonban 7:30 volt és 8:00-ra be kellett érniük az iskolába. Úgyhogy, felszálltak egy buszra és utaztak négy megállót. Az iskola Londonban volt. Már 7:56 volt úgyhogy, berohantak az Ellortine-ba, ott fel a második emeletre. Aztán Ella jobb oldali Scarmand pedig, a bal oldali első osztályterembe.
Scarmand a második sorba és a középső oszlopba ült. Gyorsan kipakolt és elkezdödött az óra. Scarmand nem tudott figyelni az órán folyton csak, Ellára gondolt.
****
Scarmand mikor, hazaért lerakta a szatyrokat és felment házit írni. Aztán, megvacsorázott, lezuhanyzott, hálóingbe öltözött fogat mosott és lefeküdt.
YOU ARE READING
Scarmand Scerold
FanfictionScarmand Scerold a törvényes varázslati fiú 12. évéről számol be ez a kis könyvecske. A történet az én tulajdonomban áll. Nem szeretném, ha valaki lemásolná.