Love is complicated (Harrison Osterfield/Tom Holland x reader )

♧

Bejövő hívás: Tom Holland-------- Hívás elutasítva

Tom már úgy százszor keresett az elmúlt két napban. És én úgy százszor nyomtam ki a hívásait. Rohadtul mérges voltam rá, vagy nem is, inkább csalódott. Ezzel a kis akciójával ugyanis bebizonyította, hogy pontosan ugyanolyanná vált mint a többi celeb. A film elég nagy sikere miatt az ügynököm is keresett egy párszor, majd ha jobban leszek, bocsánatot kérek tőle az ignorált hívásokért. Állapotomhoz hűen teljesen meg akartam feledkezni a munkáról, az emberekről, úgy unblock a világról. És az állapotom konkrétan az, hogy teljes valómban két napja fetrengek a kanapéba fúrt arccal. Aztán délben Harrizon beállított két gyrossal, valahogy megérezhette, hogy úgysem ennék semmit normál esetben. Aztán elmentünk sétálni. Vagyis inkább... Haz elrángatott sétálni. A park tényleg szép volt, más körülmények közt gyönyörűnek találtam volna az őszi színeket. Szerencsétlen Harrizon megpróbált mindent hogy jobb kedvre derítsen, de ő még nem tapasztalta azt, milyen amikor egyszerűen félrehajítanak.

×

-Felírtam magunkat a fogadásra. -jelentette ki Haz másnap az asztalra téve a postáját. Mostmár nála tengettem értelmetlennek tűnő életemet, lelassult életmódom ellenére villámsebességgel fordítottam orcámat Harrizon felé egy megbotránkozó pillantás erejéig.

-De minek? -nyöszörögtem még jobban bebugyolálva a csodálatos, leginkább a Jetiéhez hasonlatos lábfejeimet. -Nem akarook. -hajtottam hátra a fejemet.

-Egyszer muszáj lesz kilépned az emberek közé. A sajtó is rólad beszél, találgatják, hogy miért tűntél el a premierről olyan hirtelen... El kell jönnöd a stáb utolsó találkozójára, (T/N) nem teheted ezt!

-De ott emberek lesznek -húztam össze a szemöldökömet. -De igazad van, egy roncs vagyok. Holnap egy estére majd letagadom ki vagyok és fenntartom a látszatot, hogy ne látsszon meg belső korhadásom. -vigyorogtam fel szarkasztikusan.

-Na. Nem rohadsz belülről. De kívülről annál inkább, szóval... a gardrób arra van. -és ezzel a hozzászólással teljesen kiérdemelte, hogy vigyorogva tarkónvágjam. Olyan gyönyörűséges outfiteket állítottam össze magamnak az extravagáns ruhadarabokból, hogy egész este sírtunk a röhögéstől. Na jó, azért lehet, hogy ennek a beivott alkoholmennyiségnek is volt némi köze. Harrizon velem ellentétben komolyan vette öltözékem kitervelését, úristen milyen jó a stílusérzéke! Joshua Kane nem is véletlenül választotta őt a modelljének. Aztán amikor meguntam a mászkálást, beraktam a Charlie és a csokigyárat. Egymás hátának dőlve kezdtük el nézni egyik kedvenc filmemet, a film végére már Harrizon vállán támasztottam kócos fejemet, az utolsó poénon nevettem el magamat, egyszerre pillantottunk oldalra egymásra. Tovább néztük egymást, felemeltem a fejemet. Közeledni kezdtünk, tudtuk mi következik. Vagyis nem azt, hogy Tom hívása teljesen keresztezi a semmiből jött hangulatot és érzést, azt hiszem jobban számítanom kellene az ilyen eshetőségekre is. Harrizonon átnyúlva kinyomtam a telefont. Aztán mégiscsak csók lett a hosszas pillanaból. És még egy. Vagy több...

Folytatás 3 szavazatnál