The one that got away ( 91 days Angelo Lagusa x Oc)

3.rész

**Néhány héttel később**

- Hallottad, hogy új nyomozót küldtek a városba? A kerek szemüveges néni izgatottan bökdöste a mellette állót.

- Persze, hogy hallottam. Hiszen még beszédet is tartott, hogy ő majd megtisztítja a várost a maffiózóktól. Horkant fel az idős bácsi a bolt kirakata előtt.

- Határozottnak tűnt. Bólintott maga elé a néni.

- Oh, ugyan. Legyintett hanyagul az ősz hajú bácsi s zsebéből előhalászta a cigarettás dobozát. Mind így kezdte, aztán előbb vagy utóbb megtörte a maffia. Kattant az öngyújtó a ráncos kézben, majd láng gyúlt fel.

- Talán ez a nyomozó más lesz. Vont vállat a néni s miután befejezte a kirakat megcsodálását csoszogó léptekkel indult meg a férje előtt.

- Bár úgy lenne. Zsörtölődött magában az öltönyös bácsi. További jó munkát hölgyem. Kurtán biccentett a söprögető alakom felé majd megfordulva indult a felesége után, hosszú füst csíkot eregetve.

- Köszönöm! Szóltam utána s néhány pillanatra megálltam a seprűvel. Homlok törölgetve néztem végig a járdán. Azt hiszem ennél tisztább már úgysem lesz gondoltam magamban s a fémlapátra söpörtem az összegyűlt szemetet majd a kukába dobtam. Visszafele menet a boltba Avilio jutott eszembe, már alig vártam, hogy haza érhessek hozzá. A fesztivál estéje óta szinte elválaszthatatlanok voltunk egymástól. Nem igazán beszéltük át a történteket, de nem is volt szükséges. Magától értetődő volt az a csók és a jelentése, amit hordozott.

Fáradtan dőltem neki a bejárati ajtónak teli zacskókkal a kezembe, de legalább ma korábban eljöhettem. Éppen a konyhába indultam volna lepakolni, amikor kiabálás hallatszott ki a nappaliból.

- Angelo, te komolyan meg akarod ölni Delphy családját? Corteo hitetlenkedő hangját verték vissza a világoskék színű falak. Mégis ki az az Angelo? Valakit át hívott Avilio? Homlok ráncolva settenkedtem beljebb a lakásban s a nappali bejáratánál bújtam meg. A két barát a szoba közepén elhelyezkedő dohányzóasztal mellett álltak. Avilio leszegett fejjel dohányzott míg Corteo vérben forgó szemekkel figyelte őt.

- Nincs más választás.

- Dehogynem! Lépj ki ebből az egészből. Hagyj fel a bosszúdal! Avilio némán a zsebébe nyúlt s egy vastag pénzköteget nyomott barátja mellkasának.

- Mi ez? Corteo értetlenkedve forgatta kezében a dollárokat.

- Azt mondtad, hogy iskolába akarsz járni. Emelte rá barna szemeit Avilio. Mostantól nem ismerjük egymást. A szürke hajú fiú elnyomta a cigarettáját a hamutálban. Corteo arca égett a dühtől.

- Az egészbe te rángattál bele! Üvöltött rá s a barátjához vágta a pénzköteget, ami szanaszét szóródott a nappaliba beterítve a szőnyeget és néhány helyen a kanapét is. Corteo olyan gyorsasággal viharzott ki a szobából, hogy mire észbe kaptam már előttem termett. Az ajkaim kiszáradtak egy szempillantás alatt s a szívem üteme felgyorsult a váratlan helyzettől. A torkom annyira száraz lett, hogy beszélni is képtelen voltam. Résnyire nyitott szájjal álltam Corteo előtt miközben a kezemben lévő papírzacskókat szorongattam. Corteo arca ijedtséget tükrözött majd válla felett fordította vissza tekintetét Aviliora, aki fapofával figyelt minket egy újabb cigaretta társaságában. A szemüveges fiú végül nem szólt semmit kikerülve engem haladt a kijárat felé s hangos ajtócsapódás jelezte, hogy elment.

- Meddig tartogatod még azokat? A mogyoróbarna szemek a zacskókra vándoroltak.

- Miért hívott Corteo Angelonak téged? Tettem le a csomagjaimat a dohányzóasztalra.