elso latas, s szerelem (EZEN AZ OLDALAMON FOLYTATOM)

kikapcsolodas

Este van kb olyan 2-3 körül lehet, nem tudok aludni ezért ki mentem  a szobából, és meglepetésemre lent ült a nappaliban Klaus, ki más is persze pont az aki tecccik, na mindegy oda megyek hozzá...

-szia Klaus te miért nem alszol? *Kérdeztem*
-hát ezt én is kérdezhetném tőled.
-nem tudom, felkeltem és egyszerűen nem tudok vissza aludni, neked mi a kifogásod?
-tudod éhes lettem
-aha értem és hol a kajád? *Kérdeztem viccelődve*
-már meg ettem, de ha te is kérnél csak szólj.
-ha vérről van szó akkor jöhet
-mégszép hogy arról
*Indult el a hűtő felé amibe vannak a tasakok, leült majd ide nyújtotta nekem is a vért.*
-nézünk filmet? *Kérdeztem*
-mi lenne ha elvinnélek inkább valahova? *Válaszolt kérdésével*
-rendben, de hova?
-az titok
-jójó csak hagyok egy üzit damonéknek hogy ne aggódjanak
-rendben tündérem

Sziasztok bárki is olvassa ezt, üzenem hogy elmentem klaussal és nem tudom mikor jövünk
                                   Puszi: Leila

-jó mehetünk
-te pizsibe szeretnél jönni? * Nevette el magát Klaus, s mikor magamra néztem én is nevetni kezdtem*
-jaa tényleg felmegyek át öltözni 
-rendben

~klaus szemszöge~

Ebben a lányba valami megfogott,
Olyan gyönyörű, mégis szenvedéllyel teli és magabiztos. És ez tetszik...
Nem gondoltam volna hogy pont most leszek szerelmes, de mégis...
Annyira vonz magával, éreztem kettőnk között forrni a levegőt, már az első találkozásunknál is...
Meg kell szereznem magamnak,meg fogom szerezni!

~Leila szemszögéből~

Úhh, vajon hova szeretne vinni,
*Töprengtem, eközben le mentem, majd így szóltam...*

-kész vagyok, mehetünk! *Jelentettem ki*
-óhh, de ki csípted magad tündérem. *Mosolyodott el*
-köszönöm, te se nézel ki rosszul. *Nevettem el magam, erre ő csak rám nézett és a kezét nyújtotta, én bele karoltam és úgy mentünk ki a kocsihoz, jobban mondva Damon kocsijához, mivel klausnál volt a kulcsa.*

-héj, hogy vetted el Damontől a kulcsot? *Kérdeztem kíváncsian*
-nem el vettem, hanem elkértem...
-mi, minek?
-hát kettőnknek hogy el tudjunk menni. *Mondta*
-de..és... Nem is haragudott vagy valami, vagy nem ellenezte?
-a részletek nem fontosak, de ha nagyon tudni akarod akkor, nem, nem ellenezte. *Nézett rám félmosollyal az arcán. Eközben már úton voltunk*
-és egyébként hova is megyünk? *Erdeklődtem*
-az még mindig titok, de ne félj hamarosan oda érünk.
*Még kb fél órát utaztunk, majd megszólalt egy hang ami álmomból keltett fel*
-megérkeztunk tündérem, felkelhetsz.
*Kinyitottam szemeim és ott állt mellettem, az ajtó mellet és várta mikor óhajtok ki kelni a kocsiból, kinyitotta nekem a kocsi ajtót, megfogta kezem és felsegitett.*
-és most, kérlek csukd be a szemed!
-de..de..és...mi van ha elesek?
-nyugi nem fogsz. Hisz itt vagyok és nem hagyom hogy bármi bajod essen. *jelentette ki határozottan*
*Nagy levegőt vettem, majd lassan becsuktam a szemem és teljes mértékben át adtam magam klausnak...*
-nyugi nem lessz semmi baj
*Majd elkezdtünk szépen lassan haladni*
-jójo, de mikor érünk már oda?
-hát most. *Jelentette ki*
-ki nyithatod a szemed. *majd elvette a kezét az akkor még be csukott szemem elől.*
*Mikor ki nyitottam a szemem egy nagyon gyönyörű látvány fogadott...*

-úr istenem gyere le! Ez egyszerűen mesés Klaus. Imádom hogy ilyen régies stílust visel mégis ennyire új stílusú...
-óhh köszönöm, én terveztem. *Dicsekedett*
-óhh wow tenyleg? Jó a fantáziát mit ne mondjak.
-köszönöm
-be megyünk? *Kérdeztem*
-persze úrnőm, ahogy csak óhajtja  *majd mindketten elnevettük magunkat*

*A ház belülről még szebb volt telis teli szobákkal és festményekkel, egyszerűen gyönyörű*

-óhh milyen csodásak ezek a festmények *szólaltam meg*
-honnan vetted őket?
-óhh drágám. *Állt mellém*
Ezeket nem vettem, én csináltam.
-uristen, tényleg?
-igen nagyon nehéz el hinni? *Nevetett*
-jaa nem...nem azért mondom, gyönyörűek és nagyon ügyes vagy.
-köszönöm...
*Néma csönd lett a házban, lassan egymás felé fordulunk, és közelebb lépett hozzám.
Nem elleneztem, én is közelebb léptem hozzá. Pár miliméterre voltunk egymástól, amikor fel csendült egy zene...*
-bocs időzítős rádió. *Suttogta Klaus halkan a fülembe amikor ugyanis a zene ütemére meg fogta a derekam, ekkor táncolni kezdtünk és minden megszűnt körülöttünk létezni...
Átkaroltam a nyakát, majd lassan a vállára tettem fejem S így táncolunk, nem tudom hogy jött ez, de nagyon jó érzés volt...
Megpörgetett, egymás után minimum tízszer, aminek következtében nevetés tört rám.*
-elég, elég *csak nevettem és nevettem*
-mi elég? *Kérdezte nevetve*
-ez.
-ez...hmm...hmm ez.. *nevetve  megfogott és feldobott az ölébe*
-igen *kacagtam*
*majd hirtelen le csendesült a zene és így szólt..*
-gyonyoru a mosolyod
*Erre én nem mondtam semmit csak elpirosodtam, majd arra lettem figyelmes hogy megcsókolt, és egyszerűen csodálatos mesés és egyben bizsergető érzés fogott el*
-ezt miért kaptam? *Kérdeztem*
-miert, nem élvezeted?
-de.. *néztem rá elpirosodott fejjel*
-akkor?
*Nevetni köztünk....*

*....mikor már eléggé be esteledett*

-figyu Klaus. Én nagyon elfáradtam szerintem elmegyek le fekudni.
-ohh oke rendben, nem baj tunderem menj csak en is mindjart megyek utanad.
*nem tudom miert csak egy agx volt ebben a hatakmas hazban hisz olyan sokan vannak testverek nem hiszem el hogy meg egyszer sem hozta el ide õket, hmm na mind1. Lepteket hallottam ezert csak azt tettetten hogy alszok, majd tenylegesen el is aludtam.