Mo Dao Zu Shi Novels

Longing I.

A történetek a novella és az extrák történései után játszódnak. Ha nem olvastad, pár dolog lehet nem lesz értelmes, de szívesen elmagyarázom, ha esetleg nem értetek valamit. Jó olvasást!😊
_______________________________________

Lan Sizhui békésen sétált az aznapi tanítás után Felhőzugban Lan Jingyivel az oldalán, amikor Wei Wuxian elsuhant mellettük.

- Wei úrfi, hová sietsz ennyire? - szólt utána Lan Sizhui.

- Lan Zhannal, a Jinlin-toronyba utazunk. Jin Ling végre beleegyezett, hogy meglátogathassuk. Velünk tartotok?

Wei Wuxian egy pillanatra sem lassított, így a két fiúnak a klán szabályait megszegve kellett utána rohanni, és reménykedtek, hogy Lan Qirennek éppen máshol akad elfoglaltsága.

- Mehetünk? - kérdezte Lan Jingyi.

- Ha nem jöhetnétek, miért kérdeztem volna? - válaszolt a Jingshi felé rohanó férfi.

- Jingyi, Hanguang-jun nem fogja engedni, hogy velünk gyere. Az esszédre a legutóbbi éjjeli vadászatról megint Yi-t kaptál - szólalt meg egy pillanatnyi hallgatás után Lan Sizhui.

Szerencséje volt, amiért ő nem volt rossz tanuló, mint a vele egykorú klántársa, és nem kellett tartani a büntetéstől, kivéve természetesen, ha Wen Ning velük tartott az éjszakai vadászatra.

Időközben elértek a Jingshi ajtajához, ahol Wei Wuxian beviharzott, míg a gyerekek kint maradtak és türelmesen várakoztak.

Lan Sizhui gondolatai egy pillanatra elkalandoztak. Szerette volna meglátogatni Jin Linget, ugyanis a szíve mélyén legutóbbi találkozásuk alakalmával aggodalom ébredt az ifjú klánvezér iránt. A vele egyidős fiú nyakába rendkívüli terhek szakadtak a megörökölt szereppel. Önmagához képest felnőttes és összeszedetten figyelmes volt, ami pozitívnak hatott, azonban látszott a fiú szemei mélyén megülő kimerültség. A Wei Wuxiannal töltött délutáni oktatás alkalmával sokszor eszébe jutott Jin Ling. Míg ők a szórakozott férfitől tanultak ezt-azt, Jin Ling sokszor nagyobb gondokkal küzdött.

- Jingyi, sajnálom, de Hanguang-jun tényleg nem engedi, hogy velünk tarts - jelent meg széles mosollyal az arcán az ajtóban Wei Wuxian, mögötte a szokásosan komoly arcot viselő Lan Wangjival. - Tényleg próbáltam meggyőzni, de rám sem hallgat mindig.

Úgy beszélt, mintha a szóban forgó személy nem lenne jelen, azonban Lan Wangji szemében meleg fény villant, majd nyugodt hangon megszólalt:

- Induljunk.

Wei Wuxian csak bólintott és elindultak a nyomukban Lan Sizhuival.

Estére értek a Jinlin-toronyba, ahol Jin klánvezér üdvözölte őket, majd egy pillanat alatt megbánta, hogy fogadta őket, amikor Wei Wuxian nevetve összeborzolta a haját.

- A' Ling te aztán tényleg igyekszel - dicsérte meg az unokaöccsét.

Egy tanítvány megmutatta a három vendégnek a szobájukat, majd vacsorázni indultak. A vacsora kissé kaotikusra sikeredett, ugyanis Wei Wuxian folyamatosan piszkálta és oktatta Jin Linget, míg Lan Wangji csendben hallgatta őket. Amikor viszont a párja megerősítésre szorult bólintott, és folytatta a vacsoráját.

Jin Ling végül felidegesítette magát, és Tündért akarta hívni. Ekkor lépett közbe Lan Sizhui. Igyekezett megnyugtatni Jin Linget, miközben Hanguang-junra pillantott segítség reményében.

Tündér végül nem került elő, és a vacsora is véget ért. Visszatértek a szobáikba.

Lan Sizhui a szabályoknak megfelelően kilenc órakor aludni ment, azonban nem jött álom a szemére. Biztos volt benne, hogy nem fog összefutni Lan Wangjival a folyosókon, mégis kellő óvatossággal surrant ki a toronyból, hogy sétáljon egyet a városban. Szerette volna kicsit kiüríteni a fejét, ami megtelt aggodalommal, ahányszor csak megpillantotta kimerült társát. Nem tartotta helyesnek, ahogy a klánja kezelte a klánvezért csupán fiatal kora miatt.