LGBTQA+

trust issues

Hát uhm hello.

Szóval az van, hogy nem rég coming outoltam anyámnak (igazából még november eleje fele talán) transzneműként.

Mármint mivel akkor még nem voltam benne biztos ezért csak annyit mondtam neki, hogy az identitásomat kérdőjeleztem meg...anyám meg ezt akkor félre értette és azt hitte, hogy a szexuálitásomról beszélek.

Amiből neki az jött le, hogy leszbikus vagyok. Szóval kurvára nem az amit mondtam neki.

Aztán szintén még novemberben történt ez a beszélgetés:

Én: *csak békésen eszi a szójaszószos rizst*(jegyezzétek meg szójaszószos rizs)

Anyám egyszer csak megszólal miután még több szójaszószt öntöttem a rizsre:
Nem kéne ennyi szójaszószt enned, mert hormon problémákat okozhat, tegnap olvastam.

Én: oké, de amúgy nem szoktam olyan sokat enni.

Anyám: nem lehet, hogy a szójaszósztól vagy leszbikus?

Én: *félrenyeli a rizst* honnan veszed, hogy leszbikus vagyok?

Anyám: azt mondtad megkérdőjelezted az identitásod.

Én: igen az identitásom, nem a szexualitásom...nem vagyok leszbikus

Anyám: hát akkor mi vagy?

Én: transznemű vagyok...

Idősebbik nővérem(27): ennyi idősen nem döntheted még el.

Én: Mert?

És nem tudott rá normális választ adni...

Aztán pár nappal később meg azt kérdezgették, hogy milyen neven szólíthatnak. (Amúgy Arthur vagy András de inkább Arthur)

Akkor úgy gondoltam, hogy ez az akkor végre elfogadták. Na uhm nem...

Aztán nem sokkal ezután csak úgy random megölelgettem anyámat miközben mosogatott (ez nálunk amúgy teljesen normális nem tudom nálatok hogy van).

Aztán így:

Anyám: na mivan olyanok leszünk mint a TLC-n azok az anya lánya legjobb barátok?

Én: nem...max anya és fia...

Anyám: jaj hagyd már abba ezt a hülyeséget, nem vagy te fiú.

Én:....

Csak, hogy tovább bonyolítsam a dolgot anyám mindig is azt mondta ezek előtt, hogy őt nem zavarja, ha meleg vagy leszbikus stb a gyereke, mert ő elfogadja.

Erre most meg ahányszor csak lehet kiemeli, hogy lány vagyok. Már sokszor nagyon kicsi tart vissza, hogy ne kezdjek el vele veszekedni, hogy hagyja már ezt abba.

Ma is ez történt és már kezd nagyon elegem lenni.

Már rohadtul irritál, hogy direkt azt mondja pl ismerőseinek ha beszélget velük, hogy a "kislányom".

Még ha arról is lenne szó, hogy csak nehezen szokik hozzá a helyzethez akkor is miért kell direkt kiemelni is?

Miért nem tud belenyugodni, hogy nem a lánya vagyok hanem a fia? Mindig is azt mesélte, hogy ő fiú gyereket akart, de még sem akar a fiaként tekinteni rám. Mindig is meglátszott rajtam, hogy fiús vagyok, sőt már 5. osztályos korom óta tudom, hogy nem vagyok heteró, sem cisznemű.

Mit gondoltok erről kiváncsi lennék a véleményetekre.