A férfi hallkan belép a szobába, majd rám emeli a tekintetét. Egy szót se szól csak néz. Kétségbeesetten rángatom a kötelet a karomon, de hiába az meg se lazul. -Mit akar tőlem?-szólalok meg, mert már nem bírtam tovább hogy néz. -Azt hogy a feleségem legyél.-mondja mély hangon. -De hát nem is ismerem.-szipogok a sírástól. -Miért, kellene? Elég csak rám nézni, látom hogy bejövök valakinek.-mondja teljesen természetesen. -Nem önelégült egy kicsit?-teszem fel a kérdést. -Na, már is tudsz rólam valamit.-jön közelebb majd egy határozott mozdulattal meglazítja a kötelet. Mielőtt bármit mondhatnék vagy tehetnék sarkon fordul és bezárja maga után az ajtót.