-Gratulálok Tsukki!- mondta Koganegawa
-Mihez is?
-Ja igaz! Te még nem tudod
-Mit is?
-Semmi- vigyorgott majd elsétált
-TE KÉT MÉTER TÍZ CENTIS BAROMARC!!!- karolt át nyakamnál egy Bokuto nevezetű idióta
-Te meg mi a francról beszélsz!?
-1 évig nem láttad a feleséged és nem is örülsz?
-Kéne?- kérdeztem mire gyomorszájon vágott- Gh!- kaptam gyomromhoz- Ezt meg mi a fenének kellet!?
-Légy tisztelettel a feleséged iránt! Nagy fájdalmakon ment keresztül!
-Te meg miről beszélsz?
-Bokuto! Ő még nem tudja! Maradj csendben!- takarta el száját egy másik idióta Atsumu nevet viselve
-Miről beszéltek?
-Menj haza és megtudod- vigyorogtak rám
Semmi ötletem nem volt miről beszélnek
Amint hazaértem levettem a cipőm, majd elkiáltottam magam
-Megjöttem!- vártam egy kicsit de választ nem kaptam- [N]?- elkezdtem keresni a házban majd a vendég szobában találtam rá egy csöppséggel a karjaiban- Ki ez a csöppség?- néztem rá a kisbabára
-Ő itt Tsukishima Kentaro- mosolygott rám
-Tsukishima?- kérdeztem vissza mire bólintott egyet- Miért van itt a bátyám gyereke?- néztem rá a fehér hajú lányra
-A bátyádé? -nézett rám értetlenül- Kei... ez nem a bátyád fia- felelte mire én egyre értetlenebbül álltam előtte
-Nem?
-Ennyire még te sem lehetsz hülye- mondta
-Ha nem a báty- ekkor összeállt a kép- Úgy érted
-Szeretnéd fogni?- kérdezte egy mosollyal mire bekönnyeztem
-Még kérded?- mondtam majd [N] átadta a kicsit
-Remélem nem vagy rám dühös, hogy megtartottam. 2 héttel azután derült ki miután elmentél
-Miért lennék dühös? Van egy gyönyörű fiam és neki pedig egy tökéletes anyja aki csoda folytán még mindig velem van
-Egy könnyen nem vakarsz le magadról. Főleg most, hogy Kentaro itt van velünk
-Szeretlek
-Te meg mióta vagy ilyen magas!? Mikor elmentél még én voltam a magasabb! Hány centi vagy!?
-2 méter 10- mondtam egy vigyorral
-Az kizárt! 4 centivel vagy nálam magasabb!? Te csalsz!
-Nem úgy volt, hogy mindent megadnál Yaku magasságáért?- szóra nyitotta száját de szavak nem jöttek ki rajta
-Milyen volt az utad?- terelet gyorsan a témát mire elkezdtem nevetni
*7évvel később*
-Hali kölyök. Milyen volt a suli?
-Utáltam- mondta rám nem nézve mire legugoltam hozzá
-Mi történt?
-Mindenki úgy nevez, hogy Hegy vagy úgy, hogy Jeti!- ennél elkezdtem nevetni mire csak könnyek jelentek meg a szemében
-Nem rajtad nevetek hanem a Jetin- mondtam majd befejeztem a nevetést
-Mi olyan vicces azon- kérdezte duzzogva
-Csak az, hogy édesanyádat is mindenki így hívta a nagybátyáddal egyetemben
-Lev vagy Akiteru?
-Lev. Az én bátyámról nem beszélünk, ezt te is tudod
-Miért?
-Az nem rád tartozik kölyök- mondtam majd felkaptam- Menjünk haza. Anya a kedvencedet készítette
-Kyotanival mikor találkozhatok újra?
-Soha
-És Hinatával?
-Vele főképp nem
-És Tanaka? És Nisinoya?
-Őket azonnal verd ki a fejedből
-Yaku?
-Nem
-Kenma? Kuroo?
-Róluk talán lehet szó
-Suga? Daichi?
-Majd meglátom
-És mi van-
-Miért akarsz ennyire valakivel lenni?
-Anya tegnap valakivel beszélt telefonon és mondta, hogy olyan rég volt már, hogy csak ti ketten voltatok ezért valakivel akarok lenni, hogy csak ti ketten legyetek
-Most örülök, hogy anyádra hasonlítasz
-Had menjek át Yamaguchihoz! Olyan rég láttam már őt!
-Előző héten találkoztatok
-Igen! Nagyon régen!
-Van egy ajánlatom
-Figyelek
-A hétvégét nála töltheted
-Ha?
-Ha nem figyelsz oda a gúny nevekre és kicsit jobban viselkedsz úgy, mint én
-Nem viselkedek úgy, mint egy mindenért panaszkodó öregember!
-És még azt mondják nem az én fiam- forgattam szemeim
